Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-30 / 8459. szám
Pesti Hírlap, 1993.ápe.27. 41 H.E. és a Médiavilág BÁB ER KATALIN Hanti sí Elemér, 1988. január: itt Kelet-Európábán az egész szellemi (és nem intellektuális) életünknek az alapja annak a rendszernek az elutasítása, amelyben élünk...Nem tudom, hogy mit tennénk magunkkal, ha a rendszer hirtelen és drámai módon megjavulna. Szerencsések vagyunk, hogy ennek kicsi a valószínűsége. Ha az ilyen változás megtörténne, akkor nemcsak megélhetésünk kerülne veszélybe, de azonosságérzetünk és társadalmi funkciónk is... mi, a társadalom európai kutatói..., egy beteg társadalom demzéséből keressük kenyerünket..., nem tudnánk, mit tegyünk magunkkal egy egészséges, normális társadalomban. Újra kellene tanulnunk szakmánkat..." Iszonyatos szavak ezek, amelyeket Paul Hollander, konzervatív amerikai magyar szociológus „Anti-amerikanizmusok: otthoni és külföldi bírálók 1956—1990” című könyvének (Oxford University Press, New York, Oxford. 1992. 551 old. 35 dollár) 14. oldalán idéz. Hankiss hamis diagnózisra többszörösen gyatra előrejelzést épített. A diktatúra öszeomlásával és a megszálló csapatok eltűnésével ennek a bandának a sora drámaian megjavult. A velük szövetségesült elvtársaik korábban nyugatra síbolt és most nyugati tőkebehozatalként feltűnő pénzeivel és jelek szerint állandósítottak egv olyan sajtóstruktúrát, amely — egyedülállóan a civilizált világban — a baloldali és liberális lapoknak biztosít túlsúlyt. (Olvasóink szíves tájékoztatására: Franciaországtól kezdve Németországon át az Egyesült Királyságig, mind a komoly, mind pedig a bulvársajtó területén a konzervatív lapok példányszáma jelentősen meghaladja a baloldali és liberális lapokét.) Hankiss elemzésével ellentétben ez a réteg remekül megtalálta anyagi számítását az új társadalomban. Egyértelmű: alapvető érdeke a társadalmat a régebbinél roszszabbnak ábrázolni, hogy egyrészt hitelesnek tarthassa saját magát, mint rendszerbfrálót, másrészt, hogy hitelesnek igyekezzék láttatni magát termékei kritikátlan, naív, vagy egyéb hírektől és így mindenfajta ellenőrzési lehetőségtől megfosztott fogyasztóitól. Nyilvánvaló, hogy ez a réteg azért esik kétségbe, hogy például egy BBC-kódex alapján működő rádió ezt a védőhálót kihúzza alóla. A Hankiss által leírt rétegnek tehát anyagi és szakmai létérdeke, hogy az őt körülvevő társadalom olyan rossz is maradjon, mint amilyennek ez a réteg szeretné látni. Ennek ellenkezőjét elvárni tőle annyit jelent, mint a sakáltól vagy a dögkeselyűtől azt, hogy a tetem- és koncmentes szavannáért mozgalom élére álljon. Ahogyan egy szótár példa nélkül semmit nem ér, hadd érzékeltessem a fentieket egy személyes példával,amelynek negatív hőse egy házaspár. A férj a Kádár-rendszerben néhány gyenge filmet rendezett, a feleség pedig „impexelt”. Majd jött a köztársaság kikiáltása. A házaspár kétségbeesett. Az impex cég megszűnt, a félj pedig nem kapott munkát. Kezdtek barátaiktól pénzt kölcsönkérni. Nem sokáig. Hankiss Elemér elfogadta a házaspár produkciós ötletét. A férj három hónappal később négymilliós új kocsival jelent meg budai házuk előtt. Műsoruk ostorozza a társadalmat. A kis team egy oldalágon a tévéműsorhoz kapcsolódó vállakózásában már ki is bővült — lányukkal. De nem lopjuk az tdől, és próbálkozzunk meg olvasóinknak hasznos útmutatót adni, hogy jobban eligazodjanak a Hankiss-féle értelmiség újságírói technikájában. Mit jelent a gyakorlatban az, amit a Göncz-ügyben kanosszál járt Magyar Hírlap 1993. április 23-án így fejezett ki: „szándékunk és törekvésünk az, hogy hitelesen tájékoztassuk olvasóinkat, és többoldalú megközelítésben próbáljuk megvilágítani a hírek, események közötti összefüggségeket". Fő szabályok: — Tagadd le vagy kisebbítsd a jó híreket! — Állandóan emlékeztesd az olvasót (hallgatót) nézőt arra, hogy a társadalom ideális értékei, reményei és a mindennapi élet gyakorlata között milyen hatalmas űr van! — A magyar társadalom helyi és külföldi bírálóinak adj a lehető legnagyobb teret, és szerepeltesd őket rendszeresen! — Hallgass el kínos tényeket, és ne végy róluk tudomást, még ha a konzervatív sajtó ír is róluk! — Végső esetben hazudj, és ezt vádlóan tedd. — A fentiek elkövetése közben állítsd be magad áldozatnak, üldözöttnek, és ezt terjeszd belföldön és külföldön egyaránt! — Állítsd, hogy az irányításod alatt nem álló vagy nem parírozó elektronikus vagy írott sajtóban elszabadult a cenzúra. — Kössél véd- és dacszövetséget többi balos/liberális szerkesztőségi kollégáddal mindenfajta átstufkturálással szemben, és ha kell, vidd zátonyra a lapot! — Kelts hamis hírt úgy, hogy egy baloldali szervezet egy baloldali lapnak hírt szivárogtat ki, és te a másik lapra már, autoritativ forrásként hivatkozol! Nemzeti főadó, reggeli sajtószemle. A BBC-vei és a nyugati nemzeti rádióállomásokkal szemben a magyar nemzeti főadón a sajtószemle nem a lapok véleményét ismerteti, hanem főként interjúkat, híreket belőlük. Mivel a magyar nemzeti főadón — szemben a nyugati nemzeti rádióállomásokkal — bulvárlapok is idézhetők, a sajtószemlét egy huszadrangú színes érdekesség zárja a ...Kurírból. Majd a burkolt hirdetés: „a részleteket megtalálhatjuk a Kurírban...” Az anyagi jutalom talán nem is marad el. És minden megvan: a testvérek promóciója, a hallgató ösztönzése a liberális szennylap megvételére, amelyben azután vátja a napi obiigát szenny, amely a fentebb feltüntetett recept szerint készül. E sorok írója egy szeszélyes ötlettől vezetve 1988 januátja és 1993 januárja között négy nyugati lapból rendszeresen kigyűjtötte a pénzügyi botrányba keveredett politikusokat, és pártállásuk szerint osztályozta őket. Meglepő módon, a liberális pártok tagjai 14-szer olyan gyakran szerepeltek pénzügyi botrányhősként, mint a konzervatív pártoké. Valakinek érdemes lenne már a magyarországi adatokat is elemeznie Tartok tőle: az eredmény inkább sajtótörténeti adalék lenne, mint a pénzügyi elkezdéssel vádoltak ideológiai megoszlásának a nemzetközitől homlokegyenest dtérő alakulása.
