Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-03 / 8460. szám
Magyar Hírlap, 1993.4.29 fektetőké. Ez is gyorsítás, hiszen a „reszli” sem marad az állam nyakán. A másik körbe tartozó cégeknél az irányító pozícióba került — 20-40 százalékot elért — tulajdonos mellett a maradékot szerezheti meg sok kisbefektető. Ezzel a konstrukcióval valóban gyorsul a privatizáció, ha technikailag meg tudjuk oldani, amiben biztos vagyok. A programnak van azonban még egy fontos hozadéka: az átlagpolgár minimális kockázat mellett tanulhat, mégpedig piacgazdaságot. Ezt legalább olyan fontosnak tartom, mint a gyorsítást. — Ez a fajta tanulás évekig eltart. Netán a következő kormánynak dolgoznak? — Ez biztos. A privatizáció nem négyéves ciklusú, a munka durva része most zajlik, de marad még egy-két kormányra való feladat. A politikai erők ez irányú megnyilvánulását figyelve — meggyőződésem —, ha a mai kormány nem indítaná be a kisbefektetői programot, a következőnek ez lenne az első dolga. Ez ugyanis hiányzik az eszköztárból. — Az EBRD. az IMF, a Világbank kölcsönnel vagy tőkével vesz részt a programban? — Is-is. Több tízmillió dollárra van szükség, holdingok, befektetési alapok, a privatizációs intézményrendszer fejlesztéséhez. S nem a kisbefektetői program költségeiről beszélek. Az első kalkulációk szerint a minimális részvételi díj biztosítja, hogy az „önjáró” legyen. Az információs rendszerre pedig egyébként is szükség van, amit a költségvetés fedez. — Apropó költségvetés. Reális-e az az elvárás, hogy a privatizációs bevételekből a len eknek megfelelően fizessenek be az államháztartásba? — Emlékeztetem az elmúlt • időszak számaira: 1990-ben 7 milliárd volt a készpénzbevétel. 1991- ben valamivel 20 alatt. 1992- ben valamivel 40 milliárd . forint fölötti készpénzt fizettünk be a költségvetésbe. Ez egy mutatványos gyorsulás. A 1993-as törvény pedig 80 milliárd körüli elkötelezettséget ír elő. A privatizáció piaci ügy, a maga kockázatával együtt. Körülöttünk 28 ország kezdett iszonyú gyorsulással privatizálni. — Miközben a legkelendőbb hazai cégeket eladtuk. — Nem egészen. A finom falatok — a Matávtól a bankokig — még hátravannak. Nem arra van azonban szükség, hogy eladjuk őket. s ..megegyük a bevételt". — Tehát módosítani kell a költségvetést? — Komoly kockázati elemek vannak benne. Tény: ahhoz, hogy piacképessé tegyük az eladni kívánt vállalatokat, föl kell javítani azokat. Célszerűbb az értékesítésből befolyt összegeket visszaforgatni a cégekbe, mint költségvetési támogatást kérni. Szakmai s politikai meggyőződésem, hogy a pri\ atizációs bevételeket nem szabad az államháztartás hiánypótlására fordítani. Természetesen vannak megérthető kényszerhelyzetek, de nem helyes a privatizációból szanálni a költségvetést. —Mi előbbre való? — Garanciákat kellene adni a vállatoknak. örökölt hiteleiket rendezni, a környezeti károktól megszabadítani a cégeket, mert csak akkor tudjuk jól eladni azokat, s működni is csak akkor képesek. Hangsúlyozom: minden jó értékesítést megelőzött egy pénzügyi reorganizáció. Ne feledjük: a privatizáció többletforrás, s ezt érdemes a gazdaságban hagyni. Bár — hozzáteszem — már elindult a hitelkonszolidáció, a Hitelgarancia Rt., a fejlesztési bank feltöltése, az ÁV Rt. A privatizációs bevétel úgy szakmailag, mint hosszú távú gazdaságpolitikai szempontból is a felsoroltakra való. Óvatosan, az említetlek szem előtt tartásával kell bánni tehát a folyó kiadásokkal. • Nagy Ildikó
