Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-21 / 8484. szám
168 óra, 1993.6.15 30 “ szén mis. Mifék ember lesz t gyerek, ha Dem találkozik a szabályokkal, ha Dem ismeri meg. mi az, amit Dem szabad, ha Dem minősítik, Dem osztályozzák. Dem kéuysze- L ritik teljesítményre?- ValóbaD jó szakemberek nem állítják ezt, ennek ellenére elterjedt szakmai tévedés. Ugy anis a Waldorf-pedagógia mindig is, amikor ez nem volt olyan nagy divat, azt mondta, hogy a gyereknek egy bizonyos életkorig autoritásra van szüksége. Nem autoriter nevelésre. de egy autoritásra, egy tekintélyre, akit ő kvázi szeretetbö! elfogad, mert ez orientálja őt. A Waldorf-pedagógiában az osztálytanító, aki 1 -töl 8-ig viszi az osztályt, ez az autoritás. E nélkül az autoritás nélkül a gyerek megbetegszik - mondja a Waldorf-pedagógia (a betegsége esetleg csak 18 éves korában bukkan elő, gy omorfekély vagy asztma vagy más formában) -, és csak az az ember lehet szabad majd valamikor a kamasz- és ifjúkor után, aki ebben az életkorban támaszkodhatott erre az autoritásra. így tanulja meg ugyanis, hogyan kell majd önmagára támaszkodnia, belső vezérlésű lénnyé valnia. És ilyen értelemben szó sincs arról, hogy a Waldorf-pedagógia abszolút laza, liberális lenne. Az is biztos, hogy nagyon igénybe veszi a pedagógust. A kézművességtől a művészeteken át az intellektuális képzésig nagyon sok feladata van, és kétségtelenül - nem osztályoz, nem feleltet, hanem együtt tevékenykedik a gyerekekkel. Ne szorongj!- De bog} jelez vissz* * gyereknek?- Az osztályozás szorongást kell. Ez nem Waldorf-tétel, ez a „normális” tudományból vett tétel. A szorongás pedig csökkenti a teljesítményi. Én úgy akarok az iskolákban teljesítményt előcsikami, hogy közben az osztályzással. feleltetéssel folyton csökkentem a teljesítményt. Az a teljesítmény, amelyhez így jutok, nem prognosztizálja az életben való beválást Ma már ezt is tudjuk mérésekből. A Waldorf-pedagógia azt mondja: nem ez a helyes út. Tevékeny kedjen a gyerek, és a tevékenységét értékeljük közösen. A Waldorf-tanár igenis értékel, pillantásával is, de a gyerek füzetébe irt verssel, szöveggel, rajzzal is. Ám a gyereknek nem felnőtt életre van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a felnőtt életre. Nem az a gyerek fog felnőtt korában - ezt már sokszor elmondtam - jól kibírni egy koncentrációs tábort, akit mar hároméves korában éheztettem, inkább az, aki addig lehetőség szerint jól élt. Ilyen értelemben az a gyerek, akit gyerekként hagylak felnőni,felismerve és kielégítve életkoronként váltako’zó szükségleteit, jobban fogja állni a felnőtt élet viharait is. Ezt ma már utanvizsgálatokból tudjuk, olyan országokból, ahol ez a pedagógia régen, hetven-nyolcvan éve fennáll és egzisztál. Í- Hogyan minősítette az oktatási törvénytervezet különböző stációit?- Mint a Tanszabadság Társaság egyik tagja most készítettünk szakvéleményt a legutóbbi változatról is. De a törvényben mindig is nagyon erős centralizálási törekvés érvényesült, és - különösen az első változatokban - nagyon erős törekvés arra. hogy a pedagógust bizonyos értelemben gúzsba kösse, ellenőrizze, autonómiáját és szabadságát elvegye, de a szülőét és a gyerekét is. A törvény nagyon sokat változott, érdemi és fontos tárgyalások folytak a minisztériumban - a minisztérium kezdeményezésére is. Az elején deklarálja ugyan az összes, európai és nemzetközi megállapodásokban biztosított szabadságjogot, ami nélkül elképzelhetetlen ma egy korszerű európai oktatási törvény, de aztán, a következő oldalakon itt-ott-amott, minden pontban visszavonja, megváltoztatja, áthágja, megkerüli. Jelenlegi formájában ez a törvény szerintem alkalmatlan ana, hogy demokratikusan és megnyugtatóan szabályozza az iskolázást. Nem ad garanciát az állami támogatások rendszerére sem, és a végtelenségig lehetne sorolni a problémákat.- Magának is olyan lesújtó a véleménye a pedagógusokról, mint ahogy azt ezek a fajta törvények, rendeletek sugallják? Hogy tudniillik a szakma egyik fele annyira alkalmatlan a szakmára, hogy mindent el kell neki mondani.- A magyar pedagógustársadalomban máig működnek kitűnő emberek, ennek ellenére fennáll az a szomorú tény. hogy egy másik részében az elmúlt évtizedek következtében valóban erősen kontraszelektált. Ez igaz. A probléma csak az, hogy a mégoly erős ellenőrzés sem segít azon. hogy ezek jól vagy rosszul végzik-e munkájukat. Úgy gondolom, kellene lennie egy igen részletes tanlervnek - vagy többnek -, amit a minisztérium felkínál mindazon pedagógusok számára, akik nem képesek önállóan vagy iskolájukkal együtt ilyet készíteni, más pedagógia alapján oktatni. Németországban például van központi tanterv. Tény, ez az állami iskolákban kötelező. Második lény: senki, egy pillanatig nem gondol arra, hogy a másfajta iskolák csak akkor kapják meg a pénzüket az államtól, ha ők is betartják az állami tantervét. Erről szó sincs. Hogy úgy mondjam, ez tartományonként változik. Az iskolák választhatnak. Kettős válasz U - Szeret politizálni?- Kettős a válaszom. Egyrészt szenvedélyes politikus vagyok, magamban. 21 éves voltam 56-ban - ez életem egyik legnagyobb élménye -, ugy anakkor jól emlékszem 44-re, 45-re, 46-ra, amikor 11 éves voltam, és Szabad Szájat vettem az akkori Kúria épületénél (ez ma a Néprajzi Múzeum), és értettem a vicceket. Ilyen értelemben szenvedélyesen érdekel a poliíika. Ugyanakkor nem vállaltam különböző városi és egyéb képviseleti helyeket az előző választások idején. Úgy éreztem, nekem nem ezt kell tennem - hanem valami mást. r~ - Azl hittem, azt fogj* mondani: alapvetően I utálom a politikát. Igaz. arról már szeroé-I lyes tapasztalatom is tan. bogy a reodszerl váltás környékén ön hihetetlenül lelkes volt. És most?- Mindig úgy gondoltam, hogy az a rendszer, ami volt, össze fog omlani. Csak idő kérdése De abban nem voltam egész biztos, jóllehet erősen reméltem, hogy erre még az én életemben sor kerül. Az, hogy erre az én életemben sor kerülhetett, hogy összeomlott egy általam elviselhetetlennek, kibirhatatlannak, eszméletlenül unalmasnak, minden kádári konszolidációval együtt hazugnak tartott rendszer, amelyik elemi módon sem biztosította az emberi élet lehetőségét - annak ellenére. hogy 56-tal kivívtuk a frizsidert,, az autót, az útlevelet -, maga volt a csoda. Úgy ébredtem fel minden reggel, hogy ez remek, vége van a rendszernek. De már a választási kampányban úgy éreztem, bizonyos dolgok visszatetszóek számomra. Például hogy a Miatyánk mondatai választási plakátokon jelennek meg. Ez számomra blaszfémia. istenkáromlás. És így nem tudtam azonosulni olyan mondatokkal vagy eszményekkel, amelyek pedig az enyémek voltak. Ennek eUenére abszolút lelkes voltam rendszerváltáskor, az új kormány beiktatásakor elfeledtem addigi bosszúsagaimat Azóta úgy látom, hogy jelentős eredmények ellenére a belpolitikában rengeteg dolog jött vissza vagy maradt meg abból az egypárti, centralista gondolkodásból, amit én mindig rettenetesnek, szellemgyilkosnak, embergyilkosnak, lélekgyilkosnak éreztem E- Maga mindig tudta, bogy az értelmiségnek felelőssége van abban, ami történik - akkor is, ha tesz, akkor is, ba nem tesz.- Én részt veszek számtalan olyan dologban - a Tanszabadság Társaságban, az Iskolázás Szabadságának Európai Fórumában és egyebekben -, amely társaságok, egyesületek, mozgalmak arra tesznek erőfeszítéseket, hogy a polgári szabadságjogokat biztosítsák, hogy civil társadalmat, nyitott társadalmat hozzanak létre, és hogy megerősítsenek egy bizonyos civil kurázsit. Én bízom benne, hogy ez a magyar demokrácia mégis újra kiépül. Úgy látom, hogy küzdelemre nyílik tér. Én kész vagyok erre a küzdelemre. Kétségtelen, voltak perceim az elmúlt egy-két évben, amikor arra gondoltam, amire még a Kádár-rendszerben sem. soha. elmenetel. Akkoriban még többen a fejemhez vágták, akikkel vitatkoztam, miért nem megyek el. Azt mondtam nekik: hogy fasiszta pártban vagytok - mert párttagom voltak -, menjenek el azok. akik ide bejöttek, én nem megyek el, én ide tartozom.
