Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-11 / 8479. szám

liberalizmus, amikor ezt a centrumpo­­litikát képviselte.- Az Ön nézetei mennyire erősek a Fideszen belül?- Erről még nem vitatkoztunk eleget kölcsönösen az érvekre figyelve. Az utóbbi időben az én nézeteim kisebb­ségben vannak a párton belül.- Ez az oka annak, hogy a kívülálló úgy láthatja: Fodor Gábor mintha visz­­szaszorult volna a Fidesz első vonalá­ból?- Igen. Néhány kérdésben eltér a né­zetem a többségtől.- A legutóbbi közvélemény-kutatás népszerűségi sorrendjében viszont meg­előzte Orbán Viktort. Ami akár azt is mutathatja, hogy az emberek inkább az Ön politikai vonalvezetésével rokon­szenveznek?- Én nem vonnám le ebből ezt a kö­vetkeztetést, mert ezekben a közvéle­mény-kutatásokban hosszabb ideje váltakozó a pozíciónk. Hol Viktor előz meg engem, hol én őt. Ami az én néző­pontomból azt jelzi, hogy a közvéle­mény inkább a Fidesz egészét, a párt, a frakció teljesítményét mérlegeli, és nem egy-egy személyt. Valamint hogy mindhármunkat - Orbánt, Deutsch Tamást és engem - együtt akar látni.- Miből gondolják, hogy egy olyan országban, ahol tömeges az elszegénye­dés, nagy a munkanélküliség, instabil a gazdaságpolitika és a vállalkozók is nagyobbrészt elégedetlenek, szóval hogy itt, nálunk az úgynevezett jup­pié"-ideológia lesz vonzó a társadalom nagyobb része szemében?- A jelzett nézeteltérések ellenére a Fidesz által kidolgozott gazdaság- és társadalompolitika és azok a törekvé­sek, amelyekkel a választásokon domi­náns eredményt szeretnénk elérni, szakmailag-emberileg vállalhatók. Azt hiszem, alkalmasak vagyunk arra, hogy népszerűséget szerezzünk az ál­talunk képviselt eszméknek. Van, aki éppen a , juppie”-magatartás miatt kedvel bennünket. Vannak sokan, akik pedig csak azért szavaznának reánk, mert úgy gondolák, hogy fiatalok va­gyunk, értünk a dolgunkhoz és mást akarunk, mint ami most van. Ebből adódóan igen nagy a várakozás a Fi­desszel szemben, és nyilván vannak il­lúziók is. Ha előállna az a helyzet, hogy a jövő évi választásokon ezek a szimpatizánsok mind reánk szavazná­nak, akkor valószínűleg - kormányra kerülésünket követően - csalódást vál­tanánk ki ezekből a szavazókból.- A piacgazdasági átmenet valószí nüleg nem egy, s lehet, hogy nem is két választási ciklust fog át. A magyar gaz­daság feltehetően ennél hosszabb ideig vegyes gazdaságként fog működni, markáns marad az állami szektor is, miközben a magángazdaság gyorsab­ban növekszik. Ez az állam szerepének újragondolását, a hatékonyabb szociá­lis védőrendszer kiépítését igényelné. Ehhez képest a választási győzelemre számító Fidesz meglehetősen érzéket­­lennek mutatkozik a szociális problé­mák iránt, ami számos ütközéshez is vezeteti a szakszervezetekkel, illetve legutóbb a nyugdíjasok szervezeteivel. Nem gondolja, hogy van, ahol újra kel­lene gombolniuk a mellényt?-Nem, éppenséggel nem. Azt gondo­lom, hogy ezek az ütközések hozzáse­gítenek bennünket ahhoz, hogy tisztá­zódjanak a velünk kapcsolatos illú­ziók. Alapvetően annak a politikának vagyok a híve, amely nz őszinteségre apellál. Nem ígérget választási takti­kából. S úgy is cselekszik, ahogy gon­dolkodik. Az már más kérdés, hogy jól gondoljuk-e, amit gondolunk. Hogy el tudjuk-e fogadtatni - például a nyug­díjasokkal - azt, ahogyan szavaztunk? A mostani vitának ez az egyik nagy ta­nulsága számomra; nem tudtuk kel­lően elmagyarázni az érintetteknek döntéseink indokát. Az okokon érde­mes elgondolkodni.- Látványos vagdalkozás után a két liberális párt rendezte egymáshoz való viszonyát. Ez a megállapodás önmagá­ban nem meglepetés, a paktum megkö­tésének módja viszont az. Úgy tetszett, a Fidesz az adott pillanatban egysze­rűen megzsarolta az SZDSZ-t, aki en­gedett ennek a nyomásnak. Vagy más­ként történt?- Kívülről talán valóban ilyen lát­szatot kelthettünk, de valójában ket­tős történetről kell beszélni. A Fidesz lépett először, helyzetbe hozta az SZDSZ-t. Ám erre a szövetségre nem­csak az SZDSZ-nek, hanem nekünk is nagy szükségünk van. Én azt remé­lem, hogy ez nem csak a választásokig szól, hanem a két párt identitásának megőrzése mellett tartós együttműkö­déssé alakul.- Az érthető és konzekvens magatar­tásnak tűnik, hogy a Fidesz a választá­sokig - taktikai együtt-szavazásokon kívül - nem kíván együttműködni az MSZP-vel. Kevésbé elfogadható, hogy ezt az elszánt távolságtartást koránt­sem tartják érvényesnek egy „Csurkát­­lanított" MDF-re nézve. Mi ennek az oka?- Nehéz erről véleményt mondanom, hiszen ebből a szempontból én most nem vagyok a Fidesz politikájának alakítója. Ha az álláspontom érdekli, amit egyébként a belső vitákban is is­mertettem, az a következő: tekintettel a tartós recesszióra, a térség háborús konfliktusaira és a magyar társadalom belső problémáira, a választásokat kö­vetően egy minél szélesebb bázisú koa­líció kialakításán kellene munkálkod­ni. Ebben lenne egy erős liberális blokk - a Fidesz és az SZDSZ szövet­ségéből -, amit kiegészít egy erős kon­zervatív és egy ugyancsak erős szocia­lista párt.-Mi történik, ha jövőre mégis a mos­tani koalíció győzne?- Baj lenne. Nem pusztán azért, amit ilyenkor mindig el szoktak mon­dani mind a hatalom, mind az ellenzék oldaláról. Van egy nem pártalapú meg­­közelítés is. A magyar demokráciagya­korlás szempontjából ia fontosnak tar­tanám az új koalíció létrejöttét: a tár­sadalom így tapasztalná meg, hogy mi­lyen a hatalom váltása békés körülmé­nyek között. Ha a jelenlegi koalíció rosszul vizsgázott, akkor képesek le­gyenek váltani: ez politikai-lélektani szempontból lenne nagyon lényeges. Persze én úgy gondolom, hogy érték­­rendbeli váltásra is szükség lenne. Ab­ban, hogy valóban a modernizáció út­jára térjünk át, a liberális dominanciá­­jú koalíció sokat segíthetne.- Sokan vélik úgy, hogy a következő kormány még nehezebb körülmények között veszi át az ország vezetését, mint az Antall-kabinet az előző rezsimtől. Amiből az is következhet: igen gyorsan elinflálódik a választási győzelem, s a kormány megbukik.- Éppen azért, mert a gazdasági gondok és a szociális feszültségek ki­éleződhetnek, van szükség a nagy­koalíciós kormányzásra. Hogy ne le­hessen semmilyen oldalról sem kibil­lenteni.- Egy ideig úgy tekintettek önre, mint leendő miniszterelnökre. Most Or­bán Viktor a Fidesz hivatalos jelöltje. Ön pedig úgy nyilatkozott: szívesen el­fogadná esetleg a kultuszminiszteri tárcát. Ennyi?- Az imázsszakértők biztos tilta­koznának, hogy egy aktív politikus ilyet nem mondhat, de nekem tényleg az a véleményem: nem fogok ösz­­szeomlani, ha nem jut számomra bársonyszék. Úgyis csak akkor fogad­nék el miniszteri megbízatást, ha tudnám, hogy munkám során nem ke­rülök szembe a saját lelkiismeretem­mel.- Ezek szerint erősebb az erkölcsi tisztessége, mint a politikai becsvágya?- Én félek az ilyen szavaktól. Egy­szerűen csak szeretnék a saját elveim szerint élni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom