Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-11 / 8479. szám

/■*> egyszerűen nem igaz. A kormányfő teóriája e tekintetben megbukott. A mngynrországi szélsojobboidalt éppen Antall József „növesztette fel”. Minde­mellett nem hiszem, hogy a szélsőjobb­oldalnak komoly tömegbefolyása lenne nálunk. A közvélemény-kutatások - de a napi tapasztalatok is - azt mutatják, hogy az állampolgárok döntő többsége a nyugodt, kiegyensúlyozott politikai erőkhöz vonzódik.- Csakhogy időközben az országban egymillióra duzzadt a munkanélkü­liek száma, s az év végére már félmil­lióra teszik azokét, akik a segélyezés­ből is kiszorulnak. Nem tart attól, hogy a talajvesztett emberek könnyeb­ben kerülnek a szélsőséges ideológiák bűvkörébe?- Bár számos történelmi példa bizo­nyítja, hogy a szociális elégedetlenség bázisa lehet a szélsőséges mozgal­maknak, én - a mi viszonyaink isme­retében - nem fogadom el azt, hogy a munkanélküliek döntő többsége a szélsőjobboldallal vagy a szélsőballal szimpatizál. Inkább azt gondolom, hogy a gazdasági stabilitást ígérő, de alapvetően a piacgazdaságban gon­dolkodó erőket támogatnák. Mert ezek programját tekintenék reális­nak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az autoriter társadalmak kiala­kulásában milyen nagy szerepe volt a külső politikai nyomásnak, illetve a Belső rohamcsapatoknak, félkatonai alakulatoknak. A szkinhed-jelenség nálunk eddig inkább csak szomorú di­vat volt. Ám abban a pillanatban, hogy a kormányhoz közel álló erők, netán képviselők támogatásával fél­katonai csoportokká szerveződhet­nek, megkezdődhet a szélsőjobb szer­vezeti kiépülése. Ez az a pont, ahol már nem lehet lebecsülni a hát­­térerőket, és ahol már nem lehet kesztyűs kézzel bánni a szereplőkkel sem. Szerencsére még nem tartunk itt, csak próbálkozásoknak lehetünk tanúi. De nem szabad alábecsülni a jelenség veszélyességét.-Az igazságtétcli törvények kapcsán mindvégig azt az álláspontot képvisel­te, hogy - az érintettek szubjektív igaz­ságát nem vitatva - gazdasági, jogi és morális értelemben mindez érdemben nem visz előre. Most mégis egy paritá­sos bizottság felállítását javasolja az 1956 utáni ügyek kivizsgálására. Miért?- Úgy gondolom, hogy ilyen módon lehetne végre lezárni ezt a kérdést. Ugyanis a koalíció erőfeszítései a jogi rendezésre sorra megbuknak. Példa erre a guruló dollárok ügye, amely vé­gül is azt a képzetet erősíti az avatat­lanokban, hogy a bűnösök éppen a jog segítségéve! bújhatnak ki a felelősség­re vonás alól. Ez viszont a jogállami­ságba vetett hitet roncsolja. Ezért ie tartanám fontosnak egy ilyen parla­menti bizottság felállítását, amely pontosan felmérné, hogy milyen ese­tekben van szükség a büntetőjogi fele­lősség megállapítására, milyen esetek­ben nincs jogi felelősség, de lehet poli­tikai vagy morális felelősségről beszél­ni. Ezeket szigorúan el kell egymástól választani. Tudni kel! azt is, hogy a po­litikai felelősség etikája a világ demok­ratikus államaiban abban áll, hogy ha valakire a vétség rábizonyosodik, ak­kor elhagyja a politikai terepet, kivá­lik a közéletből. Viszont azzal is szá­molni kell, hogy az idő bölcsebbé tesz, ezért nem szabad elhamarkodottan ítélni. Ha felállna az általam javasolt bizottság, akkor munkája legalább két évet fogna át. Ebből adódóan áthidal­ná a választási ciklust is.- A koalíció feltehetően a választási kampány során felhasználná az egy­két „mintaperból" nyerhető előnyöket, ezért is ragaszkodnak az általuk kidol­gozott jogi megoldáshoz.- Kihasználhatnák, ha egyáltalában eljutnának odáig. De nem tudnak, mert jogilag kivitelezhetetlen...- Az ellenzék egy részének is fűződhet érdeke ilyen perekhez...- Persze, mert ezzel gyöngíteni le­hetne az MSZP-t. De nem fog ezzel élni, mert eddig is és ezután is ragasz­kodik a jogállam szabta keretekhez.-Az előbb beszéltünk arról a taktikai megfontolásról, ahogyan az Antall-kor­­mány elhatárolódott a szélsőjobbtól. Ennek részeként viszont olyan retorikát alkalmaztak, amely azt sugallta: a szélsőjobb azonos a baloldallal. Nem a szclsobaloldallal, hanem a baloldal - mint eszme és értékrendszer - egészé­vel. Mi erről a minősítésről az állás­pontja?- Közhelynek vesszük, hogy egy si­kertelen baloldali rezsim után a jobb­oldali politizálás iránt van fokozottabb társadalmi várakozás, mint ahogy a si­kertelen jobboldali politizálás hozzájá­rulhat a következő választási ciklus­ban a baloldal előretöréséhez. De hogy a szélsőjobb őrjöngése úgy általában a baloldalt erősítené? Ezt nem hiszem. Inkább azt tapasztalom, hogy mivel szabadjára engedték őket, ezért meg­erősödhetnek, és a - feltételezhető - ötszázalékos szavazati arányukat fel­tornázhatják nyolcra. Ez az egyik kö­vetkezmény. A másik, ami logikus len­ne és aminek sajnos kevésbé látom a nyomát, hogy a szélsőjobb markánsab­bá váló jelenléte erősítené a demokra­tikus erők összefogását. Én azt tarta­nám szükségesnek, hogy az adott hely­zetben a konzervatív és a liberális erők, együtt a szocialistákkal, képesek legyenek elhatárolódni ezektől a folya­matoktól.- Igen rokonszenves, amit mond, de sajnálatosan nem tekinthető a Fidesz álláspontjának. Gondolok például azokra a támadásokra, amelyek a De­mokratikus Chartát érték az Ön pártja részéről, s amelyek egy új, antifasiszta népfront létrehozásával vádolták meg az MSZP-t és az SZDSZ t.- E kérdés megítélésében eltérnek Fideszen belül a nézetek. Én nagyon örülök, hogy aláírója lehettem a De­mokratikus Chartának, s nem tekin­tem olyan szerveződésnek amely bár­miben is veszélyeztetné a parlamenti pártok integritását. Más kérdés, hogy a Charta minden akciójának megszer­vezésével -a pártszónokok szerepelte­tésével stb. - nem feltétlenül értek egyet. De miért is kellene ezt tennem? Miért nem természetes, hogy egy ilyen sokféle gondolkodást tömörítő civil szervezet működésében jelen vannak olyan jelenségek is, amelyeket például fideBzesként nem támogatok?! A De­mokratikus Charta alapvetően arról szól, hogy a demokratikus minimumok védelmében össze tudnak fogni a leg­különbözőbb pártállású, de demokrati­kusan gondolkodó emberek. Erre to­vábbra is szükség van. Éppen ezért az összefogásnak ezt a módját sérelmezni vagy vitatni egy-egy párt szempontjá­ból nem tartom helyesnek.- Orbán Viktor nemrég úgy defi­niálta a Fideszt, hogy jobbközép párt. Ebben a közép-európai erőtérben, amelyben élünk, és egy ilyen jobbkö­zép kormányzás mellett, mint amit ta­pasztaltunk, hogy fér össze ez a politi­kai arcéi a Fidesz eddig hangsúlyozott liberalizmusával és pragmatizmusá­val?- Ez inkább Viktor öndefiníciója. A Fideszben többféle politikai áramlat él együtt. Vannak, akik a jobboldalhoz érzik magukat közelebb, vannak, akik a balhoz. Nekem az az álláspontom, hogy a Fidesz akkor politizál jól, ha a centrumban marad. Ezt én nem politi­kai divatból mondom, abban az érte­lemben, hogy a mindenkori politikai mezőnyhöz képest legyünk a centrum­ban, hanem a tényleges centrumot te­kintem liberális mezőnek. Azt, amely­ben a liberalizmus igen széles eszme­­áramlatának sokféle követője egy­aránt otthon van és együtt tud működ­ni. Európában éppen akkor lett erős a ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom