Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-30 / 8459. szám
Magyar Hírlap, 1993.ápr.26.40 Akik búcsúznak a rádiótól: Magos György A rádió irodalmi főszerkesztősége a politikai műsorok után a második legfontosabb célpontja a kormány átalakító terveinek. Varga Lajos Márton főszerkesztő mellett Magos György, a helyettese is megválni kényszerül munkájától. Csúcs László a rendkívüli lemondást jogellenesnek, ezáltal a közalkalmazotti jogviszony megszűnését elbocsájtásnak minősítette. — Az ön távozásról szóló döntését milyen szempontok motiválták? — Ami az utóbbi két hónap alatt történt a Magyar Rádióban, az sem szakmailag, sem erkölcsileg nem vállalható. Szakmailag azért nem. mert Csúcs László, aki megítélésem szerint jogtalanul vette át a rádió irányítását, hiszen ma is Gombár Csaba a Magyar Rádió elnöke, komtányhivalnokként hajtja végre a felsőbb utasításokat. Egy szakmai szempontból kifogástalan rádiónak pedig függetlennek kell lennie, nemcsak a pártoktól, hanem a kormánytól és bármely más szervezettől is. Kormányrádió működik majd az országban, ezt vitatni lehet ugyan, de eddig minden kormányzati lépés ebbe az irányba hatott, és az új vezetők eddig minden lényeges döntésük végrehajtásánál a kormány utasítására hivatkoztak. Elfogadhatatlan akkor is, ha szigorúan mint mesterséget nézzük a rádiózást, hogy a Magyar Rádió vezetését lefejezték, megítélésem szerint politikai megbízhatatlanság okán váltottak le ismert, neves szakembereket és nagyobbrészt koncepciótlan, karakter nélküli, végtelenül lojális emberek veszik ál a helyüket. Néhányan talán maradtak, de a Gombár-rádióban komolyabb szerepet vállalókat mind eltávolították a helyükről, és a legszomorúbb tapasztalat, hogy ez mindenki számára magától értetődő volt. A rádiósközösség számára, sőt, még nekünk magunknak is evidencia volt, hogy le fognak váltani, és nem szakmai alkalmatlanság, tehetségtelenség címén, hanem politikai okokból. Az irodalmi főszerkesztőségben végzett tevékenységünkről az új vezetés egy árva szót sem szólt. Munkánktól teljesen függetlenül közölték velünk, hogy nem tartanak igényt vezetői működésünkre és az égadta világon semmilyen indokot a főszerkesztőségünkben végrehajtott változtatásokra nem hallhattunk. Az én hivatalos leváltásomnál az új szervezeti és működési szabályzatra hivatkoznak, és bár a jog szerint nem kötelező a vezetői megbízás visszavonását indokolni, de elemi szakmai és emberi követelmény, hogy többéves munka után illik valamit mondani arról, amit csináltunk eddig az irodalmi főszerkesztőségben. — Ezek a szakmai indokok is valamilyen szakmai erkölcsöt kérnek számon elsősorban... — Erkölcsileg azért tarthatatlan a helyzet, mert meggyőződésem szerint törvényellenes a mai állapot, és egy ilyen úton hatalomhoz jutott vezetőgárda, amely szakmailag sem bizonyította, hogy erre a szerepre alkalmas, nem igényelheti, hogy a munkatársak támogassák, mint ahogy nem is támogatják, csupán megtűrik őket. — Milyen lesz ön szerint a rádió légköre az új műsor- és működési rendben? — Elképzelhető, hogy lesznek olyan „szólisták”, nagy tekintélyű szakemberek mind a rádióban, mjjid a televízióban, akik személyükben, műsoraikban a végsőkig tudják képviselni a független, tárgyilagos tájékoztatást. Persze kérdéses, hogy pár hónap múlva, ősszel, amikor a választások közeledtével élesebb lesz a politikai helyzet, milyen lehetőségek maradnak a különállásra. Nem tudjuk, nem csak arról van-e szó, hogy a mostani függetlenek „várólistán” vannak, őket később szorítják sarokba. Az újságíróknak az lenne a legjobb, ha valamilyen közös fellépéssel védenék meg magukat. Erre a fellépésre volt egy eszményi időpont akkor, amikor Csúcs László átvette a hatalmat „bunkerből^lőkerült” embereivel — tudjuk, anonim módon tevékenykedtek, soha senki nem vállalta a nyilvánosság előtt, hogy dolgozott volna a kormány által előre elfogadott tervezeteken — és mellesleg most is, a magánbeszélgetésekben kiderül, igen szégyenlősen, szabadkozva vállalják csak a közreműködést —, akkor lett volna a legtöbb értelme, de most sincs más lelietőségünk. — Ön azonban ebben a szerveződésben már kívülről vesz részt, ha részt vesz... — Nem veszek részt, mert a Magyar Rádió intézkedései nyomán olyan helyzet jött létre, amelyben a közalkalmazotti jogviszonyom fenntartása lehetetlenné vált a számomra, így éltem a rendkívüli lemondás lehetőségével. A Magyar Rádió jogsértően, számomra hátrányosan értelmezte a törvényt. Engem fel kellett volna menteni, az pedig komoly pénzébe került volna a rádiónak, mivel huszonkét évi rádiózás után nyolchavi fizetésem a végkielégítés összege, ezért aztán megpróbáltak egyoldalú intézkedéssel lefokozni, „áthelyezni”. Ezt természetesen nem fogadtam el. Jellemzőnek vélem, hogy a leváltásomról és „áthelyezésemről” szóló papírt aláíró főrendező, Pós Sándor meg sem jelent a munkaügyi egyeztető tárgyaláson. Nem következtethetek másra, mint hogy ő a postás feladatát látta el, végrehajtott egy utasítást, és semmilyen szerepe nincsen a tényleges döntésben. Hiszen ha valóban foglalkoztatni kíván rendezőként, elemi dolog, hogy az intézkedéséről zajló munkajogi vitán ott legyen, igyekezzen maradásra bírni, hogy bizonyítsa, nem csupán azért írta alá az „áthelyezésemet”, hogy a rádiónak ne kelljen kifizetnie a végkielégítés összegét. Egyébként az egyeztető tárgyaláson egyetlen döntésre felhatalmazott vezető sem jelent meg. így kénytelenek voltak a törvényes határidőn túli új időpontot kérni, hogy Csúcs László mondhassa ki az ítéletet, hiszen jelen pillanatban minden döntéshez az ő jóváhagyása kell a Magyar Rádióban. 0 pedig, miután megszabadult a nagy halaktól, a kis halakat már lenyeli, főként, ha az illető ügyvivője a Rádióskamarának, amely az új szervezeti és működési szabályzat bevezetése ellen az Alkotmánybírósághoz fordult. • Harangozó István
