Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-02 / 8444. szám
Beszélő, 1993.márc.27. 03 SZENTESI GYÖRGY Egy tárca elégtelent kapott Történelmi visszapillantás a Honvédelmi Minisztérium államtitkárainak távozása alkalmából A Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkárának februári és közigazgatási államtitkárának márciusi elbocsátása, leváltása, felváltása, cseréje (a nem kívánt szöveg törlendő!) annak beismerése, hogy a tárca a rendszerváltozás óta eltelt majd' három esztendő alatt az elvárhatónál jóval gyengébben teljesített Az elmúlt három évben a Honvédelmi Minisztérium főként önmaga átszervezésével foglalkozott. így 1990 májusa óta a Magyar Honvédség - a jelentős létszámcsökkentéstől eltekintve - sokkal kisebb mértékben változott meg, alakult át, mint az indokolt lett volna. Az átszervezések nagy része pedig - főként a vezető szervezetek újjáalakítása - meggondolatlannak, elsietettnek, kevéssé hatékonynak bizonyult. Féloldalas csökkentések A tárca Honvédelem '92 című kiadványából derült ki, hogy 1989-től 1992- ig a Magyar Honvédség költségvetési létszáma 155 700 főről kerek 100 000-re csökkent. Ugyanakkor alig mérséklődtek az infrastruktúra fenntartására fordított kiadások. Az irányító, vezető létszám aránya pedig megnövekedett. A kiadvány szerint az úgynevezett központi rendeltetésű katonai szervezetek állománya ma a hadsereg felét vagy ennél is nagyobb részét teszi ki. Az átgondolatlan csökkentést jellemzi, hogy a jelentősen mérséklődött tiszti utánpótlást, akár korábban, ma is három katonai főiskola képzi ki. (A tisztek posztgraduális képzésére ezenkívül még egy egyetemi szintű katonai akadémia szolgál.) Ennél is fontosabb, hogy nem csök-Cikkünk szerzője - lapunknak immár rendszeres katonai szakírója - huszonkét ivén ál mérnökként dolgozott a néphadseregben, majd hal évig a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa volt. 1990. január 1-jén a Honvédelmi Minisztérium Biztonságpolitikai és Nenzetközi Főosztályának vezetőjévé nevezték ki. Beosztásában - mint több cikkében leírta - nem tudott megbékélni a konzervatív katonai gondolkodásmód továbbélésével, ezért 1991. június 1-jéocl a nyugdúaztatdsdt kérte. kentették, csak átalakították a csapatok vezetési lépcsőit. Megszüntették ugyan a seregtest-parancsnokságokat, de helyettük vezetési szintként és funkcionálisan is felesleges haderónemi parancsnokságokat hoztak létre. Az aktív tábornokok száma jelentősen csökkent, de növekedett a magas pozíciók (minisztériumi helyettes államtitkárok, főosztályvezetők, honvédség parancsnok- és vezérkarifónök-helyettesek, főcsoportfőnökök, fószemlélők, csoportfőnökök stb.) száma. Erről s a honvédség parancsnoksága, illetve a vezérkar szervezetéről, létszámviszonyainak alakulásáról az említett kiadvány persze mélyen hallgat. Ma a Honvédelmi. Minisztérium, a honvédség parancsnoksága és a vezérkar ugyanúgy négy hatalmas objektumot foglal el Budapesten, mint négy évvel ezelőtt. A változás csak annyi, hogy folyamatosan - követve a permanens átszervezéseket - átrendezik, átépítik az épületek belsejét. Az egyetlen Kaszópuszta kivételével, amelyet eladtak, továbbra is fenntartják a „dísz"-üdülóket, a Margit-szigeti vendégházat, a külügyi szállodát, és fenntartanak több más, csak a reprezentációt szolgáló létesítményt. Mindehhez hozzájárul a görcsös ragaszkodás egy sor, az új viszonyok között fölöslegessé vált, illetve műszakilag (már a beszerzés pillanatában is) elavult vagy igazi harcértékéhez képest túl drágán fenntartható haditechnikai eszközhöz. A honvédséget ma is a pazarló gazdálkodás jellemzi, egyebek közt ezért nem telik a tárca valóban nem bőséges költségvetéséből az indokolt fejlesztésekre. A katonai költségvetés reálértéke - a Honvédelem '92-ből ez egyértelműen kitűnik - az 1989-es bázisesztendóhöz képest valóban 60%-ára esett vissza. De eközben a létszám is az 1989. évi 65%ára mérséklődött, tehát az egy főre eső költségek reálértéke alig változott. Csak éppen nem csökkentették a létszámfogyással azonos mértékben az infrastruktúrát, a haditechnikai eszköztárat és a vezető szervek állományát. Helybenjárás Az elmúlt három esztendő ahhoz is kevés volt, hogy átdolgozzák a módosítható, illetve fadolgozzák az újrafogalmazandó szabályzatokat, különféle változatokban elkészítsék a radikális haderőreform tervezetét, felmérjék azt, hogy a Magyar Honvédség haditechnikai eszközállományából mit lehet megtartani változtatás nélkül, mit és milyen fejlesztésekkel, korszerűsítésekkel (és milyen mennyiségben) célszerű tovább éltetni, s melyek azok a fegyver- és más haditechnikai eszközrendszerek, melyeket ki kell vonni a szolgálatból. Az igazsághoz hozzátartozik - s a hároméves „helybenjárás"-nak ez is oka hogy a szabad választások során a parlamentbe bekerült pártoknak (bele-
