Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-01 / 8443. szám
Ttoínmtrn sanruí n h físssa Un iff \ törvényhozó üzem cllciiímomlásai Az új magyar Országgyűlés évről évre száznál is több törvényt, illetőleg törvénymódosítást fogad el. A Tisztelt Ház eddig csaknem tízezer Irománnyal foglalkozott. Akadt olyan törvényjavaslat, amelyet több mint ezer módosító indítvány remélt jobbítani. Mindennaposak a sokórás, gyakran éjszakába nyúló, esetenként hajnalig tartó szavazások. A menynyiségi mutatók tehát újabb és újabb világcsúcsot jeleznek, és az imponáló számok mögött sokszor roppant erőfeszítések állnak. Mégis a rekordok általában alacsony hatékonyságot takarnak. Nem születnek meg idejében alapvető fontosságú törvények, a kormányzati és parlamenti barkácsmunka következtében a nagy nehezen kihordott jogszabályok bizony sokszor silányak, és jócskán hiányos a felelős kormány parlamenti ellenőrzése is. Rendszeresek a semmitmondó vagy éppen ellenkezőleg, az indulatoktól túlcsorduló napirend előtti felszólalások, amelyek távolról sem rendkívüli ügyekben fogalmazódnak meg. A képviselői önálló indítványok sorában előfordulnak nyilvánvalóan alkalmatlan előterjesztések vagy olyan javaslatok, amelyek valójában csak mondvacsinált alkalmak egyes szónokok szerepléséhez. Meglehet, létezik egy kimondatlan egyezség a kormánypártokban: a képviselők kötelesek a kormány elvárásainak megfelelően szavazni, viszont módjuk van — már-már ellenzéki szerepben tetszelegve — a törvényjavaslatokat akár szakmailag kimunkálatlan módosító indítványok tucatjaival bombázni. Alkalmanként az ellenzéki indítványok sem különbek. A képviselők így elmondhatják választókerületükben: már túl vannak a századik módosító indítványukon. Ezért a bizottságoknak szénakazalnyi módosító indítványt kell feldolgozniuk egyegy használható javaslat reményében, és a plenáris ülések idejének negyedét szavazással tölti a Ház. Némelyek szerint ilyenkor legalább dolgoznak a képviselők, pedig a világon egyedülállóan hosszú szavazási procedúrák meglehetősen hiábavaló eljárások és elveszik az időt a valódi munkától: az érvek és ellenérvek nyilvános öszszevetésétől. Az igazán fontos szavazásoknál ugyanis csak elvétve nem érvényesült a kormánytöbbség akarata. (A modern többpárti demokráciákban természetesen a kormány mindenütt működteti a többségét. Angliában például 19R6 óta mindössze egyszer fordult elő, hogy a kormány-előterjesztés ne kapott volna többséget.) Pótcselekvés pótcselekvés hátán, s ezért sem teljesülnek a jogalkotási elképzelések. A törvényhozási üzem mégis úgy-ahogy működik, de miként hatályosulnak a végrehajtó hatalom nyilvános ellenőrzésének intézményei? A különböző részpolitikák megtárgyalásához egyáltalán nincs eljárásrendszer. Ezek vagy nem kerülnek napirendre, vagy töredékesen, csupán interpellációk témái lehetnek. Az interpellációk nagyobb része helyi jelentőségű ügyet vet fel, pedig a provinciális ügyek özönében csak látszólagos a kormány interpellációs ellenőrzése. A kormány mindössze egyszer számolt be működéséről, de az erről való szavazás ekkor is elmaradt. Az egyre követhetetlenebb, üresjáratokkal terhelt Országgyűlés munkáját mind kevésbé követi közfigyelem. Jelentékenyebb érdeklődés már jórészt csak a napirend előtti felszólalások botrányaira, gyűlöletfélóráira irányul. Ha már a kormányzati hatékonyság követelményei, a pártfrakciók nyilvánosságigényei és a képviselői önmérséklet nem képes hathatós parlamenti összműködés kialakítására, nem marad más út, mint a házszabály revíziója. Már évek óta tart az új ügyrend kialakítása, de ennek elkészülte — lévén bonyolult kétharmados törvény — mind kevésbé látszik valószínűnek. Ebben a helyzetben az MDF képviselőcsoportja egy hoszszabb módosítóindítványcsomagot javasol elfogadásra a törvényhozás felgyorsítását célozva. Ezek a javaslatok kétségtelenül enyhítenék a törvényhozási üzem ellentmondásait, ellenben erőteljesen érintenék az egyes képviselők mozgásterét. És esetenként egyértelműen csorbítanák az ellenzék formálisan garantált jogait. Az ellenzéki frakciók a javaslatokra kétféle választ adhatnak: visszautasíthatják a csomagot, mint a kormányzati hatalmi politika újabb termékét, vagy megegyezést ajánlhatnak oly módon, hogy a törvényhozás gyorsítása egészüljön ki a kormányzati tevékenység ellenőrzésének kibővített eszköztárával. * E két szempont egyensúlyán alapuló megegyezés többek között tartalmazhatná: 1. Napirend előtt — kizárólag rendkívüli és halaszthatatlan ügyben — csak a frakcióvezetőknek, illetőleg a frakciók megbízottjainak legyen joga felszólalásra, egyebekben pedig csupán napirend után nyíljon lehetőség megszólalásra. 2. Az önálló képviselői indítványok napirendre tűzéséről általában a bizottságok döntsenek, de a parlamenti csoportok néhány esetben kérhessék a plenáris ülés határozatát. 3. A módosító indítványok közül csak azok kerüljenek plenáris szavazásra, amelyek az illetékes bizottságban a szavazatok legalább egyharmadát vagy kétötödét megkapták. 4. Ülésszakonként néhány ellenzéki törvényjavaslat napirendre tűzéséhez ne kelljen több, mint kétötödös többség. 5. Vizsgálóbizottság felállításához elegendő legyen a kétötödös többség. 8. A képviselők meghatározott kisebbsége (kétötöde) kezdeményezésére legyen vita és szavazás egy-egy kormányzati részpolitika állásáról. Van-e esély Ilyen alapon a megállapodásra? Ha a kormányzati és ellenzéki frakciók az utóbbi két évben követett magatartásmintáikat folytatják, akkor aligha. Ellenben, ha az ellenzék elfogadja, hogy a gyorsabb, de egyben koncentráltabb és követhetőbb törvényhozás ellenzéki érdek is, a kormánytöbbség pedig belátja, hogy a kormányzati jogalkotás kiterjesztése feltételezi a nyilvános parlamenti ellenőrzés valódiságát, akkor elvileg lehetséges a kiegyensúlyozott megállapodás. Egy évvel a választások előtt a kormánytöbbségnek minden bizonnyal érdemes ellenzéki szempotból is áttekintenie az Országgyűlés működését, és ugyanígy ai ellenzéknek sem haszontalan megfontolnia méltányolható kormányzati szempontokat. Tölgyessy Péter országgyűlési képviselő, alkotmányjogász CD CD •63*oj£UT£661
