Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-11 / 8464. szám

Pesti Hírlap, 1993.5.6

26

' DE HAT NEM ÉPPEN A MÉRTÉKTARTÁS LENNE A CÉLRAVEZETŐ, AZ ESEMÉNYEK MENETÉNEK LELASSÍTÁSA A KEZELHETŐSÉG SZINTJÉRE? így van. Az MDF és koalíciós partnerei a semmiből, minden szervezettség nélkül kerültek a hatalomra azzal a szándékkal, hogy valóra váltsák a rájuk szavazó mállók reményeit, akik az elmúlt negyven év alatt csak bezárt ajtók mellett — egymástól is félve — dédelgették magukban a változást, a felemelkedést.

Hirdették és vállalták! Most, három év után, az „örökséggel” való küzdelmet, a szemmel láthatóan fáradó kormány minden búját és bánatát szemére vetni miniszterelnöknek és kormánytagoknak — enyhén szólva ízléstelenség! >

EZEK A BELSŐ PÁRTVITÁK NEM VÁLNAK HASZNÁRA AZ MDF-NEK. INDULATTAL NEM SZERENCSÉS POLITIKAI KÜZDELMET VÍVNI SEM KIFELÉ, SEM BEFELÉ. Igen. Ebben a politi, kai harcban, a most már nyíltan meginduló választási küzdelemben nem csupán a külső és belső ellenzékkel kell az MDF-nek megküzdenie, hanem a félrevezetett tömegek tudatlanságával, tájékozatlanságával, félelmével, érdektelenségével. Ám ennek a nemzetnek elege van a közel fél évszázados vérveszteségekből. Jóllakottan és nyugalomban akar árú, és allergiás minden olyan dologra, amelynek erőszakszaga van. Tetszik ugyan neki az odamondás, a beolvasás, egy kisebb balhéra is elmegy nézőnek, de házába-lakásába bújik és mozdulatlanná merevedik, ha lőpor- vagy ázottpufajkaszagot érez. Ezért lehet ijesztgetni, fenyegetni, szenvedő nyomomltság*1 kihasználni. Erre számítanak azok, akik felismerték vagy éppen létrehozták az eltelt negyven év politizálásának eredményeit: csökkent a személyes felelősségvállalás iránti érzés, növekedett az irigység az egyénileg kiemelkedett tehetséges emberekkel szemben, és legfőképpen megjelent a csordaszellem. Lehetetlen nem észrevenni, hogy azok, akik ezt a nemzetet a tönk szélére juttatták, ma már pimasz fölényeskedéssel szervezkednek a hatalom újra megragadására. Ebben a sündörgésben főszerepet játszik a fellazítás — mert no lám —, akik most hatalom vannak, egymással vannak elfoglalva. Ilyen körülmények között belső pártharcot kezdeményezni, vagy a politikát az utcára vinni ostoba kockázat, és közel áll a hazaáruláshoz!

Az a hang, amit most az MDF-en belül vagy kívül egyének és csoportosulások megütnek — átitatva nyílt vagy burkolt fenyegetődzésekkel — kevés ahhoz, hogy máról-holnapra társadalmi gondokat oldjon meg. A radikalizmus ma — legfeljebb — aaholásra elegendő, és nem befolyásolja az előrehaladást... A választópolgárok sohasem a szélsőségesen nagy indulatokat kedvelik ebben az országban, és nem tévesztik össze az érzelmeket az érvekkel. Az MDF- centrum ereje a törvények és a játékszabályok tiszteletében rejlik.

Az MDF azért lett a .legerősebb párt, mert a magyar nép nemzette. Az a nép, amely 1920-tól negyvenötön és ötvenhaton át kilencvenig hitet ten a szélsőséges elutasításáról. Ezért szavazták rá másfél millióan, és 1994-ben sem lesz másképp. Az MDF türelmes. Lenyeli a partvonalon kívül állók szitkozódásait, és türelmes a politikai küzdelmet vívó játékostársaihoz is. Indulat nélkül oktatja a durva játékra hajlamos „csatárait”, hogyan kell játszani tisztességesen, célratörően, de legfőképpen önzetlenül.

A felelősségre oktat, máskor meg figyelmeztet, hogy a meghirdetett gondolat jegy ében hogyan cselekedjen vagy nyilatkozzon.

Ez az MDF erkölcsi ereje, amely hirdeti, hogy az alkalmazkodás és ellenállás ésszerű vegyítése közben lelhet tenni sok ostobaságot, jóhiszemű balfogásokat, a történelem lendületéhez igazított okos lépéseket. Csak egyet nem lehet tenni: flörtölni a farkassal, amely nem falta fel annak idején, vagy belemarni abba a kézbe, amely magához emelte!