Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-25 / 8438. szám

Népszabadság, 1993.má4c.22.

kelyhidi Ágoston szóvivő. A koalídós pártok egységét meghirdető Horváth Béla képviselő valójában nem szervezeti egyesülésről beszélt, hanem, ahogy később a Magyar Nemzetben nyilatkozott, „választási koalíciót tu* dunk elképzelni." Kónya legújabb nyilatkozata szerint már a „nemzeti konzervatív jobbközéppártok egyesülése jelenleg teljesen megalapozatlan”.

Valójában ezt támasztotta alá már az is, hogy Antaü József nem volt hajlandó írásos megállapodásra jutni a KDNP-vel, s feltehetőért a 36 kisgazda képviselőnek „szavazógépként " kell még működnie a válaszúi. sokig — a tényleges Kisgazdapárt , nélkül. Magyar Bálint a Kossuthklubban már nyíltan esélyesnek tartotta az SZDSZ-t, s elismerte azt is, hogy az „MDF-fel kötött paktum révén elértük, hogy á médiumok kike'’r^n^T^ormáríy^ttfffifft'főr alól.” Dehát mikor is voltak ilyen ellenőrzés alatt? Nyilván az MSZMP idejében. Egy kis csúsztatásért ő sem konzul tála Népszabadsággal__TŐRTÉNELEMHAMISÍTÁS

Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy az MDF legnagyobb „szétverője” nem annyira Csurka István volt, mint inkább Debreaeni József, aki legutóbb még nyíltabban fogalmazott: „Az MDF e pillanatban nem modem európai középpárt... mert a házasságtörő fél” nem a radikális Liberalizmus, hanem a „nemzed radikalizmus, amelynek Antall ellenállt, és határozottan megindult vissza a már-már elvesztett centrumpozídó felé". Úgy látszik, a liberális „forgatókönyv" sikeres lett, várható hogy előbb-utóbb aa SZDSZ—Fidesz szövetség kiegészül az MDF radikális liberálisaival. Mindez annak ellenére, amit a választmány politikai nyilat- 1 kozatában elfogadott, meglehet, porhintésül a küldöttek megnyugtatálára. “Ugyanis vitatható, hogy a nyilatkozattól a liberálisok vagy a nemzedek tértek-e jobban el.

Egyre inkább olybá túnik, hogy nemcsak a szétesett vagy szétvert kisgazdákra, dfe a KDNP-re sem tart majd igényt a három nagy liberális párt koalídója. Egyébként is a volt keled tömb szodalista irányzatainak erősödése szinte kizárttá tette az MSZP-vel való választási együttműködést, egy 15 százalékos választási siker után is, vagy a második fordulóban, ahogy erről eleinte a Fidesz is ábrándozott. A. nyugati ezirányú fé^TeTínelTíí erfsíüTazTgényt’az Uyen^ jellegű szövetség előzetés kizárására. ' Reálpólitíkai tény; hogy a liberális erőknek sikerült felszámolniuk a jobbközép és balközép" centrumpolidkát is, s nem csak a bal- és a jobboldalt, ami valójában egy nemzetí-népi új ellenzék vagy választási szövetség létrejöttét segíthetí majd elő.

Egy ilyen új népi-nemzed szövetségnek legfőbb akadálya a Hóm— Vitányi-féle szellemi aroganda a ma'gyariágtudat ellen, mindenképpen „szélsőjobb veszéllyel” kívánván ki■ fogni a szelet a médiumok áltat befolyásolt szavazók vitorláiból. Ezért is történelemhamisftott Hóm Gyula 1956-ról. Jól tudják az akkori résztvevők, hogy a Sztálin-ellenesség előbb a „revizionizmusban", majd a .nemzed kommunista” mozgalomban nyilvánult meg, s ötvenhat bukása után még a hatvanas évek gaulleista „eurokommunizmusában” próbáltak megszabadulni a szovjet diktatúrától. S bár Horn nyilatkozatában tagadta az „irányzat jelenlegi életképességét", mégis sokkal inkább az „interaadonálista kozmopolidzmus" az, amely életképtelenebb lesz a nemzed identitásokat és autonómiákat ötvöző új Európaközösséggel szemben. Arról nem is szólva, hogy a nép-nemzed irányzatok egyik oldalról, s a szociálliberális irányzatok a másik oldalról lényegében képviselik mindazon érdekeket, amelyeket a radikális szodalista -irányzatok eddig felvállaltak.

Bizony, két szék között a földre esnek azok, akik nem reálpolidkusok. Az SZDSZ—Fidesz szövetséggel elvesztették az „elfuserált gépezetről (értsd: MSZMP) lekerült elfuserált nemzedék (értsd: KISZ—DISZ) az elmúlt negyven év selejtje” (értsd: Fidesz) szövetségét, ahogyan e „vádakat” idézte a Népiszabadságban

maga Orbán Viktor. Most ők is erősítik a nagykoalírió újra felmelegített tervét, ahogy ez már az elűző választások egyik fő témája volt: paktum vagy nagykoalídó? A paktum megbukott, marad a nagykoalídó!

JÓLÉTI ÁLLAM?

F. nagykoalídó rémével szemben a sokat rágalmazott nemzeti-népi, jóléd állam kapitalizmusa vagy a szándékosan megbuktatott „konvergencia-gazdaság" feltámaszthatja a keynesi gazdasági alternatívát a pénzdiktatúrás vadkapitalizmussal szemben. Az elhúzódó nyugati gazdasági válság előbb-utóbb kénytelen visszatérni a hatvanas évek e sikeres koncepciójához, anélkül, hogy ezúttal aláásná a fegyverkezésben kifejlesztett technikai tzuperkapitalizmus vívmányait.

Ezen elemzés realitását nemcsak

1994-nek kell igazolnia, ezt a politikai érzékenységű magyarság sokkal előbb felismeri. A múlt év nyara, Debreczeni József kirekesztő írása óta a kormány politikájában is egyre dóminánsabb a liberalizmus, jobb esetben legfeljebb „nemzetinek" elnevezve. S mindez a Szent István szobornál tartott ünnepi beszéd ellenében! A miniszterelnök eddigi ,Jcá■ derpolitikája” nemcsak ezt a irányzatot erősítette, de az utóbbi időben bizalmas megjegyzésekből is lemérhető volt: ,Mi sem választhattunk volna jobb miniszterelnököt, aki ennyire megfelelne nekünk". így jogos az a feltételezés is, hogy a feltetehetően az új választási töivénnyel létrejövő nagykoalídó egyhangúlag újra jelölted Antall Józsefet a miniszterelnöki izékbe.

„Az operának nincs vége, amíg a kövér hölgy nem énekel” — mondja egy bölcs amerikai közmondás. Távolról sincs még vége a magyar op»erának Sem, s egyelőre várjuk az opera záróénekét. Hogy ez választás lesz-e vagy két új „nagykoalídó" duettje, egy liberális és egy nemzeti nagykoalídó nagyáriája — az rövidesen elválik.