Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-04 / 8461. szám
Magyar Hírlap, 1993.4.30 23 • m—á QJ mDC/3 QJ *35 N p2 '33 >í i vC3i >í'O • w—4 vCs3 OJ C CJ ÖX)< A választói magatartás rejtélyeinek tanulmányozása az 1960- as évek óta az egyik visszavisszatérő slágertémája a nyugati politikatudományi irodalomnak. Mind a kutatók, mind pedig a politikusok igen nagy érdeklődést tanúsítottak és tanúsítanak ma is aziránt, hogy milyen tényezők befolyásolják az állampolgárok pártokkal kapcsolatos elkötelezettségét, attitűdjét, továbbá milyen más szempontok játszanak szerepet a választási hajlandóság és orientáció kialakulásában. A kutatók érdeklődését a második világháborút követő „részvételi robbanás” időszakában elsősorban az motiválta, hogy közelebb jussanak a rendszerek stabilitását és válságát előidéző folyamatok megértéséhez. A jelenlegi érdeklődés mögött a hagyományos részvételi források (szavazás, kampányokban való részvétel, politikai szervezeti tagság stb.) kiürülése, az állampolgárok politikától való elfordulásának növekedése, a politikai elitek által uralt rendszerek legitimációs válságának elmélyülése áll. Ronald Inglehart amerikai szociológus több mint húsz országra kiterjedő vizsgálatai alapján arra a megállapításra jutott, hogy Nyugaton egy olyan kulturális változás megy végbe, amely során az anyagi, jóléti értékekről átkerül a hangsúly az életminőség értékeire. „Csendes forradalom" zajlik, amely során a materiális értékek iránt fogékonyabb idősebb generációkat folyamatosan felváltják a posztmateriális értékeket valló fiatalabb generációk. Az intergenerációs értékváltozás fontos társadalmi-politikai következménynyel jár, így pl: a társadalmi osztálykonfliktusok helyét az életminőség konfliktusai veszik át, a pártrendszerekben megjelennek az új értékrendet szimbolizáló pártok (pl. zöldek), a hagyományos tömegpártokon belül új törésvonalak keletkeznek, nő a bizalmatlanság a konvencionális részvételi formákkal és az ezt reprezentáló politikai elittel szemben. Az említett folyamatok -kihat-. nak a választói magatartást meg-í határozó legfontosabb tényezőkre is. Tekintsük át röviden, melyek a választói viselkedést hosszabb, illetve rövidebb távon alapvetően befolyásoló tényezők. A választói magatartásokat elemző klasszikus vizsgálatok hat tényezőt emeltek ki a választási hajlandóság elemzése során: — a társadalmi gazdasági státust, ezen belül külön jelentőséget adva a képzettségnek. — az életkort. — a nemi hovatartozást, — a pártelkötelezettséget, — a politikai hatékonyságról kialakított véleményt, tehát azt, hogy az egyén politikai cselekvé; se milyen mértékben hathat ki a politikai folyamatokra, valamint — a politikai elégedetlenséget. A hetvenes évek közepén végzett összehasonlító vizsgálatok azt mutatták, hogy jelentős eltérések vannak az egyes országok közön abban, hogy melyik tényező van a legerősebb hatással a választásokon való részvételre. Az USA- ban a képzettség és az életkor, valamint kisebb mértékben a pártelkötelezettség volt a döntő. Angliában meghatározó jelentőségre a pártidentitás tett szert, a képzettségi szint az életkornál is jelentéktelenebb szerepet játszott. Az NSZK-ban szignifikáns szerepe valójában egyetlen tényezőnek, a pártelkötelezettségnek volt. A kutatási eredmények arra is figyelmeztettek, hogy az előbb említett tényezők elsősorban hosszabb távú választói magatartás meghatározásához adnak szempontokat, de nem magyarázzák a választók rövid távú döntéseit. Az aktuális választói döntések sokkal inkább bizonyos pszichológiai faktorokon, attitűdökön és az egyének saját politikai érzékelésein alapulnak. Különösen erős hatással van a választási döntésre a párttal kapcsolatos beállítódás. a konkrét ügyek fontosságáról alkotott vélemény és a jelöltről kialakított kép. írásunk szűkebb témája a Szonda Ipsos (1993. január, február. március) közvélemény-kutatási adatai alapján a korosztályi, generációs pártpreferenciák, választói beállítódások elemzése. A kelet-európai politikai rendszerváltozások természetének politológiai feldolgozása még az elején tart. Kevés empirikus vizsgálattal alátámasztott ismeretünk van a többpártrendszerű parlamenti demokráciára való áttérés időszakában érvényesülő kontinuitást, illetve diszkontinuitást jelző folyamatokról. Hiányzik a rendszerváltozás szocializációs- !i generációs interpretációja is. A fiatalok tömeges bekapcso- | lódása a kelet-európai pártállami 1 rendszerek megdöntésébe azt prognosztizálta, hogy a rendszerváltozást követő politikai vezetőváltozásoknak markáns generációs arculata lesz. Lett is, de nem egy fiatal, hanem egy történelmi tapasztalatokban gazdag, a kommunista rendszerváltozást megelőző politikai kultúrát és gondolkodásmódot reprezentáló idősebb generáció határozta meg az új demokráciák politikai karakterét. Csak Magyarországon. valójában történelmileg is kivételes je- j lenségként, a Fidesznek sikerült mint markáns generációs arculattal rendelkező pártnak bejutni a törvényhozásba. A Fidesz fennmaradása a magyar politikai küzdőtéren kedvező lehetőségeket teremt a pártpreferenciák és a magyar választók politikai magatartásának korosztály-, illetve generációspecifikus elemzésére. Az életkor, mint azt az előbbiekben láthattuk fontos indikátora a hagyományos politikai részvétebek, így a választói magatartásnak is. A legújabb politikai magatartást vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy a legfiatalabb korosztályok érdeklődése 'a politika iránt rendkívül alacsony (lásd az 1. sz. ábrát). Radikálisan csökkent a fiatal választók részvétele a nyugat-európai országok választásain, míg az USA-ban sokan a fiatal szavazók magasabb részvételének tulajdonítják a Clinton. Gore páros generációváltást ígérő választási sikerét. A hazai ifjúságkutatás legutóbbi eredményei azt jelzik, hogy Magyarországon is érvényesül a hagyományos részvételi formák kiürülésének trendje. A fiatal korosztályok csupán 2.8 százaléka tagja valamilyen ifjúsági szervezetnek. Az életkor és a v álasztói magatartás közötti összefüggést vizsgáló szakirodalom a már említetteken kívül négy összefüggést emel ki: 1. Úgy véli. hogy a fiatal szavazók inkább baloldaliak, mint az öregebbek. Ez az állítás a legtöbb demokratikus berendezkedésű országra igaz, de egyes országokban a speciális generációs tapasztalat változtathat ezen. A 80-as években a tömegkommunikáció sikeresen terjesztette azt a nézetet, hogy egy erőteljes konzervatív fordulat megy végbe a fiatalok közön. A kép valójában ennél differenciáltabb. A fejlett ipari államok népességének képzettebb fiatal része inkább úgy jellemezhető, hogy szociális kérdésekben liberális, gazdaságilag pedig konzervatív. 2. A fiatalok hajlamosak a politikai szélsőségek (jobb. bal egyaránt) támogatására. 3. A fiatalok lényegesen nyitottabbak az új pártok iránt. 4. Különösen az első alkalommal szavazó fiatal választókra nagy hatással vannak azok a politikai események, amelyek az első választásuk körül zajlanak. Láthatjuk tehát, hogy a fiatal választók minden szempontból az egyik legkiszámíthatatlanabb szavazói réteget alkotják, és akiknél a szocializációs és generációs hatásokkal minden más csoportnál erősebben kell számolnunk. A társadalomstatisztikai adatokat szemügyre véve kitűnik, hogy létszámában is igen jelentős rétegről van szó. Az 1994-ben először választó fiatalok kozott ott találjuk az ún. nagy létszámú korosztályok három kohorszát. közöttük az 1975-ben született legnagyobb létszámot is. Az először szavazó mintegy 766 ezer 18—21 évesek kozott tehát domináns szerepet játszanak azok a korosztályok, amelyek megjelenésükkel az óvodától az iskolán keresztül a munkaerőpiacig mindenhol rémületet keltettek. Körülbelül 30 százalékuk képzetlen, illetve alacsony iskolai végzettségű. korosztályukon belül feltehetően közülük váltak, illetve válnak a legtöbben munkanélkülivé. A 18—33 éves korosztályok a választásra jogosultak közel 1/3-át teszik ki (kb. 2 millió 300 ezer). A Szonda Ipsos korosztály i besorolását alapul véve a legnagyobb létszámú korcsoportokat a 34— 49 év közöttiek alkotják 2 millió 600 ezer fővel. Ha az 50 év alatti választásra jogosultak létszámát összeadjuk, azt láthatjuk, hoev ez a csoport adja a választópolgárok közel 2/3-át. Az elmúlt évek politikai fejleményeinek és közvélemény-kutatási eredményeinek ismeretében ma már nem tűnik meglepetésnek a Fidesz abszolút dominanciája a fiatal (18—33 éves) és a középkorosztályok (34—49 éves) politikai preferenciájában. Az 50—65 éves korosztályoknál új fejleményként értékelhető, hogy bár a Fidesz tartja relatív elsőségét (14 9c), de az MSZP az elmúlt három hónapban rendkívül dinamikusan növelte szimpatizánsainak a számát (a januári 9.7 fc-ról márciusban 13,6 %-ra jött fel). A 65 éven felüliek táborában az MDF biztosan tartja vezető helyét, sőt márciusban szignifikáns mértékben (11.9 %! ra) növelte is támogatóinak körét. Erre a korosztályi csoportra az a jellemző egyebek mellett, hogy igen magas körükben a nem szavazó, illetve bizonytalan voksolóknak az aránya, bár ez a legutóbi hónapban jelentősen. 3 százalékkal csökken (44,8 %-ra). A fiatal korosztályokban a Fidesz túlsúlya olyan mértékű, hogy a többi párt együttesen is csak a felét képes összegyűjteni a fiatal
