Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-01 / 8443. szám
Népszava, 1993.márc.29 M Ilúrsli*‘i<vi és Békési a devizatartalékról Látszat vagy valódi ? A kormány saját sikerének bizonyítékaként, az ellenzéki képviselők — ahogyan Békési László lapunknak nyilatkozta — nem a gizdaság teljesítményének nö/ekedéseként könyvelik el az ország devizatartalékának kétségtelen emelkedését. Megkérdeztük dr. Hárshegyi Frigyest, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogyan látja ezt a kérdést. — Hazánknak jelenleg 5 milliárd dolláros devizatartaléka van. Az elmúlt tíz évben ez az összeg 1-2 milliárd dollárnyi volt, s általában több volt a jegybank rövid lejáratú tartozása, mint a tartalék. Ez többször is — például 1982-ben és 1990-ben — likviditási válsághoz vezetett. £n igenis óriási előrelépésnek tartom ehhez képest, hogy most van 5 milliárdos tartalékunk — ebből 1,7-1,8 milliárdct tesz ki a lakossági megtakarítás, melynek több mint a fele az OTP-nél van —, a jegybanknak kifelé nincs rövid lejáratú tartozása, az ország teljes középlejáratú adósságának egy évre eső törlesztése 2 milliárd dollár. Ad abszurdum: ha egy évig semmit sem csinálunk és az emberek kiveszik a bankból az összes devizájukat s a párnájukba dugják, még akkor is van a kormánynak egy teljes éve, hogv a megfelelő gazdaságpolitikai intézkedéseket megtegye. Ez azért icipicit más, mint amikor 1989—1990-ben egyheti devizális biztonság volt... — Hogyan vélekedik az úgynevezett „forró" betétekről, vagyis a külföldiek hazánkban tartott pénzéről? — Ezt primitív spekulációnak tartom; tessék letenni a bizonyítékokat! — Ellenzéki képviselők és szakértők szerint a devizatartalékok és a folyó fizetési mérleg kedvező alakulása nem a gazdaság hatékonyságnövekedésére épül, hanem a recesszió következménye. — £n úgy vélem, gazdasági ‘teljesítmény is áll a folyó fizetési mérleg aktívuma mögött, hiszen 1992-ben egy egyértelműen liberalizált, szabadáras rendszerben a külkereskedelem többet importált a zsugorodó GDP — nemzeti össztermék — mellett, mint a KGST fénykorában. A 'külföldi tőke igenis bejön, eladható áruink vannak, hiszen kereskedelmünk 70 százalékát az OECD-országokkal bonyolítottuk le. Ez egyértelmű siker. Sokan, amikor a munkanélküliségre és arra hivatkoznak, hogy több nagyvállalat sorsa még nem megoldott — ami persze tény —, úgy gondolják, ez annyit jelent, hogy az ország nem ért el sikereket. — Es a hatalmas költségvetési hiány? — Azon lehet vitatkozni, hogy lehetett volna-e ezt a hiányt különösebb szociálpolitikai sérelem nélkül lecsökkenteni. Szerintem az idei tervezés reális, és úgy gondolom, a hiány csökkentésének egyik egyértelmű lehetősége — melyet ellenzéki politikusoktól is hallani — az adóalapok kiszélesítése és szigorúbb behajtása. Az APEH régen 2000 vállalatot ellenőrzött, most van 72 ezer kft. és 650 ezer magánvállalkozó. Hatékonyabb ellenőrzésre van szükség, nagyobb apparátusra. Arra a kérdésre ugyanis senki nem talált még magyarázatot, hogyan lehetséges, hogy csökkent a GDP, s közben a lakossági megtakarítás — a háztartásoké — elérte a 290 milliárd forintot. Több termelés folyik, ezért több adó jár a költségvetésnek. — ön tehát egyértelműen optimista a gazdasági átalakulás tekintetében? — Igen, hiszen, mint mondtam, eladható áruink vannak és a külföldi tőke érezteti jótékony hatását, egyébként ebből a szempontból sem mellékes a devizahelyzetünk, mert a külföld bizalma ettől is függ. Csökkent a nettó adósságállományunk is; most 13 milliárd dollár, míg például 3 éve 16,5 milliárd volt. Emögött pedig nem hitelfelvétel, hanem igenis gazdasági teljesítmény áll, elsősorban külföldi beruházások. Három év alatt 3,5 milliárd dollárnyi tőke áramlott az országba. A nyugati tőke egyébként keresi az új piacot, befektetéseik a térségben felerészben Magyarországon történnek, s ennek már meg is van a hatása. Nem árt egy kicsit körülnézni azokban az országokban, amelyek velünk egy rendszerben működtek évtizedekig — ők hogyan állnak most; az összehasonlítás nekünk kedvez. A gazdasági átalakulás nagy kínokkal jár, de vegyük észre az előrelépést — peszszimizmussal nem megyünk semmire.' * Lapunk megkérdezte Békési Lászlót, az MSZP képviselőjét is, hogyan vélekedik a devizatartalékok növekedéséről. — önmagában véve ez nem bizonyítéka annak, hogy a magyar gazdaság túl van a holtponton és bekövetkezett a fordulat. A közel 5 milliárd dolláros tartaléknak a fele a banki információk szerint a lakosság kezén lévő deviza. Ügy gondolom, ebben a 2,5 milliárdban találhatók az úgynevezett forró betétek is. Hárshegyi Frigyes erről a jegybank elnökhelyetteseként nem kivan beszélni, egyébként erről sem neki, sem nekem nincsenek pontos információim, ez csak becslés lehet. Banki szakértők szerint 800 millió és 1 milliárd dollár között van ez az összeg: ezen lehet vitatkozni. Az biztos, hogy a tartalékokból ez a 2,5 milliárd dolláros rész rendkívül érzékenyen reagál a hibás gazdasági döntésekre, vagy akár egy rossz Csurka-írásra. Ha Hárshegyi úr a Népszavának korábban adott nyilatkozatában szóba hozta, menynyi volt az ország devizatartaléka, amikor én pénzügyminiszter voltam, erre azt felelem, éppen abban az időben tettük közösen azokat a lépéseket, melyek megakadályozták a devizatartalékok csökkenését és megfordították a folyamatot. Ezen intézkedések közt volt a lakossági devizakeret és vámkedvezmények drasztikus csökkentése, az ellentételezés nélküli szovjet export leállítása, a vegyes vállalatok működési feltételeinek megteremtése: ekkortól gyorsult fel a tőkebefektetés. Szerintem változatlanul az az alapvető probléma, hogy a folyó fizetési mérleg kedvező alakulása nem a magyar gazdaság teljesítményére és hatékonyságnövekedésére épül. A recesszió ugyanis mindig javítja az egyensúlyt, hiszen ilyenkor drasztikusan csökken az import és az elosztható GDP. Furcsának tartom, hogy aki most bírálja a folyamatokat és nem hangoztat állandóan győzelmi jelentést, azt a másik oldalról „bezzeg a rendszerváltás előtt rosszabb volt” felkiáltással vádolják — mondta a szocialista párti képviselő. Török Katalin
