Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-22 / 8485. szám

5

kellett arra, hogy a választási rendszerben legyenek a szavazatokkal arányos képviseletet garantáló elemek, ne vesszen el túl sok szavazat, így biztosított legyen a demokratikus átmenet országgyűlésének legitimitása. Számítani kellett arra, hogy az új, még törékeny magyar demokráciának tanulóidejüket töltő politikusokkal kell számtalan gazdasági, szociális nehézség mellett egy új berendezkedést kialakítania, ezért feltétlenül érvényesíteni kellett a kormányozhatóság szempontjait is.

A magyar választási rendszer szigorú szabályokkal akadályozza iucg a politikai pártok szétforgácsolódását. Már a jelöltállítási rend is erőteljesen megszűri a pártokat. A választásokon kizárólag tényleges állampolgári támogatást élvező tömörülések vehetnek részt. Az 1990-ben bejegyzett 65 párt közül így csupán 28-nak sikerült legalább egy egyéni jelöltet indítania, 19 párt tudott területi listát állítani, az országos listaállítás követelményeit pedig csak 12 párt teljesítette. A listát állító politikai erők közül kizárólag a szavazatok legalább 4 százalékát elérő pártok szerezhettek listás mandátumot, amit hat párt teljesített. E kétségtelenül kemény előírások nélkül talán másfél tucat párt is a parlamentbe jutott volna. Ezek a szigorú szabályok így nagyban előmozdították a kormányzat stabilitását. Következményükként ellenben majdnem 780 ezer szavazat után nem járt listás mandátum, azaz a szavazatok 15,8 százaléka lényegében elveszett.

Választási rendszerünk három alrendszerből: egyéni kerületi, megyei listás, valamint országos listás részből áll.

A 176 egyéni kerület sorsa az első forduló „selejtezője” után jobbára a második fordulóban dől el,

ahol rendszerint már csak a három legtöbb szavazatot kapott jelölt indulhat. Az egyéni kerületek elősegítik a képviselők és a választópolgárok közvetlenebb kapcsolatát, bővebb teret hagynak a helyi társadalmak akaratának, enyhítik az országos pártelitek túlsúlyát. Az egyéni kerületek teszik egyáltalán lehetővé független jelöltek indulását. Az 1990-es választási tapasztalatok szerint az egyéni jelöltek sikeressége jól érzékelhetően befolyásolta pártjuk listás eredményességét is.

A tisztán egyéni rendszer jelentős aránytalansághoz vezetne. Az MpF-nek 1990-ben a listás szavazatok egynegyede jutott, mégis a második „fordulóban az egyéni mandátumok csaknem kétharmadát elnyerte. Választási rendszerünk ezért a többségi rendszer aránytalanságát második listás szavazattal korrigálja. A pártok megyei (fővárosi) listái között kerül szétosztásra szavazatarányosan legfeljebb 152 mandátum. Mi több, az alulmaradottak szavazatai sem vesznek el teljesen, mert az egyéni kerületben, illetve a megyei listán mandátumhoz nem jutott szavazataik arányában a pártok országos listáikról összesen legalább 58 mandátumhoz jutnak.

4

Az eddigiekből is látható, hogy a választási rendszemek lényeges befolyása lehet a társadalom politikai tagoltságára, arra, hogy kik és hogyan fogják gyakorolni a kormányzati hatalmat. Ennek érzékeltetésére érdemes a mellékelt táblázatban eljátszani azzal, hogy a különböző modellek mennyire eltérő mandátumarányokat eredményeztek volna Magyarországon az 1990-es választásokon.

A vegyes rendszer kompromisszumai nagy létszámú parlament felállításához vezettek. A 386 képviselőből álló magyar Országgyűlés inkább közelít a történelmi Magyarország 413 honatyás alsóházához, mint a két világháború közötti időszak 243 fős képviselőházához. A nemzetközi összehasonlításban is magas létszám rontja a törvényhozás hatékonyságát, egyben növeli a költségeket.

Vannak, akik a választási rendszert tisztán egyéni kerületi alapra akarják helyezni. Némelyek a pártlisták elvetésével a ..népidegen” politikai elitet remélik korlátozni. A tömegdemokráciák korában azonban a politikát nem egymástól is független egyéniségek, Kanem, jól szervezett és nagy anyagi erővel rendelkező pártok művelik. Ezért a tisztán egyéni rendszer nem a független képviselőknek, hanem néhány nagy pártnak kedvezne. Pontosabban a magyar pártszerkezet körülményei között mesterségesen teremtene nagy pártokat. 1990-ben az MDF és az SZDSZ a szavazatok kevesebb mint felével az egyéni mandátumok több mint nyolcvan százalékát megszerezte. így a szavazatok csaknem fele elveszett volna. Az egyéni kerületi rendszer teljessé tétele feltehetőleg ma is közel ekkora aránytalansággal járna.

Elméleti kutatók, de politikusok is érvelnek az arányos elem növelése vagy akár a teljesen listás választási rendszer bevezetése mellett. Amennyiben fennmaradna a 4 százalékos bekerülési küszöb, akkor a tisztán lajstromos választás nem vezetne szükségképpen nagyfokú kormányozhatatlansághoz, ugyanakkor erősítené a pártelltek szerepét. A választási eredmény még inkább kötődne néhány televízióképes pártvezető sikeres-