Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-23 / 8436. szám

Pesti Hírlap, 1993.márc.18.

\J %J

dali rendszerekben rengeteg a hasonlóiig, hiszen éppen az különbözteti meg ókét az alkotmányos és demokratikus parlamentáris rendtől, hogy a szélsőpártok alkotóelemeit egy centrumpárt nem tartalmazza. Tehát a szélsőségek mindig egymásra hasonlítanak. Minden olyan politikai mozgalom, amtly ma Magyarországon jobboldali jelszavakat hasinál éi jobboldali mozgást igényel, az mind a baloldal érdekeit szolgálja. Akik nem veszik figyelembe, hogy mindez kinek az érdeke, hogy mindez csak a baloldal érdeke lehet, hogy a centrumot és a hozzá közel álló erőket sikerüljön felszámolni valamiféle „szalámitaktikával", azok nagyot vétenek a nehezen megszerzett szabadság ügye ellen.

A balszél felé nyitás ma sehol nem népszerű negyven év .baloldali diktatúrája" után, ezért a baloldal érdekeit ma csakis úgy lehet szolgálni, hogy a jobboldaliság hangoztatásával és gyakorlatával felmorzsolni igyekszünk a politikai középerőket, ami egyben a baloldal örökösen visszatérő vágyálma. Anélkül, hogy ez kizárná a tényleges .jobboldali" érzelmeket.

Ha nemzetközi méretekben nézzük ezt a tendenciát, akkor is azoknak a hatalmi érdekeknek a szolgálatát fedezhetjük fel a jelenségek kö- ] zött, akik desiabüuAlni akarják a világot, illetve Európát. Combnyomásra sikariíl jobboldali tüntetéseket szervezni; amikor éppen akarják, Los Angelestől Rómáig vagy Londontól Rostockig. Mindezt minden épeszű embernek látni kell, és azt is, hogy mindez ki nek az érdekét szolgálja. A centrumot szeletelő törekvések pontosan azoknak az erőknek az érdekeit szolgálják, amelyek az elmúlt! évtizedekben is mozgatták a temetőgyalázásokat és egyebeket. Mindezekre bőséges dokumentumokat ' szolgáltat a volt NDK titkosszolgálatának, a Stasinak az irattára, vagy a KGB-é.

Tehát a kommunista restaurációval szemben — stratégiai értelemben is — mi állunk szemben. Azon politikai középerSk, amelyek nem ugranak be a jobboldali irányzatok demagógiájának. Akik pedig ma ezt az úgy nevezett jobboldali politikát folytatják, azok akarva-akaratlanul a baloldali restaurációt segítik elő.

Végül, hogy az MDF centrumban tartásában mi a személyes teljesítményem? Számomra a legmegnyugtatóbb e tekintetben az, hogy Csurka István szerint balra vittem az MDF- et, Bíró Zoltán volt elnök, a Nemzeti Demokrata Szövetség társelnöke szerint jobbra. Ha ez így van, akkor azt hiszem, hogy megtartottam ma_ gamat is. az MDF-et is a centrumban.

— Olyan állítással is találkozni, amely szerint a hallgatag többség otthagyta az MDF-et. A társadalom kettészakadt politikai elitre ét népre, külön utakon járnak. Megítélése szerint igaz-e ezf

— Mindezt szociológusok és politológusok mindkét oldalon elemezgethetik. A pofi tik áj'étit és a tömegek' ‘hyilváhvalóan mindig ft egy- i mással összefüggő és átjárható, de bizonyos érteltmben külön kategóriát jelentettek. A „hivatásos politikusok” természetesnek veszik mindazt, ami a hatalmi és törvényhozói tevékenységgel összefügg. Az ország nagy része pedig, a vállalkozótól az alkalmazottig, sajnos a munkanélküliekig is, éli a maga őetét. De mindezt úgy beállítani, hogy ezek elszakadtak volna egymástól: ez a koalíciós pártokon belül is lehet demagógia; lehet a parlament másik oldalán és a sajtón keresztül is hangoztatni. F.z a jelenség általános képletet mutat minden országban, mindez elhangzik Németországban, Olaszországban és más országokban is. Ezek mindenkor létező problémák, olyannyira, hogy akár úgy is megfogalmazható volna, hogy olyan utakon jár minden társadalmi csoportosulás avagy minden egyén, amilyen úton járni kedve vagy módja van. Lényeges, hogy legyen hozzá szabadsága.

Ami a tömegek elszakadását illeti politikai pártjuktól, erre annyit mondok, hogy a Franciaországban egyes választásokon 25 millió szavazatot szerző Mitterrand-féle szocialista pártnak körülbelül 150 ezer állandó tagja van. Spanyolországban Gonzales 25 ezer párttaggal kezdte az érdemi politikai munkát. Tehát a hazai politikai pártok két választás között természetesen már nem tömegpártok, hanem elsősorban parlamenti pártok. F.gy modern társadalomban nem pártéletet élnek az emberek, a választások között hátrébb húzódnak. Csupán a választások közeledtekor jön mozgásba az a gépezet, amely a meglévő pártszerkezetekre építhet. Olyan ^pártéletizemléletet" nem lehet elvárni egy modern párttól, ami az MSZMP-ben volt rákényszerítve az emberekre. Ma Magyarországon az átalakulás következtében olyan jelenségek jöttek létre, amelyeket az embereket nehezen értenek meg és viselnek el. Tág tere nyílt — részben európai jelenség — a politikaellenes hangulatnak, a pártok elleni, a kormány elleni, a parlamenti elleni hangulatkeltésnek. A legnarvobb felelőtlenség akár a politikusok, akár az újságírók részéről —figyelembe véve az emberekben érthetően összegyűlt indulatokat —, ha az éles kritika mellett nem megértetni törekednek a nehézségeket. Az ellenkezőjét tették: deprimáló, defetista hangulatot keltettek az amúgy is elkeseredett emberekben.

;. — Elhangzott olyan vád is, hogy a rendszerváltozás energiahálózatából

szinte teljesen kikapcsolták a népi erőforrásokat, a baloldalé a „kapcsolóállomásÉnei összefügg az a vád is, hogy az MDF meghajolt a Soros-féle, úgynevezett liberális „realitások” előtt.

• r — Nem hiszem, hogy éppen az MDF lenne vádolható azzal, hogy a Soros Alapítvány befolyása alá került, még kevésbé, hogy a „Sorosféle" liberális irányzathoz hajolt volna. Egyszerűen arról van szó, hogy különböző politikai pártok vannak, minden párt saját magának ad profilt, és ennek alapján folyik a politikai versengés. Arról viszont nincs szó, hogy a nemzeti vagy népi gyökereket a koalídós pártok elvetették volna. Az ilyen állításoknak semmi valóságalapjuk. Az MDF és a koalíció nemzeti elkötelezettsége kétségbevonhatatlan. A magyar államiság évezredét alapul véve, a politikai küzdelmeket és véres szabadságharcokat is ide számítva nem folytak olyan sikeres — bár vér nélküli — harcok, mint éppen most. fgy olyan korszakban, egy olyan kormányzat működése közben, amelyik elérte a szovjet csaspatok kivonását, a Varsói Szerződés és a KGST feloszlatását, biztosította az európai biztonsági rendszerben a helyünket. Ilyen kritikus földrajzi körülmények kozott biztosította a nemzeti önállóságnak olyan lehetőségét, ami most van. Hogyan állíthatja bárki ezek után, hogy nemzed elkötelezettségünk kétségbe vonható? Olyan ostoba váciakra és alaptalan gyanúsítgatásokra, mintha mi most is csak gyarmatosítót cseréltünk volna, értve ez alatt, hogy a Szovjetunió helyett Amerika, a Nyugat vagy a nemzetközi pénzügyi intézmények ültek volna a nyakunkra — mindezek olyan állítások, amelyekre normális választ nem is lehet adni. Hazugságokra nem lehet mit ' válaszolni.

— Újabb vád: posztkommunista hatpárti egyenleg van, és nem valódi rendszerváltozás.

— Köztudott, hogy általában minden „hatpárti” és „népfrontos" megoldásnak ellenzője voltam és maradok, ez az előzőekben elmondottakból is kiderülhetett. Kormányzati rendszerünk kormányzati és ellenzéki alapon kétpólusú; ha pártpolitikai szinten nézzük, akkor lehet, hogy hárompólusú irányba tart.

— A Magyar Út Körök szerint az úgynevezett „média-értelmiség” a magyarság íziéslelenüésén fáradozik. Ezzel kapcsolatban szóljon valamit — ka röviden is — az elektronikus hírközlő szervekről, a rádió és televízió intézményeinek a kormányzattal őixszefüggő problematikájáról.