Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-21 / 8484. szám
168 Óra, 1993.6.15 31 Ahol megpecsételték Nagy Imre sorsát Az MSZMP titkos története Kádár homályban tartotta Érdekesnek ígérkező dokumentumsorozat első kötete jelent meg a könyvhétre Az MSZMP ideiglenes vezető testületéinek jegyzőkönyvei 1956. november 11-től 1957. január 14-ig címmel. A tanácskozások eddig publikálatlan, mi több, bizalmasnak minősített jegyzőkönyveit összegző kötet egyik szerkesztőjével, Sipos Leventével Borenich Péter készített interjút.- Mirt gondolt, amikor ezeket az intézöbtzortsagi és központi bizottsági jegyzőkönyveket olvasta?- A meglepetés erejével hatottak rám ezek a jegyzőkönyvek, miután 1989-ig ezek nem voltak kutathatók; titkosan kezelték őket. Meglepett, hogy milyen komoly viták voltak ezeken az üléseken 1956 novemberében, de még december elején is. Az újdonság erejével hatott, hogy milyen sokat foglalkoztak Nagy Imrével és milyen keveset a Rákosi-rendszerrel, és hogy miként zajlott le a visszarendeződési folyamat, hogyan alakult ki újból a pártállam. M - ki vitázott kivel?- Két csoport, pontosabban két szárny alakult ki: egy mérsékeltebb, tárgyalókészebb kis csoport, és egy szélesebb, a nagy többséget alkotó keményebb, rigorózusabb szárny. g - ki melyik csoporthoz tartozott?- A liberálisabb csoporthoz az intézőbizottságból egyedül Fehér Lajos tartozott, a központi bizottságból pedig Aczél György, Köböl József, valamint Gyenes Antal. Ide tartozott a kb osztályvezetői közül Nógrádi Sándor, aki az agitprop, osztály vezetője volt és a helyettese. Orbán László is. g - kik tartoztak a kemény maghoz?- Kádár János, Marosán György, Münnich Ferenc, Biszku Béla, Kuss Károly, vagyis Fehéren kivül az intézőbizottság tagjai közül tulajdonképpen mindenki. Én Apró Antalnál látok különbséget, aki egy semlegesebb álláspontot képviselt; őt nem sorolnám a kemények közé ebben az időszakban. lg - Miről vitatkoztak?- 56 októberének a jellegéről. Az egyik szárny azt mondta, hogy nemzeti demokratikus megmozdulás volt, amelybe elejétől fogva belekeveredtek ellenforradalmi mozzanatok is. és ezek fokozatosan erősödtek. Ők az eseményeket ezért végig nemzeti demokratikus megmozdulásnak tekintették. Érdekes, hogy a decemberi határozat tervezetében ez a kifejezés még szerepel, de az elfogadott határozatból már kihagyták. Vita volt Nagy Imre sorsával kapcsolatban is. A kompromisszumkészebb vezetők tárgyalni kívántak Nagy Imrével, be akarták őt vonni még a hatalomba is, akár miniszterként, akár úgy. hogy alakítson új pártot, és így vegyen részt a közéletben. Abból a megfontolásból érveltek így, hogy Nagy Imrén keresztül meg lehet nyerni a tömegeket, hiszen óriási légüres térben működött a Kádár-kormány és az MSZMP. Az első időszakban rendkívül népszerűtlenek voltak, s ezt érezték is, tehát a tömegbázis megszerzése rendkívül fontos volt. A kemény vonal csak abban az esetben kívánt Nagy Imrével tárgyalni, ha ő nyilatkozatban lemond miniszterelnöki posztjáról, és a Kádár-kormányt támogató nyilatkozatot tesz. Erre Nagy Imre nem volt hajlandó és tulajdonképpen ez pecsételte meg a sorsát. De voltak nézeteltérések a politikai rendszert illetően is. A kompromisszum hívei egy demokratikusabb berendezkedés mellett szálltak sikra.- Beletartozott ebbe a többpártrendszer- A többpártrendszert mind a két szárny hangoztatta, de míg az egyik komolyabban is gondolta, addig a másik csak olyan csökevény pártok működését engedte volna, amilyenek az NDK-ban, Lengyelországban vagy Csehszlovákiában voltak, tehát amelyek teljesen az MSZMP platformján állnak, amelyekkel jóformán nincsenek nézetkülönbségek, amelyeknek nincsenek pártszervezeteik, tehát amik igazából nem is lettek volna létező pártok. De ehhez nem találtak partnereket, és részben emiatt foszlott semmivé még ennek a csókevényes többpártrendszernek a lehetősége is. a- Nagy Imre léte elég nyomasztóan hathatott erre a testületre.- Nagy Imre személye megkérdőjelezte a Kádár-kormány legitimációját, hiszen tulajdonképpen két miniszterelnöke volt az országnak és két kormánya. Nagy szükség lett volna tehát arra, hogy Nagy Imre lemondjon a hatalomról, mármint a miniszterelnöki tisztségről, és ezzel legitimálja a Kádár-kormányt. A "másik ok az, hogy Nagy Imre kristályosodási pont lehetett, amely köré az ellenzék, a nemzeti ellenállás hívei csoportosulnak és zászlóvá válik Nagy Imre, ha akarja, ha nem. Ettől Kádárék féllek, ez nyomasztotta őket; részben ezért sem akarták azt, hogy ’ ,gy Imre az ország területén maradjon. a- Ezeken az üléseken dőlt eL bogy mi legyea Nagy Imrével?- Nem, hiszen ezeken az üléseken csak utólag tájékoztatta Kádár az intézőbizottságot arról, hogy a jugoszláv követségen milyen tárgyalásokai folytat Nagy Imre menedékjogának megszüntetése ügyében. Nem lehet érezni a jegyzőkönyvekből azt, hogy elvárta volna, hogy adjanak neki tanácsokat. Megvolt a saját álláspontja, azt előadta, a jelenlevők tudomásul vettek, de az övétől elteró álláspontokat nem fejtettek ki. Például arról, hogy megszületett a döntés, hogy nem engedik szabadon - mind ahogy az írásos megállapodás szólt -, hanem szovjet katonai kísérettel elszállítják és Romániába hurcolják Nagy Imrééket, erről nem tájékozatta előre a vezető szerveket Kádár, noha ó és Münnich is tudott erről. Sőt Münnich részt vett az akció megszervezésében és lebonyolításában.- Megkérném, emeljen ki egy-két olyan ti esetet, ami eddig még oem került napvi- U , Ugra.- Új mozzanat a történész számára is, hogy előfordult olyan megnyilatkozás is: Magyarország legyen semleges. Aczél György a november ll-i, első központi bizottsági ülésen a következőket mondta; a Szovjetunió számára is elfogadható függetlenséget kellene létrehoznunk, semlegességet, de nem Ausztria mintájára, nyugati semlegességet, hanem Jugo• • «
