Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-09 / 8478. szám
Népszabadság 1993.jún.5. Itt csak az agrárgazdaság tönkretételét említeném, amely a kormánypolitika csődjeként jelenik meg, nem pedig a kisgazdák reprivatizációs-kárpótlási programjának kudarcaként.- Ön tehát Kéri Lászlóval ellentétben azt tartja, hogy az MDF válságban van? B. M.: - Feltétlenül. Schlett István: - Úgy látom, hogy kollégáim szerint az átmenetnek lett volna egy „királyi” útja. Én ebben nem hiszek Amikor egy olyan átfogó, a társadalmi élet, az intézményrendszer valamennyi szektorára kiterjedő változás megy végbe, amilyen most nálunk, akkor nincs „királyi” út. Egy ilyen nagy átalakulás során ugyanis semmi nem maradhat olyan, mint volt, nem illeszkedhet az újhoz a régi. így van ez például a Bihari Mihály által említett mezőgazdasággal, amelyet ha érintetlenül hagytak volna, szerintem akkor sem működne, hiszen a gazdaságpolitika, a piacra jutás feltételrendszere alapvetően megváltozott. Szóval mindenképpen számottevő veszteségekkel jár ez az átmenet. Sőt három év múltán azt kell mondanunk, hogy Magyarországon és régiónkban mindenütt több áldozatot követel, mint amennyire bárki is számított. Innen nézve sem _ társadalmi, sem politikai-intézményi, sem pártválságról nem lehet beszélni, csupán az átalakulás nehézségeiről, amelyek sokszor idézne^ elő válságtüneteket. Úgy gondolom, hogy jelenleg az MDF abban az értelemben van válságban, hogy nem működhet tovább úgy, ahogyan eddig. Hogy ebből a helyzetből hogyan kerül ki, azt az idő mutatja meg. A kormány és a miniszterelnök számára több lehetőség kínálkozik. Az egyik a választások előrehozása, a másik a kisebbségi kormányzás, a harmadik a koalíció újraépítése. Ez nem feltétlenül jelenti új párt bevonását, hanem például azt, hogy bizonyos ellenzéki erők, anélkül, hogy feladnák ellenzéki pozícióikat, mondjuk egyszerűen távol maradnak a szavazástól, és így teszik lehetővé a kormányzást, hiszen a választásokig már nincs sok idő hátra. K. L.: - Megütötte a fülem, amit Schlett István a „királyi” útról mondott. Én semmi ilyenre nem gondoltam. De arra igen, hogy az MDF előtt számos más, a választottnál jobb lehetőség volt. Lehetett volna más koalíciót alakítani, ezt már 1990-ben nagyon sokan kimutatták. Lehetett volna a kritikákra fogékonyan, és nem gőgösen reagálni. A kormány elgondolkozhatott volna az önkormányzati választások és a taxisblokád tanulságain. Jobb lett volna a közgazdászokra hallgatni, akik azt ajánlották, hogy inkább a gazdasággal kell foglalkozni, mint az ideológiával, a hitvitákkal. Nem kellett volna akkora energiákat fordítani arra, hogy azok mellé az intézmények mellé, amelyeket nem sikerült meghódítani, egy másikat, egy sajátot állítsanak. Hosszan lehetne sorolni, mi mindent kellett volna másképp csinálni. Csakhogy ez a kormány nagyon csekély tanulási készségről tett tanúságot. Ezért szerintem nem szerencsés az átalakulás valós nehézségeit a koalíció és az MDF szarvashibáival összekeverni. A nehézségeket lehet enyhíteni, és lehet súlyosbítani. Ez a kormány az utóbbit tette. Ennek ellenére én is azt tartanám a legjobbnak, ha a kormány kitöltené az idejét. Fontosnak ítélem, hogy senkinek ne hulljon az ölébe a hatalom, továbbá, hogy egy hosszú távra érvényes intézményrendszer kiépülésénél az egész társadalom számára legyenek világosak a szabályok. Egyelőre, legalábbis míg a társadalom „megtanulja” a polgári demokráciát, nagyon jelentős politikai értéknek kell tekintenünk a választási ciklus kitöltését. A hátralevő időt pedig nem ígérgetéssel kell eltölteni, hanem azzal, hogy a lehető legtöbb oldalról mutassa meg minden párt, hogy az ő ígéreteinek milyen fedezetük van. A ’94-es választás nem lehet a ’90-es mása. Az ellenzék nem játszhat arra, hogy felsorolja az előző hatalom hibáit, és ebből kíván tökét kovácsolni. B. M.: - Én sem valamilyen ideális lehetőséghez viszonyítom a kormány teljesítményét. Az MDF tudta, hogy rögös úton kell majd haladnia, de hát ezt a nyolcvanas években tudta .mindenki, aki politikával foglalkozott. És a Fórum ehhez igazította programját. Ezért vitatta a választási kampányban hevesen a kisgazdák elképzeléseit. A koalíciós alkudozások után viszont magáévá tette ezeket. Ráadásul a megvalósítást tehetségtelen politikusi garnitúra kapta kézbe a földművelésügyi minisztériumban. Ezt látva pedig a kormány nem törekedett korrekciókra. A kormány teljesítményét tehát én az eredeti MDF- programhoz viszonyítva .minősítem rossznak. És azt tartom, amit Kéri László, hogy ez a kormány képtelennek bizonyult a tanulásra. Ideológiai és személyi okok miatt utasított vissza új megoldási módokat, állóháborúba keveredett a társadalom alrendszereiben.- Bihari Mihály és Kéri László egyaránt Schlett Istvánnal vitatkozik. A „királyi” út kérdésén túl nincs-e valami más oka a nézeteltérésnek? S. I.: - Úgy látom, kollégáim kritikájának fontos eleme az, hogy’ a kormánypolitika nem volt eléggé racionális - azaz nem hallgatott a szakértőkre. Csakhogy a politikának egyrészt van saját racionalitása, másrészt nem racionális elemek, érzelmek, érdekek és értékek is igen jelentős sze- i rephez jutnak benne. Aztán, I amint mondani szokás, a politika a „levésben” lévő dolgokkal foglalkozik, a politikai megismerés legfontosabb eszköze a próbálkozás. Méghozzá az ismeretlennel való próbálkozás, amelynek során az eredmény többnyire csak utólag látható. Én azért tekintek megértéssel sok mindenre, ami az utóbbi három évben történt, mert azt hiszem, túl sok volt a i politika számára az isme- i rétién, s kevés a rutinszerű j cselekvés lehetősége. Abban í viszont egyetértünk, hogy a 1 kormány nem valami nagy j tanulóképességről tett tanú- I ságot. Csakhogy ezért viselnie kell a felelősséget a gya- i korta hisztérikusan reagáló : ellenzéknek is. K. L.: - A kormány tagjai, élükön a miniszterelnökkel inkább tanítási, mintsem tanulási hajlamokkal vannak felruházva. Amit viszont meg akarnak tanítani, i arra nemigen van szüksége senkinek. B. M.: - Én azt a meggyőződést tartom a legveszélyesebbnek, amelyet az MDF hirdet, miszerint rajta kívül nincs más kormányzásra alkalmas erő, s ha ö választási vereséget szenved, az egyet jelent a társadalom bukásával. Erről azonban szó sincs. Történelmi távlatj ban nézve páratlanul jók az ország j esélyei, mivel egyetlen nagyhatalom sem telepszik ránk, társadalmunknak módja van megtanulni a demokratikus kormányváltást. Megtanulhatja, hogy a választásoknak komoly tétjük van, hogy a pártok a választáskor a szavazóknak vannak kiszolgáltatva, de négy éven át a választók vannak kiszolgáltatva a pártoknak. És megtanulhatja, hogy egy többpártrendszerben több kormányképes erő van. Az igaz, hogy elképzelhetetlen egy nagy konfliktusok nélküli közeljövő, í akármilyen is lesz a következő kormány. Hiszen az is nehéz helyzetben lesz, sok hibát fog elkövetni az is, i rengeteg kritikát kap majd, de a társadalomnak rendelkezésére áll a korrekció lehetősége. S. I.: - Szerintem természetes, hogy minden párt és kormány - így a jelenlegi is - a maga programját tartja a legjobbnak. A nagy kérdés az, hogy megakadályozza-e, hogy egy alternativ erő kibontakozzék. Nos, a mostani hatalom nem tette ezt. K. L.: - Mert gyönge volt hozzá. S. I.: - Ez az egyik feltételezés. A , másik pedig az, hogy nem is akarta a kibontakozást megakadályozni. K. L.: - Én viszont úgv látom, hogy a mostani koalíció, s főként az MDF igenis minden erejével igyekezett a saját pozícióit a társadalmi, politikai élet különböző területein örökletessé tenni. S. I.: - Ez szerintem vitatható. Itt van például a sokat emlegetett alapitványügy. Nem hiszem, hogy baj lenne, hogy igen különfélék az alapítványaink. A rendszerváltás kezdetén elindult valamiféle népfrontos törek-