Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-01 / 8443. szám
Pesti Hírlap, 1993.márc.29. 07 BESZÉLGETÉS CSÓTI GYÖRGGYEL, A KÜLÜGYI BIZOTTSÁG ALELNÖKÉVEL A határokat békésen kell lebontani NIKOLITS ÁRPÁD A Pro Coraraunitaíe, a Magyar Tájékoztatási Alapítvány kuratóriumi ülése után találkoztunk a kuratórium elnökével, aki egyben az Országgyűlés külügyi bizottságának az aleLnöke is. Csóti Györgyöt a magyar külpolitika sarkalatos pontjairól kérdeztük. pedig nem mi szállítjuk, hanem ott helyben keletkeznek Romániában, Szlovákiában vagy máshol. A magyar külpolitikának legfontosabb pillérei köré tartozik a határainkon túli magyarság kérdése. Tevékenységünket két csomópont körűi lehet mee-határozni, az egyik: az európai integrációs rendszerbe való mielőbbi csatlakozás, a másik: a határainkon kívül flő magyarság kérdése. Mi e kettőt együtt próbáljuk kezelni, együtt szeretnénk, együtt akarunk valamikor az európai integrációs szervezetekhez csatlakozni. Nagyon szeretnénk, ha Románia és Szlovákia is mielőbb ott lenne. Ezért is nagyon sokat tesz a magvar külpolitika. De egy dolgot szeretnék leszögezni, nagyon sokszor elmondtam már, de úgy látszik, nem elégszer: Magyarország és szomszédai között csak akkor lehet jószomszédi viszonyról beszélni, ha a magyarság kérdését az adott országban az ott élő magyarság igényeinek megfelelően oldják meg. Ezek az igények mindenhol az európai normákhoz igazodnak, ezért mindenféle vádaskodás, amely például némely román politikai erőtől elhangzik, megalapozatlan. Az ottani magyarság legitim szervezete, az RMDSZ az európai normákkal összhangban követeli azokat a célokat, melyeket az ottani magyarság elérni szeretne. Ez vonatkozik Szlovákiára és Szerbiára is. Mi ezeket messzemenően támogatjuk, s csak akkor lehet szó a jó szomszédi viszonyról bármelyik szomszédunkkal, hogyha az ott élő magyarság helyzete rendezett. Szó sincs arról, hogy elfeledkeznénk róluk, nem hanyagoljuk el őket. Minden erőfeszítésünk azonban csak az európai normák szerint, a nemzetközi szokásoknak és jogi formuláknak megfelelően történhet. Mi minden nemzetközi fórumon hangot adunk ennek az álláspontunknak. A kisebbségi kérdés nem bel ügy , de mi egy adott ország belpolitikai viszonyaiba — A magyar közvélemény nagy részében kialakult az a tudat, hogy a mai magyar külpolitika sikerágazat. — Érnek több összetevője van. Alapvetően meghatározza az, hogy a magyar külpolitikai kormányzat jól működik, jó partnereket keresett a világban, és igyekszik a sok lábon állás politikáját megvalósítani. Jól kiépíteni külkapcsolatainkal egyrészt szomszédainkkal, másrészt a távolabbra eső országokkal, az európai értékeket képviselni, amelyek az európai integráció irányába mutatnak. Ki kell emelnem, hogy a magyar külpolitika sikerességét nagy mértékben elősegítette a parlamentben kialakult konszenzus, ami a külpolitikai stratégiai célokat illeti. Ha a magyar külpolitikát diaéijük, akkor elismerés illeti a magyar parlament külpolitikai tevékenységét is, ezen belül — nem azért, hogy hazabeszéljek — a külügyi bizottságot. Nyilvánvaló, hogy taktikai kérdésekben nina egyetértés közöttünk — a koalíciós és az ellenzéki pártok között —, de ez a nor-nális, és nem is lehet, hiszen akkor egy párt lennénk. A magyarság sorskérdéseit illetően nina lényeges különbség a pártok között, valamennyien a magukénak vallják azt az elvet, hogy a határainkon túl élő magyarság kérdéseivel a magyar külpolitikának meghatározóan kell foglalkoznia. Itt csak a mértékben van különbig A koalíciós pártok más mélységben és más módon gondolják megvalósíthatónak ezt az elvet, míg az ellenzékieknek eltérő véleményűk van. Ami az európai integráaót illeti, abban teljesen azonos az elképzelésünk. — Ismen-e azokat a gondolatokat, érzéseket, melyek a halárainkon túl éld magyarok fejében gyakran megfordulhatnak; nevezetesen, hogy Magyarország ismét magukra hagyja őket ? — Szó sincs róla! Ha az ottani kisembernek ez az érzése, akkor el kell oszlatni. Csak a téves információk folytán támadhat ilyen érzése, ezeket nem tudunk _ közvetlen beavatkozni. Amíg Romániában a meglévő, hatalom lévő politikai pártot fogja megválasztani az ország közvéleménye, addig nekünk ezzel a párttal kell tárgyalni, mert ez a kormány annak az országnak a legitim képviselője. Minden erőfeszítést megteszünk, hogy valamilyen módon közeledjünk egymáshoz, aak mnaenek illúzióink. Bár vannak pozitív jelek a mostani román kormány részéről, a külügyminiszter részéről, s reméljük, hogy ezekét nemcsak ' szavak',' hanem tettek is követik. —Újra és újra felmerül a vád: hazánk a határok megváltoztatását akarja keresztül- f unni... — Amikor mi határkérdéséből beszélünk, akkor mi mindig azt mondjuk, hogy a határok erőszakos megváltoztatásáról mondunk le, és azt nem tarthatjuk elfogadhatónak. ( Hiszem, hogy mindenki megérti ezt, akár a Hargitán, akár Dunaszerdahelyen él. A határok erőszakos megváltoztatásáról szó sem lehet, mert ez mindenhol a boszniai helyzethez vezetne . A határok megváltoztatásával — ez az én véleményem — nem lehet a Kárpát-medencében és egész Közép-Európában sem a kisebbségi kérdést megoldani mert a népek, népcsoportok s területek nagy részén összefonódnak, összemosódnak; például Erdély nagy részén egyik falu román, másik magyar. Igaz, vannak etnikailag úszta területek is, ez azonban más kérdés. A határok megváltoztatásával nem lehet j semmilyen igazságot teremte; ni ebben a térségben. A jövő aak az lehet, hogy a határok lebontására kell törekedni, és hogy ez egész Európára vt^ natkozik, vagy csak egyes részeire, ez megint részletkérdés. Ahol a határok átjárhatóak lesznek, ott létrejön a feltétele annak, hogy ezek a kérdések megoldódjanak. Ugyanakkor azt is el kell mondani; hogy súlyos hiba lenne, ha a határok módosításáról elevelftmöndánánk. Lehet, hogy egyes területeken, és itt az egész térségre gondolok — hangsúlyozni szeretném —-, egész Közép-F.urópára, éppen a határmódosítások hozhatnak megoldást. Ezt nem szabad kizárni, de ennek békés úton kell bekövetkeznie. Ha ez bekövetkezne, ha ez tényleg megoldást hozna, ehhez az ott élő népeknek az egyetértésére lenne szüksége. Ez is kialakulhat. Itt van egy kiváló példa, és ezt szeretném üzenni mindenkinek, Cseh-Szlovákia kettévált békésen. Probléma volt ugyan, még van is, de alapvetően békésen lezajlott a válás. Én is feltehetem a kérdést: mi ez, ha nem a határok békés megváltoztatása? Ez az. Egy országból kettő lett. Ha már idáig eljutottunk beszélgetésünkben, összegzem a két gondolatot. Az egyik! a határmódosítás nem oldja meg a kisebbségi kérdést Közép-F.urópában, a másik: esetleg egyes részterületeken lehet megoldás, ezért nem szabad eleve kizárni ennek a lehetőségét, de ez aak Helsinki szellemében történhet, ha történnie kell. — Létrejöhet-e a határok nélküli Közép-Kelet-Európa ? — Azt hiszem, előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy itt, a Duna mentén, a Kárpiát- medencében a népek ismét együtt éljenek. Mi úgy látjuk, egyedüli lehetséges megoldás, hogy az itt élő népek aatlakozzanak az európai közösségekhez, az európai integrációhoz. Hogy mikor? Remélhetően az elkövetkezendő évtizedekben sikerül ezt létrehozni, s megint nem lesznek határok.
