Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-09 / 8478. szám

Népszabadság 1993.jún.5.

VÁLSÁGBAN VAGYUNK-E?

Bihari Mihály, Kéri László és Schlett István vitája

A magyar közélet jelenlegi iájából leggyakrabban a'vafs'ag szó hallatszik ki. Für Lajos múlt heti lemondása óta arról folyik a vita, hogy miféle válságról van szó. Az MDF volt ügyvezető elnökének patetikus végmondatai nemzeti válságot sejtetnek: „Az Isten legyen irgalmas mihozzánk! Hozzánk, szegény magyarokhoz. ” Csurka István szerint az MDF belső válsága igenis a nemzet válsága. A köztársasági elnök szerint viszont a kormányválság nem az ország válsága. Pető Iván azt mondja, hogy a legnagyobb kormánypárt vitája ugyan túlnő a párt keretein, de nem az egész magyarság vábága. Mi hát az igazság? Arra kértük Bihari Mihály, Kéri László és Schien István politológusokat, hogy lapunk hasábjain szembesitsék a jelenlegi helyzettel és annak előzményeivel kapcsolatos nézeteiket.

Kéri László: - Semmivel nem érzem válságosabbnak sem a helyzetet, sem a magyar közéletet, mint amilyen az most már három és fél-négy éve. Időről időre történik valami, amitől olyan benyomása támad a politizáló közvéleménynek, hogy veszélyben van a kormány, a parlamenti rendszer, illetve valamelyik párt. Igaz, most nagyobb a hangzavar az átlagosnál, de én kevésbé zűrzavarosnak látom a politikai viszonyokat, mint tavaly ilyenkor. Akkor már túl voltunk a negyvenezer embért megmozgató egészségügyi tüntetésen, a „harag napján”, az idén pedig ma, beszélgetésünk napján, június elsején van az első tüntetés, amelyet a közal- ( kalmazottak tartanak.

Egy hónapja részt vettem a Fidesz kongresszusán, a hét végén pedig az SZDSZ küldöttgyűlésén, és az a véleményem, hogy most sokkal felkészültebb pártok várják a választásokat, mint 1990-ben. Tehát szó sincs róla, hogy ha a vezető kormánypárt megroggyanna, az végzetes lenne. De ha csupán az MDF-et nézem, akkor is azt kell mondanom, hogy egy elkerülhetetlen tisztulási folyamatról van szó, hiszen jelenlegi, igen tarka politikusi garnitúrájával nem vághat bele a. választási küzdelembe. E párt számára inkább jó, mint rossz az, ha a Csurka vezette népi-radikális jobboldalnak lesz egy politikai szervezete, és az indul a választásokon. Akkor legalább kiderül, mekkora a társadalmi bázisa. Tartok tőle, hogy kisebb annál, mint amilyen zavarokat tud előidézni a politika világában, s ezért nem is jut be a parlamentbe. Jobban örülnék, ha lenne nyolc-tiz képviselőjük, mintha kívül rekednének, mert az Országgyűlés nyilvánossága tisztább képet adna szándékaikról. Tehát arról van szó, hogy a radikális jobboldal keresi a szervezeti kereteit, szövetségeseit, és az ezzel járó zavarokat sokan válságnak nevezik.- Az azonban aligha tagadható, hogy ez a helykeresés a kormányválság veszélyét is magában rejti.

K. L.: - Valóban megtörténhet, hogy kisebbségi kormányzásra lesz szükség, vagy a választások előrehozatalára. Égjük sem lenne jó, de tragédia sem. Am akármi történjék, az a jelenlegi átalakulás várható megnyilvánulásának tekintendő, nem pedig az új demokrácia politikai halálának, amiről mostanában sokan beszélnek.

Bihari Mihály: - Az én véleményem is az, hogy nincs szó társadalmi, sőt még belpolitikai válságról sem. Az MDF immáron jó másfél éve különböző válságokat él át. Ezeket eddig

így vagy úgy megoldotta, és a mostani krízis sem fenyegeti széteséssel. A párton belüli heves személyi és csoportküzdelmek részben azoknak az ellentmondásoknak a megnyilvánulásai, amelyek az MDF születése óta megvannak. Sokan még mindig a lakiteleki programot, az ahhoz való hűséget kérik számon az MDF-től. Lakiteleken azonban semmiféle program nem született, csupán egy nyilatkozat. Ott egy politikailag hallatlanul heterogén társaság gyűlt össze, amelynek legfőbb célkitűzése az volt, hogy az egypárti diktatúrával szemben nyíltan fellépjen, és politikai alternatívát mutasson fel. Az 1987. szeptember 27-i összejövetelnek tehát inkább tettértéke volt, mintsem programalkotó jelentősége. A program jóval később született, a legnagyobb jelentőségű változás pedig 1989 őszén, illetve a választások után következett, amikor Antall József lett a miniszterelnök. Ekkortól ő egy részben kisgazdapárti ideológiát fogadtatott el az MDF-fel, jobboldali keresztény-konzervatív eszmeiséget és politikai arculatot, ami az MDF eredeti alapítói számára meglehetősen idegen volt.- Mit értsünk ezen a kisgazdapárti ideológián?

B. M.: - A történelmi kisgazdapárt két formában született újjá a rendszerváltáskor. Pozitív formának az Antall József által átformált MDF tekinthető Eckhardt Tibor szellemiségével, negatív, torz formának pedig a Torgyán-féle kisgazdapárt.- Ön szerint Antall József tehát már a választások előtt radikálisan átalakította az MDF arculatát?

B. M.: - Igen, de a váratlanul nagyarányú választási győzelem elfedte ezt. A hatalom birtokában a kormányzati kérdések kerültek előtérbe. Jó ideig ezekkel volt elfoglalva az MDF. Az ellentétek azonban egyre láthatóbbá váltak. Ezek legelőször ; nem a vezetők közötti csetepatékban, I hanem a tagság fokozatos 1 elszivárgásában, illetve a több mint egymilliós választói tábor eltávolodásában nyilvánultak meg. Ennek nyomán robbantak ki a személyes viták. De beszélni kell az elhibázott kormányzati programról is. Az MDF olyan engedményeket tett partnereinek, elsősorban a kisgazdáknak, amelyeket értetlej nül fogadott a tagság, és ! amelyek előrevetítették a ! kormánypolitika csődjét.