Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-25 / 8438. szám

A LIBERÁLIS NAGYKOALÍCIÓ 1994-ES ESÉLYEIRŐL

Pesti Hírlap, 1993.márc.22.

15

Az operának még nincs vége

Már „többdioptriás politikai rövidlátók” (Debreczeni) is láthajták, hogy a választási szövetségek előkészítése befejezett tény. Mára szinte eldöntött kérdés lett a liberális nagykoalíció. Miért? Erre keressük a választ. 1

SZONOr GYÖRCT '

A

hatpárti parlamenti szövetség, mint egy paktumsorozat nagy kerete, megbukott. Az MSZP annyira erőltetett, idő előtti szövetségkeresése csak felgyorsította a választási, majd az azt követő kormányzati koalíciók lehetséges alternatíváinak keresését. Az SZDSZ és az MDF veszekedése a Fidesz és az I MSZP asszisztálásával oda vezetett, i hogy egyik párt sem számíthat I olyan többségre, amellyel utólag, vagy akárcsak egy második fordulóra is választhat magának partnert a kormányzáshoz. Várhatóan ezen pártok egyike sem lesz képes 20-22 százalékot meghaladó többségre szert tenni. Márpedig stabil kormányzáshoz — legalábbis Magyarországon — 50 százalékot jóval meghaladó többségre lenne szükség. Csakis a kétpárti demokráciákban elegendő az 50 százalékot alig meghaladó parlamenti többség. Ná-, lünk az ellenzék szétrágja, aláaknázza a kormányzat minden intézkedését.

Ezeréves történelmi tanulság, hogy „magyar adaptáció nélkül minden idegen kormányzati rendszer megbukik”, legyen az egy megszálló hadsereg adminisztratív uralma, vagy egy adaptáció nélküli, de aktuális modem „korszellem” bármilyen képviselete, változata. Sajnos a politikai karrieristák ezt képtelenek elhinni, s bukásukkor kény- j szerhelyzetekre hivatkoznak, mond- i ván: „nem volt alternatívánk". Pedig a kompromisszum nem megalkuvás; az együttműködés nembehódolás; az adaptáció nem lemásolás; az útkeresés nem hazaárulás; az igazság hirdetése pedig nem demagógia és nem bohóckodás. Igaz, mindennek a politikai kultúráját , érvrendszerét és stílusát kevesen ismerik, mert az egy ezeréves alkot- •

! mányosság terméke a Vérszewődéstől a Szent Korona-eszméig. De erről majd más alkalommal.

NEMZETI NÉPFRONT?

Az egykori „népfrontosok" most élénken tiltakoznak egy igazi magyar népfrontpolitika ellen, e jelzővel kívánván lejáratni .egy születet»* dő nemzeti egységet miután az irre-* denta-antiszemita-nacionalista vá* 1 dakat kiáltó rágalomhadjárat már már a végét jáija. így valójában nem annyira Cnirka helyre, időre és környezetre való tekintet nélküli államférfiül dilettanizmusa volt itt a Magyar Út népszerűségének forrása, hanem az ellene indított Debreaeni—Lanton—Konrád—Horn-féle „politikai profizmus” nagyképűsége, kioktató arroganciája.

A „Ne bátsd a Magyart!" nem azt jelenti, hogy az mindjárt visszaüt, hanem azt, hogy aki bántja, az előbb-utőbb belebukik. A már hivatkozott múltévi írásból idéznem kell azon megállapítást is, hogy egy kétpárti demokrácia csakis a „nemzeti érdekeken alapuló váltógazdaság lehet, ahol a másképp gondolkodás sosem válhat hazaárulássá... Hiszen egyazon hatalom, a magyar neműd demokrácia részes eső lesznek." Ez volt az a gondolat, ahol magyarnak magyar lett volna az ellenzéke is. De ez a javallat már a múlté.

Az új .szalámitaktika" a nemzeti mozgalmak lejáratására utolsó fázisához érkezett, kormányzat mögül leromboltatták á legerősebb kormányzó pártot, az MDF-et.” (Kónya) Csakhogy ez túl jól sikerült, túl korán hajtották Végre, s ezzel időt adtak nemcsak az „utolsó bástya", a . t KDNP ébersége fokozására (itt szintén a képviselők és'a párttömegek szembeállítása a legjobb taktikai), hanem a nemzeti frontok együttműködésének kidolgozására is. Meglehet a „nemzetiek népfrontja jön létre a liberális nagykoalícióval szemben." Legalább tíz nagy nemzeti mozgalom és tömörülés van, ezek egyesítése sem lesz kis feladat. A népfrontfogalom sZém be állítása a parlamentarizmussal és tőbbpártisággal már csak ezért Sem helytálló.

ÚJ FORDULAT ÉVE?

Visszatérve a politikai nyilatkozatok elemzésére, csak néhány idézetaokor erről a fordulatról. A „szalámitaktika" része volt már az olyan megalapozatlan félelmek keltése,' amelyet még befolyásolni lehetett az MDF liberálisait a velük kötendő nagykoalíriós szövetségre. Ugyanis a Népszavában Srnlay Antal „Irány a centrum" írásában felveti, hogy ha az MDf nem határolódik el Csurkáéktől, akkor „kidérül rófá, hogy kifejezettért jobboldali párt" Ha pedig kirekeszti őket, úgy „néirt maradt jobboldal, amire mutOgatVa bizonyíthatják a koalfció-Centrumban való elhelyezkedését" Mi több, végül arra szólít fel, hogy „Csurka és a r^ag»at*Űt»fclraájtwrtára|,árán- rmtg- TkelT'BZéffiil^fHWÖlalhf hogy "a i centrum ott Van, ahol az MDF áll".

■' Hol vagyunk már attól, ahol a „Kónya-gondolatok” (Pesti Hírlap, 1993. január 21.) még úgy fogalmaztak! .a .Jeghagyobb,ellenzéki párt előtt is felcsillant a [ehetőség, hogy aZ MDF belső ellentéteivel, meggyengülésével esélyhez juthatnak.” Hol vagyunk már attól, hogy az „úgynevezett keresztényi és nemzed középerő az, amely a magyarság , habitusának leginkább megfelel.”

Az MDF országos gyűlését kővetően az ellenzék diadalban úszott: Csurkdnak mennie kell; fel is út, le is út! „Az MDF-en belül elszigetelték a szélsőjobboldalt, mi nem elhatárolódunk ettől a jelenségtől, hanem harcolunk ejlene” mondta például Síé-