Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-04 / 8461. szám
Szegény folyóiratok? A kultúratámogatás furcsaságai Magyar Nemzet, 1993.4.30 43 FELBORZOLTA A KEDÉLYEKET ismét, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium pénzt osztott. Közönséges halandók szerint sokat 126 milliót, az érintettek szerint keveset, hiszen egyetlen szerkesztőség sem kapta meg a folyóirat-pályázaton igényelt teljes összeget. Kiváncsiak voltunk, mi lesz a lapok sorsa, ezért felhívtunk néhány szerkesztőséget A Új Művészet szerkesztőségi titkára. Juhász Gyöngyi szerint a hatalmas nyomdaszámlák miatt a ka- ( pott kilencmillió legfeljebb a fennmaradásra elég. Csoóri Sándor, a Hitel főszerkesztője a kuratórium által megítélt 4,5 milliót örömmel fogadta, hiszen az újraindított lap helyiség- és eszközgondokkal küszködött Kérdésünkre elmondta, hogy a Hitel csak a minisztériumtól kap támogatást Idén a Postabank már nem segíti őket Telefon a Postabank marketingosztályára: mit támogattak az idén? j A Mozgó Világot, a Beszélőt, a Pesti Műsort, a Magvar Narancsot. Részvényesei a kiadóvállalatoknak. A kultúrára több száz milliót költenek - mondja az illetékes vezető -, ebből hozzávetőlegesen tízmillió jut a kulturális lapoknak. Kérdésünkre, hogy a sokszor kormánypártisággal vádolt Postabank ellenzéki pártokhoz közel álló lapok támogatásával kívánja-e függetlenségét bizonyítani, rejtélyes választ kapunk: minden elképzelhető. Fázsy Anikó, a Nagyvilág olvasószerkesztője (Kéry László halála után főszerkesztő nélkül dolgoznak) szerint méltatlanul kevés a nekik juttatott négymillió forint Tehát tovább kilincselnek. Kérdésünkre, honnan lehet pénzt szerezni, megtudjuk, hogy évente egyszer jelentős pénzt oszt a József Attila Alapítvány, működik az MSZP által létrehozott Szabadsajtó Alapítvány, és persze lehet pályázatot beadni a Soros Alapítványhoz. Ez utóbbi nehéz dió, a Nagyvilágot mindig visszautasítja... Telefon a Soros-alapítványhoz: milyen lapokat támogattak, mennyi pénzt költenek a kulturális lapok finanszírozására. . Megtudjuk, évente négyszer-ötször ül össze a kuratórium, Soros György távollétében Vásárhelyi Miklós elnökletével, hogy a beérkezett pályázatokat elbírálja. Pontos összesítésük nincs enől a területről, az idén márciusi döntés értelmében a következő folyóiratok kaptak támogatást: Esély 1,5, Európai Utas 15, Hiány 15, Holmi 2, Kritika 2, Múlt és Jövő 15, Társadalmi Szemle 1, Tudomány 1 millió forintot A MAGYAR KÖNYVKIADÓK és Könyvterjesztők Egyesülésének lapja, a Könywilág nyolc- | százezer forintot kapott a minisztériumtól. Zentai Péter, az egyesülés ' elnöke jelentős segítségnek mondja ' a viszonylag szerény összeget, ám a lap információs jellegének korszerűsítéséhez gépesítésre lenne szükség. Hogy honnan szerzik meg a pénzt? Pályázatokat adnak be alapítványokhoz, bankokhoz. Telefon a Magyar Hitel Bank Táncsics Alapítványához. Évi tíztizenhárommillió forinttal támogatják a kulturális lapokat. Évente háromszor hoz döntést a Búza Péter által vezetett kuratórium. A pályázatok egyre sokasodnak, idén a tavaszi fordulóban nyolcvan kérelmet kellett elbírálniuk. Zentai Péter további tippeket ad, honnan szereznek pénzt a kiadók és a szerkesztőségek. Egyesek egyetlen fillér tőke nélkül is boldogulnak, pusztán baráti vagy bankos kapcsolatokkal. Külföldi cégek, követségek, kulturális intézetek, jól menő magyar vállalatok adnak sokszor nagyvonalúan pénzt. Természetesen beszállnak a kulturális lapok finanszírozásába az önkormányzatok is. A kecskeméti Forrás főszerkesztője, Fűzi László sze- t rint a minisztérium által odaítélt hét- : százezer forint az év közben felmerülő anyagi gondok áthidalására elegendő. Egyébként a helyi önkormányzat gondoskodik a lapról. A Fővárosi Önkormányzat ugy ancsak támogat kulturális lapokat, a külön erre szánt alapokból (Muzsika, Színház). Az MSZMP lapjainak eladásából befolyt összegek kamatából gazdálkodik a József Attila Alapítvány. Mint megtudtuk, a csökkentő kamatlábak miatt idén csak mintegy húszhuszonöt milliót tud szétosztani. A márciusig beérkezett pályázatokat i nyáron bírálja el a kuratórium. Az Élet és Tudomány főszerkesztője, dr. Wolfner András szerint igen ! nehéz helyzetbe került a lap, hiszen a tavalyi hétmilliós támogatással szemben idén csak ötmilliót kaptak a minisztériumtól, és ez az összeg a deficit harmadát fedezi csupán. Mivel újabb lapáremelést nem bírnak el olvasóik, az Országos Műszaki Fej! lesztési Bizottsághoz, az Országos ! Tudományos Kutatási Alaphoz és j vállalatokhoz fordulnak támogatásért. A főszerkesztő reménykedik. Telefon kisebb-nagyobb cégekhez: milyen alapon bírálják el, mit támogatnak és mit nem. Van, aki megnézi a lapot, s úgy ad évi háromszázezret, van, akinek elég a lap címe, a tekintélyes vagy annak vélt szerkesztőség. A lap- és folyóirat-támogatás burkolt módja a hirdetés. A másfélezer példányban, esetleg kevesebben megjelenő folyóiratokat csak igen nagy jóindulattal lehet reklámhordozónak tekinteni. SZEGHALMI ELEMÉRT, a minisztérium folyóirat-támogatási pályázatának sajtóreferensét arról kérdezzük, vajon tud-e arról a kuratórium, hogy melyik szerkesztőség honnan jut támogatáshoz.- A pályázóknak elvileg fel kell tüntetniük, milyen fonásokból gazdálkodnak, de úgy tapasztaltuk, hogy e tekintetben nagyon óvatosak.- Érthető, hiszen egyetlen alapítványnál, banknál, cégnél sem mehetnek biztosra. Nem gondoltak arra, hogy kevesebb lapot nagyobb összegekkel eredményesebben segíthetnének?- Az első fordulóban tökéletes egyetértés született az alapelvekről, s már-már úgy láttuk, valóban hathatósan segíthetünk, azonban kiderült, hogy százmillióval túlléptük a keretet. Jött a farigcsálás, a gyötrelmes munka. A végeredményt ismerik. Nem számolunk be az olvasóknak a sikertelen telefonokról, a „mi közünk hozzá" válaszokról, a határozott elutasításokról. Néhány feltevésünket, aggodalmunkat fogalmazzuk meg csupán. Nem kétséges, hogy a világ leggazdagabb országa sem rendelkezik annyi kulturális, társadalomtudományi folyóirattal, mint mi. Ezzel jogosan büszkélkedhetünk, ám senki sem vizsgálja, hány példány fogy a lapokból. A több forrásból támogatott folyóiratoknak nem igazán érdekük, hogy az olvasókra figyeljenek. Gyakorlatilag mindegy , megállják-e a helyüket a piacon. A szerzők, szerkesztők sem igen ismerik egymás lapjak. Valamennyien tudjuk, hogy az élő magyar kultúrát támogatni kell. Jó, hogy több fonás is található ehhez. De vajon mikor lehet e Jónásokat” összehangolni? Lesznek-e ilyen kísérletek? Eljön-e az az idő, amikor a nagyvonalú szponzor kizárólagosságot kér, és egyszer csak áttekinthetővé válik a hazai lapstruktúra? Lesz-e olyan virágkor, amikor a szponzorok vetélkedni fognak egy-egy folyóirat támogatásáért, és a főszerkesztő nem pályázatok írásával és kilincseléssel tölti ideje jó részét? Reménykedjünk. Osztovits Ágnes
