Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-07 / 8463. szám
Népszabadság, 1993.5.4. 35 Fikció és realitás: az MNB nyeresége 1992-ben a Magyar Nemzeti Bank nyeresége 8,8 milliárd forint volt, ebből 7,2 milliárdot fizetett vissza a költségvetésnek, a költségvetés tehát ebben a kapcsolatban „nullszaldós” lett. Milyen folyamatok vannak emögött, erre a kérdésre keressük a választ. Bőd Péter Ákos, a jegybank elnöke tavaly ősszel egyik előadásában kifejtette, hogy a Pénzügyminisztériummal arról folytatják a legnagyobb vitát, hogy mekkora lesz a jegybank nyeresége. Az MNB hamar veszteségessé válhat, mondta, mert lassan már csak az állam marad az MNB ügyfele, amely másokhoz képest kicsi kamatot fizet. A költségvetés és a jegybank mérlege - nem csupán Magyarországon - egymással zár, tehát a költségvetés állja a jegybank esetleges veszteségét, a nyereséget pedig megkapja tőle. A jegybank nyeresége fiktív, mondta egy interjú során Hárshegyi Frigyes, az MNB alelnöke. A veszteség elkerülésének két lehetősége: több kamatot fizet az állam, vagy pedig az év végén rendezni kell a deficitünket. A várható nyereségről valóban vita folyt, a becslések zöme a 15 milliárdos veszteség és a néhány milliárdos nyereség közé esett. Lássuk az MNB év végi mérlege alapján, hogyan alakultak ezek a folyamatok. A veszteség eltüntetésére az év végi rendezést választották. A költségvetési törvény tavalyi módosításával lehetővé tették, hogy az esetleges veszteséget 1992 végéig rendezzék. Ennek jegyében a központi költségve-) tés - a hivatalos állítások sze rint még valóban tavaly de cemberben - át is utalt az részére 8,5 milliárd forintot Veszteség-nyereség keletkezés^ soha nem vezethető vissz egyetlenegy okra. De többe véleménye szerint az átutaláá kényszerét olyan rendkívüli tételek magyarázták, amit akár az MNB mérlegének megtisztít, fásának is nevezhetünk. Az! MNB közgyűléséről kiadott! kommüniké említi, hogy hat-, milliárd forint behajthatatlan I növekedést írtak le. Mit takar| mindez? * «aitó évekig tartotta napi.wagen-botrányt, amibe az MNB is belekeveredett. Az autógyár pénzügyi al|| kalmazottai különböző devizamanipulációkat folytattak, hatalmas veszteséget okoztak cégüknek, és a csalásokhoz az MNB nevét is fölhasználták. Az MNB-t nem vádolták azzal, hogy részt vett volna a manipulációkban, hanem mint a| csalókkal üzleti kapcsolatban' álló intézmény nem járt el a kellő gondossággal. A VW igy kártérítést követelt az MNB- től, aminek mértékéből aztán folyamatosan engedni kényszerült. Az ügy végül is peren kívüli megegyezéssel zárult. A magyar jegybank lényegében az ominózus ügyleteken realizált hasznát fizette vissza. Mint Hárshegyi Frigyes a Beszélőben I nyilatkozta, a követelést ősszel | rendezték. Emiatt most 3,5 mil- i liárd forint veszteséget írtak le. Egy nigériai, behajthStatlan- j nak ítélt követelés miatti leírás j pedig 2,2 milliárd forint. A | számviteli törvény változása ' miatt a bank 8,5 milliárd forint céltartalékot képzett, aminek külön érdekessége, hogy ennek nagyobb része - 5,6 milliárd forintnyi - hazai kinnlevőségekkel kapcsolatos. Adott évben nem csupán az számít bevételkiesésnek a költségvetés számára, amit átutal az MNB-nek, hanem az is, amit a jegybank kivon (természetesen a jogszabályok alapján) a nyereségképződés alól. Szerencsés esetben ez a bevételcsökkentés csak részleges. Ellentmondóak az információk, de meglehet, részben e szerencse körébe tartozik, hogy a költségvetés idén év elején 2,6 milliárd forintnyi rendídvüli bevételhez jutott behajthatatlan követelések értékesítésével. Bőd Péter Ákos korábbi félelmeivel némileg ellentétesen alakulnak a kamatbevételek. Az MNB hitelkihelyezéseinek 85,5 százaléka jutott az államháztartásnak, és 15,5 a pénzintézeteknek. Az utóbbiak jóval magasabb kamatokat fizetnek, az MNE^ kamatbevételeinek tehát csak 59 százaléka származik az államháztartástól, 41 százaléka a pénzintézetektől. Nem meglepő, hiszen az államháztartás által fizetett kamatok átlaga csak 5,2 százalék, a pénzintézeteké 21,3 százalék volt tavaly. (Az MNB belföldi tartozásainak forrásköltsége egyébként 6,8, a külföldi után 7,7 százalék volt.) A felhalmozott államadósságok mintegy fele után a költségvetés nem fizet kamatot. Elvileg a hivatalos leértékelések miatti adósság után nullaszázalékos a kamat, de mint kiderült, többek között a Magyar Külkereskedelmi Banknak a Gerő- Schmidt-csoport miatti veszteségét is átvállalta nulla kamattal. Az egyik legutóbbi változás például, hogy egyes, a kereskedelmi bankokat érintő keresztárfolyam-változás hatását is ilyen államadóssággá konvertálják. (Minderről részletesebben, lásd a Beszélő idei február 13-ai számát.) 1991-hez képest tavaly az MNB kamatbevétele 9,6 milliárd forinttal csökkent, de a kiadások is mérséklődtek, 5,6 milliárddal. Kamatoldalon tehát az előző évhez képest csak négymilliárddal nőtt a veszteség. Ami érdekesebb, ezen belül az államháztartástól való kamatbevétel közel ötmilliárd forinttal nőtt 1991-hez képest, a pénzintézetekkel szemben pedig kilencmilliárd a nettó kamatveszteség. A némileg meglepő adatokat jócskán befolyásolja az a végképp meglepő folyamat, hogy az államháztartás átlagos forintbetétei a növekvő feszültségek ellenére kétszeresére nőttek. E betétek után az átlagos kamat kilenc százalék, ami 2,5 milliárd forint többletkiadást jelentett tavaly a jegybank számára. A jegybank nyeresége „kényes kérdés”. Aligha véletlen, hogy sem az 1992-es költségvetési előterjesztés, sem a monetáris irányelvek nem foglalkoznak nyíltan, számszerűsítve ezzel a kérdéssel. 1993 végén legalább majd a pénzügyminisztériumon számon kérhető a becs^lése, mert két-hárommilliárd nyereséggel számol. Ismételjük, nem feltétlenül az a fontos, hogy éppen 10 milliárd nyereség vagy veszteség keletkezett-e. Fontosabbak a mögöttes folyamatok, és az, miként kezeljük az MNB kereskedelmi banki funkcióit - amitől a jegybanktörvériy alapján hamarosan meg kell szabadulnia -, valamint az MNB és a költségvetés közötti átjárót, amit finoman szólva befőlyásol a politikai mérlegelés” Aligha felejthető, amikor például a legifjabbak és legszakértöbbek pártjának szakértő kisasszonya még a jegybanktörvény vitája kapcsán amellett érvelt, hogy a költségvetés a leértékelés miatti államadósság után piaci kamatot fizessen a jegybanknak. Pillanatok alatt kiderült, az ifjú hölgy néhány száz milliárd forinttal tévedett abban, hogy mekkora is ez az adósság, a javasolt lépések következményeiben pedig - százalékosan - még nagyobbat. Veszélyes játék tehát meghamisítani az adatokat, de az is, ha nem figyeljük azokat. '** Langmár Ferenc
