Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-02 / 8444. szám
beszélő, 1993.márc.27. 04 értve a hatalmat átadó MSZP-t is) nem volt kialakult katonapolitikájuk, honvédelmi koncepciójuk, s különösen nem álltak rendelkezésükre a működő hadseregtől független, de a fegyveres erőkhöz értó szakemberek. A koalíciót alkotó három párt vezetőinek az egykori Magyar Néphadser regtől egyelőre csak a nevében különböző Magyar Honvédséggel, a honvédség vezetőivel nem volt, de nem is lehetett semmiféle kapcsolata. A honvédség parancsnokságától 1990 januárjában különvált új Honvédelmi Minisztérium is csak februárban kezdett ismerkedni - meglehetősen felszínes módon - az új pártokkal. A magyarországi politikai rendszerváltást katonai vonatkozásaiban az az önmagában rendkívül pozitív tény is bonyolította, hogy elhagyták az országot a szovjet csapatok, s rövid idő alatt megszűnt a Varsói Szerződés. A Honvédelmi Minisztériumot az MDF kapta meg. A vezető kormánypárt miniszterként korábbi köztársaságielnök-jelöltjét, Für Lajos történészt, politikai államtitkárként Raffay Emó történészt, civil helyettes államtitkárként Beöthy Mihály mérnököt küldte a Honvédelmi Minisztériumba. A magyar társadalom legkonzervatívabbnak, leginkább kontraszelektált részének tartott magyar katonai felsővezetés zúgolódás néíkül vette tudomásul a rendszerváltást. Nemhogy pucc sót nem kísérelt meg (holott a választások előtti félelmek és ijesztgetések között ez az idea is szerepelt), de nem is gáto.lta, nem nehezítette meg a békés politikai átmenetet. Abban, hogy a honvédség végül is megrázkódtatásmentesen élte át e folyamatot s a depolitizálást is, -nem a korábbi miniszternek, hanem közvetlen munkatársainak volt oroszlánrésze. A zökkenőmentes átmenetnek azonban hátulütője is volt: érintetlenül maradt a régi katonai gondolkodásmód és stílus, megmaradtak az örökölt érdekviszonyok. A tábornoki kar, a katonai felsővezetés lojalitását az új honvédelmi minisztériumi vezetés azzal honorálta és honorálja, hogy a fontosabb pozíciókba is szinte kizárólag olyan vezetőket neveztek és neveznek ki, akik már a múlt rendszerben is tábornoki vagy legalábbis ezredesi rendfokozatot értek el.tisztogatás rímén majdnem kizárólag csak a vezető beosztású politikai tisztek egy részét bocsátották el, pedig nemcsak közöttük voltak alkalmatlanok - s közülük sem volt mindenki az. A Honvédelmi Minisztériumban 1991 közepe - Beöthy Mihály lemondása - óta jöttek-mentek a helyettes államtitkárok, a főosztályvezetők. Ebben minden bizonnyal meghatározó szerepe volt a nemrég menesztett két államtitkár meggondolatlan, kapkodó, nehezen elviselhető munkastílusának. Nem a szakmai hozzáértés, a tapasztalat, a rátermettség, hanem a „megbízhatóság", a személyes ismeretség számított. ' Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy a jövő évi választások után, ha nem a jelenlegi pártkoalíció kerül hatalomra, az új kormány kénytelen lesz a miniszter- és politikaiállamtitkár-váltáson kívül a főosztályvezetőkig (esetenként még ezen is túl) lecserélni a minisztérium vezető állományának nagyobb hányadát * Alkati alkalmatlanság • Aki az elmúlt időszakban éberen figyelte a honvédelmi tárca működését, nem igazán érti, hogy az államtitkárok leváltására miért ilyen későn került sor. Miért nem 1991 első felében, de legkésőbb 1992 közepén? Alkalmatlanságuk ugyanis, hogy megbízatásuk nyilvánvaló tévedés volt, nem sokkal azután kiderült, hogy elfoglalták hivatalukat. Raffay Emó kinevezésében minden bizonnyal döntő szerepe volt annak, hogy még az előző parlamentben beválasztották abba a bizottságba, amelynek ki kellett vizsgálnia a visszaéléseket, amelyeket Bokor Imre ezredes írt le a Kiskirályok mundérban című nagy sikerű művében. (Az új HM-vezetés Bokor ezredest 1990 augusztusában reaktiválta, majd - alig egy év után - megdöbbentő módon „túlkorosként" újra nyugdíjazta anélkül, hogy jelentős érdemeit tábornoki kinevezéssel ismerte volna el.) A politikai államtitkár az eltelt három év alatt nem vált igazi civil katonri szakértővé. Hihetetlen intenzitássíi foglalkozott jelentéktelen ügyekkel (új egyenruha, új jelvények), miközben a lényegi kérdések elsikkadtak. Sajnálatos tény, hogy nem a huszadik század végének megfelelő új honvédség létrehozását, hanem a „magyar királyi" reaktiválását (és rehabilitását) szorgalmazta. Eközben majdnem merénylet áldozatául esett. (?!) A politikai államtitkár nem tudott eléggé „katonává" (pontosabban civil katonai szakértővé) válni; a közigazgatási .államtitkár, Annus altábornagy nem tudott eléggé a civil kontrollt megvalósítható minisztérium vezető tisztviselőjévé válni. Szemléletét páncélos csapatparancsnoki múltja határozta meg. Olyan „egyszemélyi" parancsnokként tevékenykedett - közigazgatási államtitkárként is -, aki nemcsak mindent tud, hanem mindent jobban tud. Kérdéseit sokszor a „jó" parancsnok felelősségre vonó modorában kezdte: „Miért nem... (mosatta fel a vécét)?" Egy rémhír utóélete 1990 márciusában az akkor vadonatúj Honvédelmi Minisztérium nem .kevésbé vadonatúj főosztályvezetői közül többen bedőltek egy álhímek. Azt beszélték, a hatalom várományosai - az új és mindenképpen sikerre számító politikai pártok (még nem lehetett tudni, hogy ki kerül kormányra közülük, és ki szorul ellenzéki pozícióba) - már legalább fél éve kiküldték néhány fiatal munkatársukat nyugati katonai tanintézetekbe, hogy civil katonai szakértőkként magas honvédelmi minisztériumi pozícióba kerüljenek. Mint utóbb kiderült, ebből - sajnos - egy szó sem volt igaz (vagy pedig még mindig nem fejeződött be a képzésük). Jó egy év múlva ismét választás lesz. Már semmi sem magyarázhatja a felkészületlenséget, az újabb tévedéseket. A választások idejére a pártoknak felkészült civil katonai szakértőgárdával kell rendelkezniük. Tisztelt kormányzásra készülő pártok! Én időben szóltam.