Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-23 / 8436. szám

Pesti Hírlap, 1993.márc.18.

cs

ANTALL JÓZSEF MINISZTERELNÖKKEL BESZÉLGET BALASKÓ JENÓ (2.)

Csurka István a politikai hatalom megragadására készült és készül

Fooum, u ország és az MDF jövőjét sok tekintetben meghatározó kérdésekkel kerestem fel Antall József miniszterelnököt, úgy is, mint pártjának elnökét. Csurka István egyre nyíltabb kormányellenes fellépése éppúgy aggasztja a vezető politikusokat, mint az MDF tagságát és szimpatizánsait, akik okkal aggódnak a pártjuk egységének agresszív megbontása következtében elóálló belpolitikai bonyodalmak miatt.

— Az utóbbi időben túlságosan sokat beszélünk a centrumról Ellentétes politikai erők is önmagukat tartják a politikai centrum képviselőinek. Legyen szives, fejtse ki bővebben erre vonatkozó véleményét.

— Szeretném világossá lenni, hogy a centrum meghatározás a politikában egy olyan teret jelent, amelynek van balközepe, közepe és jobbközepe; hasonlóan, mint a futball-csatársorban: a balösszekötőtől a jobbösszekötőig tartó széles játék* teret jelenti.'Tehát nem arról van szó, hogy mindig pontosan a centrumban van a középcsatár. De ez a lényege. A centrum létéhez arra van szükség, hogy bizonyos alkotmányjogi és politikai játékszabályokat követni tudjanak, és a politikában, á gazdaságirányításban és mindenben egymást legalább értsék, és ezen az úton — ebben a térben — szerepeljenek. Mindenhol így van, ahol kétpártrendszerben működik a politikai élet — mint Amerikában —, vagy két nagy párt egy kis párttal működik — mint például Nagy-Britanniában, Németországban —, de ahol több párt van, ott is általában két súlypont képződik, erre most Franciaország a jó példa. Ciscard d'Estaing mondta, hogy egy országot csak középről lehet kormányozni, ami azt jelenti, hogy szélsőséges kormánnyal eleve csődöt jelenthetünk. Aki kormányozni akar, az mind a centrum felé törekszik, arrafelé keresi helyét, és bizonyítani igyekszik, hogy ő az .Igazi centrum". Ha a pártok közötti állapotokat jelezzük, akkor úgy határozhatjuk meg a centrumhoz való viszonyunkat, hogy a szociáldemokráciától a liberálisokon át a konzervatív, kereszténydemokrata, konzervatív, nenízeti demokrata erőkig tarthatjuk számon őket. Ami ezen kívül van, az már a szélek felé szokott kicsapódni. Mindez a centrumnak a politikai pártstruktúrában betöltött szerepét jelenti.

Szükséges viszont, hogy beszéljünk a minden pártban meglévő centrumról, arról a középről, a pártoknak arról a törzséről, amelyek a Dánoknak a fő irányát adja meg. Az ilyen törzs, amely a többségei is alkotja — és ez a normális —, kevésbé helyezi előtérbe az exhibicionista, extrém alkatú embereket, akik a vásári kikiáltó szerepét szeretik néha magukra vállalni; valamint ez az a munkálkodó törzse a pártoknak, akik szorgosan dolgoznak a parlamentben a hétköznapokon, amíg a velük ellentétes magatartásúak általában egész nap nyilatkoznak.

Az MDF-en belül is az jelenti a centrumot, amely a lakitelki megalakulás óta a párt fővonalát viszi, ez változhatott bizonyos mértékben, de alapeszméit tekintve nem. Annak idején (1988) még vita volt arról is, hogy bekerüljőn-e az alapítólevélbe a „szocializmus" fogalom valamilyen formában — és nem került be. Bihari Mihály ragaszkodott volna ehhez. Ugyanígy a kerekaiztai-tárgyalásdkon is nagy vita volt — még az akkori ellenzék oldalán is —, mi ragaszkodtunk hozzá, hogy ne kerüljön be az alkotmányba. Nem is került bele.

Tehát az MDF„— megalakylásár nak pillanatától kezde — ezt a.ctnt-^ rumpártot jelenti. FJhatárolta magát a jobbszéltől és elhatárolta magát,a baltól, még a szociáldemokráciától is azáltal, hogy a szocializmus szót nem tűrte rneg alapítólevelében. Természetesen 1987-ben, de még 1988- ban is, ameddig nem dőlt el a .pártlehetőség", voltak reformkommunista és reformszocialista hajlamú emberek az MDF-ben. Egyébként még 1988 szeptemberében it. egy nagyon sokszínű társaság volt a második lakitelki találkozón. FIDF.SZ-esek is voltak / ott, illetve későbbi SZDSZ- sek ií. Ezt követően a Hálózat átalakulásával megszületett az SZDSZ, előtte a FIDF.SZ, tehát mindezen történések álul egy új helyzet alakult ki; erősödött az MDF centrumjellege.

A centrum nemcsak azt jelenti, hogy a sokat idézett három eszmei örökség és áramlat — a nemzeti liberális, a kereszténydemokrata, a népi-nemzeti — belefér a centrumba, hanem a három irányzat a centrum integráns része. Tehát ténylegesen a nemzeti liberálisok nem az MDF .baloldala", vagy a népi-nemzetiek a párt .jobboldala", esetleg éppen fordítva. Szó sincs erről. A

centrum e három irányzat szintézisét jelenti. - .

A centrum nem jelenthet állóvizet, még kevésbé jelenthet olyan potványt, amelyikben békanyál szaporodott el, és amelyikbe követ kelljen dobni, vagy egy nagyobb testnek kellene beleeini annak érdekében, hogy a „politikai békanyálat" elukarítsuk. De a centrumpolitika különösen nem azonos — a középszerrel. A középszer különben sem a demokratikus emberek sajátja. Ady Endre már a Párizsban és Hapfényornágban jegyzeteiben megírta, hogy a szocializmus itt van, itt jár közöttünk, mindenütt a középszer uralkodik. Tehát a magam részéről a középszert a szocializmusnak engedem át.

— Ezzel kapcsolatban hadd kérdezzem wieg: mi az MDF válasza a baloldali forgatókönyvekre: összeütközés vagy statisztálás 1A Magyar Út állítólag a baloldali restauráció ellen kíván dolgozni És a centrumt

— Különbséget teszek azok között, akik a Magyar Út Alapítványból

~Jevezetve~ annak köreit és mozgalmát egy megszervezendő politikai párt irányába viszik azoktól, akik az alapítvány vélt nemes céljaival azonosítják magukat. Például a tehetségé felkarolásával, a kommunisu resUurádó elleni fellépéssel nemes ügyet szolgálnak. Tehát nem teszek egyenlőségi jelet azok közé, akik e szerveződést mozgatják, vezénylik ^mSS'célok érdekében, és ázök közé, aVik ebben a mozgalomban, különösen az elején — hittek. Azon sem a ódái kozom, hogy nagyon sokan, aktívabb emberek lévén, igénylik ezeket az összejöveteleket. Ha valaki megvizsgálja Csurka István és sok „epigonjának” írásait, akkor világosan láthatja, hogy itt nemcsak egyszerűen az általuk is vállalt jobboldaliságról van szó, hanem: legalább annyi baloldali politikai elképzelést fedezhetünk fel népboldogító fejtegetéseiben.

Gazdasági kívánalmaik a privatizációtól kezdődően és a kultúra pártolásának felvázolt rendszerével folyutódóan, egyáltalán az egész gazdasági-társadalmi-politikai struktúrájuk, valamint az alkotmányjogi szemléletüket tekintve szinte teljesen mindegy, hogy az jobb- vagy baloldali. Legalább annyi kollektivisu baloldalt elemet lehet Csurka István eszmerendszerében találni, mint jobboldalit. F.z persze nem véletlen, mert a jobb- és balol-