Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-02 / 8474. szám

Pesti Hírlap, 1993. május 26.

AZ EURÓPAI MODERNIZÁCIÓ ÉS A BALKÁNI FUNDAMENTALIZMUS ESÉLYEI

(U

Vajk újrakeresztelése, avagy a világháború előérzete

le- Mr *^TM**TM** volna, a magyarság beleolvadt a ke reménységbe: modem, eritolcsos és európai, tehát védett államként tartva azonban meg magának a pogány söyeppi

SütSTSÍT1? pUSltrm*?úi euróP" nemzeteszmény kénysífnl, de b£zkevállLáS- rnodemségé. ős,ség . Szent Koron, átvétele 6.» hajtja új és új meghasonlásokb.

iÄ

tS

S

Ä

11 C,0dAlk0mÍ ^ ^ dilemma ma éppen

_ I

Mítosz nélkül nem létezhet nemzet. Az 6s-, hős- és eredetmítoszokban azonban legalább annyira megfogalmazódnak az utókor vágyálmai, mint a valóságos események. A túrót barbarizmus uralma után az időközben lezajlott információs forradalom jóvoltából ma az dpuhult világ egyenesben élvezheti az egykori „szocialista világrendszer" névre elkeresztelt történelmi katasztrófa sújtotta terület lakóinak kétségbeesett kutakodását * valami jól használható mítoszgyűjtemény után. De csak az etnikai legendáriumból eredő „übermensch"morzsák maradtak a nagy nemzetközi Gulág barakkromjai között. S hogy még tovább bonyolítsuk a képet, e mítosz maradékokat meztelen csigaként nyálazzák be még ma is a pártházait elveszítő bolsevik ideológia romlott lelkiismeretű dalnokai. Az eredmény káosz, gyanakvás, csalódottság, a valóságos folyamatok felismerőére való képtelenség egyfelől, növekvő undor a másik irányban mindazzal szemben, ami nemzeti identitásra vall. És szinte senki sem veszi észre, hogy a két dolog összefügg.

A baonytalanságénet a jelen és a jövő iránt ugyanonnan származik, mint a nálunk speciálisan túlfejlett undora nemzeti mítoszok irányában. Mindkettő a marxista aiganyál következménye. Nem azzal foglalkozunk, hogy végre valamerre tanunk, hanem azzal, hogy mi lett volna, ha mégsem így tünénnek a dolgok (értsd: mi lett volna, ha mégsem bukik meg a szocializmus). Az a baj, hogy a posztbolsevik sirám közepette (Tégy a gyűlölet ellen! — de mit is? Talán gyűlöld a gyűlölködőket?) nem vesszük észre, éppen történelmet csinálunk. Nem is akármilyet. Körülbelül olyan jelentőségű lépés megtételére vállalkozott a magyarság, mint ami Szent István király idejében történt. Azonban hozzá kell tenni: Szent Istvánnak könnyű volt, mert akkor még nem létezett a tömegkommunikáció. Még nem ismerték föl az iparszerű hazudoiás páratlan technológiai lehetőségeit. Ahhoz még ezer évnek kellett el lelnie, s a világtörténelem legmocskosabb rendszerének összeomolnia, hogy a magyarság megérje történelme sokadik képtelen és veszedelmes válsághelyzetét.

___ RENCS1K ANDRÁS

Miközben már az is hatalmas róbatétd egy nemzet számára, ogy a hit és eszmény nélküli rablét agyat és ldket pusztító börtönéből kitörve ddönise, a balkánifundamentalizmus barbárságába visszabújva kezdje dölről a történdmet, előbb a I mítoszokra téve szert s csak aztán épükéi- I ve, avagy lemondjon egy szívfájdító sarkon fordulással a halott mítoszokról, s minden erejével a modemizártára, a túlélésre és a fejlődésre koncentráljon abban bízva, hogy a nemzeti jóléttel megjön a nemzeti jóérzés is, ami maga a föltámadott nemzeti mítosz. Nos, e súlyos választás társadalmi léptékű megtételét teszi szinte lehetetlenül nehézzé a vörös barbárság épségben maradt nemzetromboló gépezete, a tömegkommunikáció, a média, a nyilvánosság bonyolultan hazudozó intézményrendszere.

Holott ez az alapvető és a térségben sorsdöntő kettősség a kommunizmus utáni europolitika valóságában ma nagyon is kézzdfogható formában érzékdhető. Az orosz és a szerb neobarbarizmus feléledése és a vele szemben fdlángoló kis és nagy nacionalizmusok, fanatizmusok csapdái, az örmények, azeríek, oszétok, ukránok,* horvátok, bosnyákok, szlovének, macedónok nemzeti azonosság iránti tolhatatlan és megállíthatatlan törekvése csakúgy, mint a szlovákok hasonló indíttatású önállósulása egyaránt jól jelzik a fundamentalizmus pozitív és negatív tulajdonságait, előnyeit és hátrányait. Másfelől a csehek minden különösebb hajcihő nélküli fellendülése, a lengydek reménytelennek tetsző, de mégis erőteljes gazdasági törekvései, a horvátok kétségbeesett kísérletei, hogy integrálódjanak Európába, a szlovénok sikeres leválása a volt Jugoszlávia tragédiájáról, a németek önkínzóan szisztematikus újraegyesülése, a magyarok reformkommunizmusból kifutott polgári demokráciája viszont a modernizációs törekvések létjogosultságát bizonyítják.

A volt szocialista blokk via hét irányba menekül, de csak az egyik á< vezet biztos fedezékbe, s még azt ú időben el kell érni A másik út a pusztulásba visz, s a rossz utat vá- Liszt ók legelőször a jó útra lépettekkel fognak tűmbe fordulni, mert mint egy időzített ét leáUükatatlanul ketyegi pokolgépet építették be az elnyomott neműtek tudatába a trianoni leckét túlontúl jól elsajátító kommunisták a swmszédgyűloletet.

Önmagában az a tény, hogy egy nemzetközi (és nemzetköziségében egységes) válságból alapvetően két fő irányban van kivezető út, és nem mindig állapítható meg pontosan, melyik út kecsegtet több sikerrel, ráadásul ezek az utak olykor keveredhetnek is, már jócskán ad okot arra, hogy aggodalommal szemléljük a kommunizmus összeomlását követő szabadulási válságot. Képuljük el, hogy a kommunista világrendszer a népek börtöne volt. Képuljük el, hogy emberek msUiói éltek benne. Képuljük el, hogy a iwuitsierok időben megtudták, elfogyott minden pénz, kitelt már nem ad a bank, nem lesz mit enni adni a raboknak, az pedig lázadáshoz vezet... És képuljuk el, hogy kitalálták, egyszerien kieresztik az egész társaságot, ágy, ahogy vannak, ki a szabad utcára. Menjenek! Úgyis mindig szabadok akartak termi. Hát most azok lettek. Egy vacak papírt kellett csak aláírniuk, ko@ a börtönkoszt számláit magukra vállalják. A sok millió lágerlakó kitódult az utcára. A láger legvidámabb (magyar) barakkjából

is. Sokszzrr százmillió ékes és penste. len lágerpolgár- lódult-néki a imsbad világnak, a kezdeti lelkesedés után valami lakható otthont, oksó tömegkonyhát keresve; de csak kifizetetlen számlákat ét szőrösszívű hitelezőket talált. A modernizáció itt azt jelentette, dolgozz, mint egy robotgép, s aztán vagy boldogulsz, vagy sem. A f undamentalizmsu pedig azt, hogy ka a volt smasszerokat nem is (náluk van a kassza kulcsa), valami kevésbé vesudelmes ellenséget azért kinézhetsz magadnak, akii legyilkolva, t javait elkobozva lerövidüktud a jóléthez vezető kosszá utat.