Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-03 / 8460. szám
A NAP INTERJÚJA Szabó Tamással Magyar Hírlap, 1993.4.29 23 A kisbefektetői résztulajdonosi program legfontosabb célja a részvény és értékpapír széles körű megvásárlási lehetőségének biztosítása — emelte ki Szabó Tamás tárca nélküli miniszter. Elismeri: vannak ugyan megérthető kényszerhelyzetek, ám szakmai s politikai meggyőződése, hogy a privatizációs bevételeket nem szabad az államháztartás hiánypótlására fordítani. — Sok támadás érte a privatizációt, személy szerint önt, most már a koalíciós partnerek részéről is... —... és saját pártomból is. —A vádak egyike a nyitottság hiánya. Hogyan alakul a: információáramlás a jövőben? — A kívánság és a valóság között valóban van különbség. 1991 elején négy kifogásom volt az akkori folyamat ellen: a zártság, a bennfentesség. a kínálatszegénység s a kereslethiányosság. Akkor alakítottam ki a stratégiámat, amelybe a nyitottság is beletartozott. A bírálóknak azt kellene összehasonlítaniuk, hogy milyen volt másfél éve, s milyen most a folyamat. Elismerem: az én mércém s a lehetséges valóság még mindig messze van egymástól. — Tehát nem elég nyílt a privatizáció? — Ma is rossznak tartom az egész marketinget. A konkrét döntéseknél pedig törvény által előírtan kötelező a nyilvánosság. , —Nem értem. Ha ennyire elégedetlen, akkor miért önt érik a vádak? — Amíg egy konkrét dologban a technikai kérdésekig bezáróan nem tisztázódtak a válaszok, addig miről s minek beszéljünk. — Többször érte nyílt támadás saját pártja részéről, sőt nem először szavazták le a parlamentben. A támadás tendenciózusnak tűnik. Milyen következtetést von le mindebből? Nem arról van szó, hogy a felmentése érik? — Igen, a támadás tendenciózus és politikai természetű. Összefügg az ellenzék korán megkezdett választási kampányával, a döntően általuk kialakított lejáratásra épülő politikai stílussal. Összefügg az MDF-en belüli nyílt hatalmi harcokkal. Összefügg a koalíciós partnerünk önazonosság-keresésével. Messze el szeretném kerülni a politikai kézitusákat, mert nem tényekre, hanem indulatokra alapoznak. Meggyőződésem- amióta másfél éve e terület felelőse vagyok, óriási változásokat, pozitív változásokat értem el, s az erőfeszítéseket nem hagytuk abba. mert tisztában vagyok a megoldandó feladatokkal ezekben a kérdésekben, amiket magam is rendkívül kritikusan szemléltem és szemlélek. De politikai ellenfelektől nem várhatok — bármilyen sajnálatos — reális értékelést. — Gyakran beszélünk az állami vagyon értékesítéséről, miközben nem ismerjük annak nagyságát. — Most jutottunk el odáig — tavaly augusztus óta tartó munkával —, hogy lassan már elmondhatom: tudjuk mink van. Egy német cég segítségével megtörténtek a vagyonfelmérések, ám egy számot nem érdemes mondani. Sok összetevőből áll ugyanis össze a vagyon. Vannak fizikai vagyontárgyak, leválasztható vagyontárgyak, tulajdoni hányadok — hogy csak néhányat említsek — , ezek azonban nem összesíthetők egy számban. A lényeg, hogy az állami vagyon végre strukturáltan átlátható, s ezáltal a vevő igényeit jobban ki tudjuk elégíteni. — Elemzők szerint az állami vagyon egy százalékát érinti csupán a kisbefektetői résztulajdonosi program. Gyorsulhat-e ezáltal a privatizáció? — Egyesek így. mások úgy jósolnak. E program legfontosabb célja a részvény és értékpapír széles körű megvásárlási lehetőségének biztosítása. A kisbefektetők bevonása szükségszerű. Fokozatosan fejlődnek a privatizációs technikák. Nézzünk végig a skálán! Itt van a szakmai, stratégiai befektető mellett a kevés tőkével rendelkező hazai befektető, akinek az egzisztenciahitel segít. A harmadik réteg — a valóban felkészült vállalatvezető — számára in a lízing, a negyedik megcélzott csoportnak, az alkalmazottaknak az MRP. A kisbefektetői résztulajdonosi programmal a széles közönség számára teremtődött meg a bekapcsolódási lehetőség a privatizációba. A lakosság széles rétege kihagyhatatlan. Angliában például 3-ról 25 százalékra ment föl a részvénytulajdonosok aránya, mert megcélozták a kisbefektetőket. S hogy a kérdésére is válaszoljak: valamelyest gyorsulni fog a privatizáció is. —Hogyan? — Gazdasági szempontból mit kell biztosítani egy cégnél? Azt, hogy legyen vezető tulajdonos, aki invesztál, aki agresszív piacpolitikát folytat, aki képes megújítani a menedzsmentet. Ezt a célt viszonylag kis tulajdonosi hányaddal, mondjuk a 30 százalékkal rendelkező is megvalósíthatja, s a maradékon többen osztozhatnak. — Eszerint a kisbefektetői arány nincs 5-10 százalékra korlátozva? — Mint ismert: a program részletein még dolgozunk. Az egyik vállalati körnél a részvények nagyobb hányadát szakmai befektetők szerezhetik meg tőkével, s a kisebb rész lesz a kisbe-Ne a privatizációs bevételből szanáljuk a költségvetést
