Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-07 / 8463. szám
Ombudsman—egy svéd találmány Európában és Magyarországon Magyar Hírlap, 1993.5.4 25 Az állampolgári jogok szóvivője, az ombudsman intézményét Svédországban „találták fel” 1809-ben, de csak az utolsó két évtizedben terjedt el: ma már a világ ötven országában működik. Európában — különböző elnevezésekkel — van nemzeti ombudsman Finnországban, Dániában, Norvégiában, Izlandon, Nagy-Britanniában, Írországban, Franciaországban, Hollandiában, Spanyolországban, Portugáliában, Ausztriában és Lengyelországban. Több országban — Olaszországban, néhány svájci kantonban és Németországban — regionális szintű, máshol pedig a tartományi kormány mellett működő ombudsmant is ismernek. A magyar Országgyűlés most tárgyal az ombudsman intézményének meghonosításáról. Tapasztalatot Lengyelországtól is átvehetünk: Ewa Lentowska professzor, aki 1988 januárjától 1992 februárjáig volt az állampolgári jogok szóvivője, nemrég járt hazánkban. Előadása után — amelyhez Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke is hozzászólt — tapasztalatairól beszélt lapunknak. Svédország: az egyenlő lehetőségek felügyelője Svédországban nemcsak egy ombudsman működik. A parlamenti ombudsmanok a közigazgatási tisztségviselők feltételezett hivatali visszaéléseivel kapcsolatos eseteket vizsgálják. A többiek specializálódtak, például a fogyasztói jogokat, az etnikai és szexuális diszkriminációt, valamint a sajtóetika betartását figyelik árgus szemekkel. Az Egyenlő Lehetőségek Ombudsmanjának Hivatala például független intézmény, amelyet a Közigazgatási Minisztérium hozott létre 1980-ban, az első egyenlő jogokat biztosító törvény hatálybalépésekor. Bár fő funkciója biztosítani e törvény betartását, az ombudsman erőfeszítéseket tesz annak érdekében is, hogy elősegítse a nők és férfiak valódi egyenlőségét a munkában és az oktatásban — többek közön akár a nyilvánosság felhasználásával is. 1986 óta működik az etnikai diszkriminációval foglalkozó ombudsman. Feladata ellensúlyozni az etnikai megkülönböztetést a munkábarres az élet egyéb területein. A kormány 1990-ben nyújtotta be a diszJamciót tiltó törvény javaslatát, amelyik lépéseket irányoz elő többek között a jó etnikai kapcsolatok elősegítése érdekében. A sajtóombudsman intézményét 1969-ben hozták létre abból a célból, hogy ellenőrizze, betartja-e a sajtó az először 1923-ban elfogadón etikai kódexet. (Ezt azóta többször módosították, a jelenleg érvényes, változat 1978-ban született meg.) Panaszukat az állampolgárok közvetlenül az ombudsmanhoz nyújthatják be, aki egyébként saját maga is kezdeményezhet vizsgálatot, ha ennek szükségét látja. Elutasíthatja a benyújtón panaszt, ha alaptalannak találja azt, vagy ha a megvádolt lap beleegyezik olyan visszavonás vagy helyreigazítás közlésébe, amelyik elfogadható a panaszos számára is. Kevésbé jelentős, de félreérthetetlen és nyilvánvaló vétség esetében az ombudsman mindössze helytelenítését közli az érintett sajtótermékkel, ám ha úgy találja, hogy a panaszost valóban súlyos sérelem érte, a sajtótanáccsal közösen vizsgálja ki a panaszt. A sajtótanács a vizsgálat befejeztével az érintett sajtóorgánumot felmentő vagy elítélő nyilatkozatot az érintett lapban és az újságírók szakmai folyóirataiban is megjelenteti. Ha vétkesnek találják a bepanaszolt lapot, annak bírságot is fizetnie kell. Az összképhez természetesen az is hozzátartozik, hogy a sajtóombudsman — akárcsak a sajtótanács és az etikai kódex — szigorúan önkéntes, kormánytól független rendszert alkot, amelyet kizárólag a sajtó hozott létre és szabályozott. Hollandia: az alsóház _____kinevezésével • Hollandiában tizenhárom éves előkészítő munka után 1982. január 1-én kezdte meg működését a nemzeti ombudsman, aki mellett működnek helyi ombudsmanok is. A nemzeti ombudsman a végrehajtóhatalomtól, a kormánytól független intézmény, amit többek között az is bizonyít, hogy — Hollandiában egyedülálló módon — az alsóház nevezi ki, nem pedig a királynő. (Ez egyébként a többi országban is így van, ahol ombudsman működik.) Az államtanács alelnökéből, a legfelsőbb bíróság és a számvevőszék elnökéből álló bizottság három nevet javasol, akik közül az alsóház egyszerű többséggel választja meg 6 évre az ombudsmant. Nincs korlátozva, hányszor lehet ugyanazt a személyt újraválasztani. Elbocsátani csak akkor lehet, ha például az alsóház úgy találja, hogy lépései — vagy azoknak a hiánya — következtében elveszítette az őt megválasztok bizalmát. A nemzeti ombudsman posztját 1987-től Martén Oosting, a közigazgatás és közigazgatási jog professzora tölti be. Mint magyar újságíróknak elmondta, az ombudsman nagyon széles vizsgálati hatáskörrel rendelkezik. Ha szüksége van rá, még a titkos információkat is meg kell kapnia. Munkája azonban a nyilvánosság előtt zajlik: vizsgálatainak eredményét megküldi a parlamentnek, ahol háromhavonta terjeszti be esetleges javaslatait. Munkáját egy helyettes és betvenfős stábbal működő hivatal segíti. Valamennyi, a panaszok kivizsgálásával foglalkozó munkatársa jogi végzettségi A hivatalt adminisztralíven irányító igazgató — akit a királynő nevez ki és ment fel — és a helyettese kivételével, akit az ő javaslatára az alsóház nevez ki,az ombudsman maga választhatja meg minden munkatársát, és ő gyakorolja a munkáltatói jogokat is. 1991-ben a nemzeti ombudsman költségvetése több mint hatmillió gulden volt Az ombudsman hivatala három vizsgálati részlegből áll. Az egyik ezek közül, az első részleg, leginkább csak annak elbírálásával foglalkozik, kompetens-« a kérdésben az ombudsman és elfogadható-e a panasz. A másik kettő végzia problémák kivizsgálását a második részleghez a közügyekkel, a rendőrséggel, a bel-, a kül- és az igazságügyminisztériummal, a harmadikhoz pedig az egyéb minisztériumokkal kapcsolatos panaszok tartoznak. Utóbbiak munkájának legnagyobb részét a munkavállalással. jövedelemmel, adóval, segéllyel és a munkaközvetítő irodákkal kapcsolatos! panaszok kivizsgálása teszi ki. / Két módon lehet megindítani a vizs | gálatot. Egyrészt bármely szervezet vagy magánszemély, még külföldi' isj.
