Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-25 / 8438. szám
I i A KDNP kormányzó erő kivan maradni A Kereszténydemokrata Néppárt kétnapos nyíregyházi intézőbizottsági ülésén a párt területfejlesztési koncepciójáról, az önkormányzatok és a közigazgatás problémáiról tárgyalt. A parlamenti frakció tagjai, a helyi és megyei vezetők, valamint a keresztény egyházak képviselőinek részvételével megtartott tanácskozáson a párt választási felkészülését is megvitatták a jelenlévők. — Nem tartja-e túlságosan korainak a kampánystratégia kialakítását? — kérdeztük Surján Lászlót, a KDNP elnökét. — A magyar politika egyik jellemzője, hogy sokat beszélnek már a ’94-es kampányról, pedig a ’90-est sem fejezték még be. Egyes politikusok még az előző választás eredményét sem tekintik legálisnak. Természetes, hogy a mai ellenzéki pártok célja a politikai erőviszonyok megváltoztatása, de ennek nem lehet megfejelő módszere, hogy tévedésnek, agyrémnek minősítik a választók többségének akaratával létrehozott kormánytöbbséget. — Milyennek ítéli meg pártja helyzetét, esélyeit egy évvel a választások előtt? — A napi politikai csatározások minden párt ártalmára váltak. Egyedül a KDNP tudta jelentősen növelni tagjainak számát. Az elmúlt három hónapban például 1500 fővel. Tudom, hogy nem a taglétszám dönti el a választás eredményét, de mégiscsak jelent valamit, hogy a politikából való kiábrándulás időszakában a kereszténydemokraták növelni tudják befolyásukat. — A KDNP-t sokan bírálják, hogy olyan törvényeket is megszavaznak képviselői, amelyek ellentétesek a párt alapelveivel, hogy eredeti programját feladva kiszolgálja az MDF-et. A Magyar Hírlapban szombaton Horn Gyula úgy jellemezte pártját, hogy a „KDNP arc nélküli, jellegtelen és sokat hajbókoló párt". — Képviselőink a parlamenti szavazásnál nem elsősorban a párt, hanem az ország érdekeit tekintik elsődlegesnek, azt mérlegelik, minek van nagyobb haszna, az adott törvény megszavazásának vagy elutasításának. Reális politikai kompromisszumokra van szükség az ország nehéz helyzetében. Politikai mesterkedésnek tartom a KDNP elvtelen MDF-támogátását hangoztatni. Ez csupán a kormánykoalíciós partnerek egymás ellen hangolását szolgálja. A KDNP önállóságát mutatja, hogy nagyon mereven elutasítottuk a Magyar Út körök azon törekvését, hogy a nemzeti keresztény gondolatvilág pártjainak egyesülniük kellene. Nem látjuk ennek az egyesülésnek a reális bázisát, és ez önmagában is elkülönülést jelent. Nem tagadjuk ugyanakkor a koalíciós pártok egymáshoz tartozását sem. Nem célunk az MDF ellen dolgozni, szavazóbázisukat megszerezni. A párt támogatóinak bővítését a ’90-es választásokon passzív vagy az akkor liberális pártokra voksolók közül reméljük. Talán nem véletlen, hogy három volt szabaddemokrata képviselő tagja a kereszténydemokrata parlamenti frakciónak. Sokan a ’90-es választásokon az SZDSZ-t antikornmunista, következetes rendszerváltást ígérő kampánya miatt támogatták. Ahogy egyes képviselők, úgy a választók egy része is csalódott a liberális ellenzékben. Az MSZP vezetőinek pedig nem más pártokkal kellene foglalkozniuk, végre ki kellene mondani, hogy 1956-ban nem azt kellett volna tenni, ami történt, és megkövetni a forradalom, valamint az azt követő időszak áldozatainak emlékét. — Ismerve az MDF és a kisgazdák nehézségeit, elképzelhetőnek tartja a jelenlegi koalíció fennmaradását a következő parlamenti ciklusban is? — Két éve tudatosan nem beszélek a 94-es koalícióról. A KDNP-nek jó esélye van arra, hogy a következő választások után is kormányzó erő maradjon. Az eredmények ismeretében a lehetséges partnerekkel a sarkalatos, konkrét kérdésekről kell majd tárgyalni. A megállapodást koalíciós szerződésbe kívánjuk foglalni, amelynek megvalósítására esküdhet fel az új kormány. — Ez azt jelenti: elképzelhetőnek tartja, hogy 1994 után a mai ellenzéki pártok közül kerül ki a KDNP koalíciós partnere? — Erre a kérdésre csak a választási eredmények ismeretében lehet válaszolni. Azt hangsúlyoztam, hogy tartalmi koalícióra van szükség, amelynek megkötésére 1990-ben kidolgozott kormányprogramok hiányában még nem volt lehetőség, 1994-től viszont enélkül már képtelenség vezetni az országot. A programok alapján történő együttműködésben elképzelhető a világnézetileg rokon, de ellentétes pártok koalíciója a világosabb, tisztább, jobb kormányzati munka érdekében. — Mostanában többen felvetették a választások előrehozásának lehetőségét. Ön hogyan vélekedik erről? — Az ellenzéki pártok egyes vezetői beszélnek elsősorban erről, érzékelve, hogy az ország a stabilizálódás felé halad. Az eredmények megjelenése ugyanis rontja esélyeiket. A választások megrendezése azonban nem egyes politikusok akaratától függ, hanem elsősorban alkotmányossági kérdés. Nem látom értelmét a választások előrehozásának, de annak sincs realitása, hogy a kormány meghosszabbítsa mandátumát. • Szilágyi A. János Magyar Hírlap, 1993.márc.22
