Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-04 / 8475a szám

Pesti Hírlap 1993.jún.1. 8 — Elnök úr, mindenkit nagyon érdekel, hogyan viszonyul az MDF liberális szárnya a párt centrumához; ugyanehhez ho­gyan viszonyul a párt radikális szárnya, élén Csurka István­nal; ugyanakkor hogyan viszo­nozza a centrum a viszonyulá­sokat. Sokunk ítélete szerint ezek az egymásnak nagyon is j ellentmondó pártrészek akara­tuk ellenére és paradox módon mégis egymást támogatják, a tekintetben, hogy a kőié per ók munkáját alaposan megnehezí­tik. — Míg Csurka körül való- ! ban körvonalazódni látszik az MDF-en belül egy csoport, amit már radikális szárnynak is nevezhetünk, azt a néhány politikust azonban, aki a saj­tóban folyamatosan megje­lenve, egyénieskedő, akciózó megnyilvánulásaival tartja ál­landó izgalomban a Magyar Demokrata Fórum tagságát, aligha indokolt külön szárny­ként értékelni, hiszen súlyuk az MDF tagságán belül szám­arányukkal azonos. Persze je­lentőségük ennél valóban na­gyobb, de paradox módon éppen azáltal, hogy az ő meg­nyilvánulásaik, amelyekkel Csurka ellen felléptek, az MDF tagjai és szimpatizánsai­nak körében olyan visszatet­szést keltettek, amellyel ép­pen Csurkát erősítették. A sajtóban való aránytalanul gyakori szerepléseik — „talán nem véletlenül” — politikai súlyuk látszatát erősíti, ami a magyar demokraták ellenér­zését és Csurka táborát növe­li. — Elfogadva a különbség­tételt, akkor úgy teszem fel a kérdést, hogy miképpen viszo­nyulnak az MDF centrumához egyfelől a Csurka vezette radi­kálisok, másfelől az a néltány közismert liberális politikus, akik — ha az MDF-en belül nem is — a sajtóban midea­képpen előtérbe kerülvén jelen­tős hatással vannak az MDF erőviszonyainak alakulására? — A radikális-liberális el­lentétpár kapcsán fontos még két kiegészítést megtenni: egyrészt, ha radikális szárny­ról beszélünk, akkor vegyük figyelembe, hogy mindannyi­an radikálisok vagyunk abban az értelemben, hogy szeret­nénk, ha a változások határo­zottabban, egyértelműbben, gyorsabban, igazságosabban mennének végbe, és ezért megpróbálunk minden tő­lünk telhetői megtenni. A kü­KÓNYA IMRÉVEL, AZ MDF FRAKCIÓVEZETŐJÉVEL BESZÉLGET BALASKÓ JENŐ hz egység helyreállítása közös feladat lönbség a hogyanban van. Engedjük-e magunkat indu­latainktól elsodortam, vagy a kívánalmakat a realitásokkal szembesítjük éppen annak ér­dekében, hogy céljainkat mi­nél nagyobb mértékben meg­valósíthassuk. Elvetjük-e mindazt, amit 3 év alatt csi­náltunk, vág)' továbbra is vál­laljuk azt a hálátlan feladatot, amit a kormányzás jelent egy olyan országban, amelyet le­pusztult állapotából kell mű­tétek sorozatával kigyógyíta­­ni. Aki a valóságot figyelmen kívül hagyja, és aki a kor­mányzati felelősség nyűgétől szabadulni óhajt, attól útjaink hamarosan elválnak. De a centrumhoz sorolom a legra­dikálisabb gondolkodású ma­gyar demokratát is akkor, ha a valóság talaján politizál, és vállalja a kormányzati felelős­séget. A másik dolog, hogy in­­dokolt-e liberálisokról beszél­ni akkor, amikor a radikáli­sokkal szemben akarjuk a má­sik szélsőséget megjeleníteni — némileg erőltetett módon? Úgy vélem, hogy a liberaliz­must, amely az MDF által vál­tott széles körű értékrend egyik meghatározó eleme, nem szerencsés összekapcsol­ni néhány kevésbé népszerű politikus céltévesztő, rossz ha­tású politikai gyakorlatával. Ha nagyon muszáj, akkor ezt a néhány politikust — és per­sze nem az egyébként csekély hatású liberális alapítvány kö­rül tevékenykedőket egészé­ben — tényleg csak a megha­tározhatóság kedvéért inkább doktrinereknek nevezném. — Adva van tehát az MDF- i centrumról egyaránt eltérő két politikai vonal; a radikális szárnyé és a doktriner liberáli­soké. Mi közöttük a hasonlóság és mi a különbségt — A doktriner-liberálisok a párttöbbség ellenében akar­ják szemléletüket — és önma­gukat — előtérbe helyezni, míg a radikálisok egy teljesen más világlátás bűvöletében kí­vánják az MDF-et birtokba venni. Míg azonban az előző próbálkozás az MDF-ben be­lül eleve kudarcra van ítélve — Elek vagy Debreczeni ele­nyésző számú híveikből adó­dó csekélyke súlyukkal képte­lenek az MDF-et belső egyen­súlyából maguk felé billenteni és a politikai döntéseknél esetleges külön akaratukat a centrummal szemben érvé­nyesíteni — addig a radikáli­sok az MDF-tagság valódi ér­tékeire és tiszteletre méltó ér­zelmeire, a hazaszeretetre és az igazságérzetre hivatkozva a reálpolitikát folytató centru­mot jó eséllyel háttérbe szorít­hatták volna, különösen, hogy akaratlan szövetsége­sekre találtak a doktrinerek­ben, akiknek a meg-megűjuló akciói az MDF belső erőviszo­nyait az általuk célzottal ellen­tétes irányban befolyásolták. — Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen szerepe van az MDF belső megosztottságában, a három különböző szellemi örökség közötti különbségtéte­lének, másfelől igaz-e, hogy ez a rendkívül széles politikai ér­tékskála önmagában hordja az ellentétek szükségszerűségét. — Az MDF nem ideológiai párt, és a tagság túlnyomó többségét az ideológiai kérdé­sek teljesen érintetlenül hagy­ják. Ugyanakkor természetes, hogy egy politikai pártban, különösen a párt életének az első szakaszában folyhatnak komoly viták az eszmei politi­kai örökségről és egyéb ideo­lógiai kérdésekről. Ezek a vi­ták belső hatalmi harcok ré­szeként is jelentkeznek, de a leghatározottabban tagadom azt, hogy az MDF széles körű értékrendszere egymással ne­hezen összeegyeztethető érté­keket tartalmazna, szükség­­szerűvé téve az ellentéteket Ellenkezőleg: igenis vallom hogy azok a politikai értékek amelyeket a népi foganlatású plebejus indíttatású széllé miség, vagy amelyeket a ke reszténydemokrácia, illetve < nemzeti liberális eszmekor je lent, nagyon is jól összeegyez tethetők, nemcsak egy párt ban, hanem egyetlen ember ben is. Az MDF-tagok zömére éppen az jellemző, hogy — anélkül, hogy ezzel különö­sen foglalkoznának és magu­kat belső elemzésnek vetnék alá — mindhárom eszmekör­nek egyaránt hívei. De meg­jegyzem, hogy az sem jelent problémát, és nem csökkenti egy párt belső kohézióját, ha a tagság egy része bizonyos értékek iránt kevésbé fogé­kony, mint más, ugyancsak fontos politikai értékkel szemben. Nem az a lényeg te­hát az MDF-en belül, hogy ki az igazán liberális, népi vagy kereszténydemokrata, hanen az, hogy minden egyes MDF es a nemzet iránt elkötelezve a parlamentáris demokrácia a jogállam és a piacgazdasá; értékeit tiszteletben tartva po litizáljon. Ennek során min denki felmutathatja az MD1 szerteágazó értékrendszeré nek azokat az elemeit, ame lyeket a legfontosabbnak tar — és jól is teszi, ha ezeket fel mutatja, hiszen ily módon i szerezhet az MDF számár követőket és szimpatizánso kát —, de nagyon rosszul te szí, ha az MDF értékrendjéb tartozó értékek egy csoportjá a másik visszaszorításával ki vánja előtérbe helyezni. Eg) részt azért, mert az MD rendkívül széles körű értél­­rendszere teszi lehetővé néppárti és középpárti jelit get, a széles körű kapcsolód;! si lehetőséget más politik. erőkhöz, és hozzájárul nagyfokú társadalmi támog. tolisághoz, másrészt pedi megengedhetetlen, hogy eg politikai párton belül egyma ellen folyó és egymás lejárati sára törekvő ideológiai alap viták bomlasszák a párt egyse gét és tegyék kockára tekintt lyét. Erről az oldalól értékelv a centrumtól eltérő két pofit kai vonal tevékenységét me kell állapítani, hogy az MD szerteágazó értékrendszeré belül Csurka István háttérb akarja szorítani a liberali. must, ami publicisztikájába már szinte szitokszónak sz; mit; ugyanakkor a doktrim liberálisaink a saját eszmi rendszerüket akarják uralki dóvá tenni az MDF többszól múságán belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom