Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-01 / 8443. szám

Az alkotmányozásról egy interjú ürügyén

A miniszterelnök tévedett

Magyar Hírlap, 1993.márc.29.

0ü

A miniszterelnök a Pesti Hírlap 1993. március 17—18-ai számában figyelemre méltó kijelentéseket tett: „...a következő Országgyűlés nem lehet alkotmányozó nemzetgyűlés, bár mi először valóban ezt javasoltuk 1988-ban. Akkor úgy gondoltuk, hogy erre van szükség, ennek segítségével lerakjuk az alaptörvényeket és ezek lerakása mellett gyorsan végrehajtható rendeletekkel lehessen kormányozni... Az alkotmányozó nemzetgyűlés fogalma egy négyéves országgyűlés után nemcsak jogi képtelenség, hanem politikailag is elképzelhetetlen megoldási javaslat.” Tóth Károly alkotmányjogásznak, a szegedi József Attila Tudomány egyetem adjunktusának más a véleménye.

— Tereden a miniszterelnök?

—Igen. Igaz, hogy az Országgyűlés nem lehet alkotmányozó nemzetgyűlés, mert ez két külön kategória. A parlament attól, hogy alkotmányt fogad el, még nem lesz alkotmányozó nemzetgyűlés. Hátborzongatóbb, hogy az „alaptörvények lerakása mellett" a rendeleti kormányzásé lett volna a terep. De az elmúlt négy évtized problémái közül a rendeleti kormányzás is problémákat okozott, az Országgyűlés megbénult, évente csupán néhány törvényi alkotott, helyette a törvényerejű rendeletek, a kormány- és miniszteri rendeletek dáridója folyt. Olykor szánalmasnak látszik a jelenlegi parlament törvényalkotási rekordjával hen- Gegni. men e törvények nagy része hevenyészett fércmunka, ám ez még mindig jobb, mint a rendeleti kormányzás, még akkor is, ha az átmeneti időszak kétségtelenül rugalmasabb, mozgékonyabb jogalkotást kívánt volna. A történelemben már csaknem 350 évvel ezelőtt fölmerült — először Angliában 1647-ben — az alkotmár.iyozó és a törvényhozó hatalom megkülönböztetése. John Locke, a hatalommegosztás elméletének egyik kidolgozója 1690-ben a törvényhozó, végrehajtó és föderatív hatalom mellett negyedikként a „közösség közvetlen hatalmát" ismeri el. azaz a törvényhozótól ó is megkülönbözteti az alkotmányozó hatalmat.

— £ két tényezőt kezdenől nem tekintették azonosnak?

— Valóban nem. Az utóbbi a közösséget, a népet illeti közvetlenül, oly módon, hogy az alkotmányt népszavazás útján fogadják el. Az alkotmányozó referendumnak, a legmagasabb szintű törvény népszavazással történő megerősítésének tehát történelmi és ideológiai gyökerei vannak.

— Talán szélesebb körben ismert, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés problémája igazából a nagy franc ia forradalom során vetődött fel. Hogyan'

— A forradalom „fő ideológusa", Sieyés abbé fogalmazta.meg. Abból indult ki. hogy mivel az alkotmány az állam szempontjából a legfontosabb, a

közhatalom gyakorlásának és korlátozásának szabályait rögzítő, mindenkit érintő okmány, tehát csak az egész nemzet közvetlen akaratnyilvánításával. azaz népszavazással fogadható el. Nagyobb országokban népszavazás csak nagy nehézségekkel szervezhető meg. ezért kivételesen az akaratnyilvánítás egy erre a célra választott rendkívüli nemzetgyűlés útján is kifejezhető.

— Átalakul hal-e tönényhozó testűlené az alkotmányozó nemzetgyűlés?

— Az alkotmányozó nemzetgyűlés feladata csupán a konstitúció kidolgozása és elfogadása és ebben a törvényhozásra jogosított parlament szerv ezekének. hatáskörének és működésének meghatározása, semmi többi Ezért utána fel kell oszlatnia önmagát. Nem alakulhat át rendes törv ény hozó testületié, mert ez már befolyásolná, elfogulttá tenné őt az alkotmányozás során, hiszen ezzel saját későbbi helyzetét igyekezne kedvezőbbé tenni.

— Mi történne, ha a jelenlegi Országgyűlés úg\ döntene, hogy például április elsejétől csak alkotmányozással foglalkozik?

— Ezt megtehetné, hiszen joga van alkotmányi elfogadni és módosítani, ám ettől még nem válik „alkotmányozó gyűléssé”. Mindezek alapján az is érthető, miért hangzottak el alkotmányjogi. szakmai kifogások 1989 második felében a kerékasztal-tárgyalások ellen, amikor azok résztvevői alkotmányozni kezdtek. Nem a politikai egyeztetések szükségességét kérdőjelezték meg. hanem a tárgyalófelek legitimációja, önfelhatalmazása volt vitatható. Mindenesetre nem kétséges, hogy a népszavazás és az alkotmány ozó nemzetgyűlés mellett a harmadik változat a legegyszerűbb: ha az alkotmányozásra is. a rendes törvényhozásra is jogosított parlament kap széles körű felhatalmazást. De ezt a jogot csak különleges eljárási szabályok betartásával gyakorolhatja, például minősített többséggel. Ha pedig a döntést népszavazással kell megerősíteni, akkor ez történelmi mércével mérve is kifogástalan.

• Lengyel András György