Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-24 / 8437. szám
A többség büszke arra, hogy magyar Népszabadság, 1993.márc.20. ÓO 1993 januárjában az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja készítette azt a közvélemény-kutatást, amellyel ezerfős országos reprezentatív mintán többek között a lakosságnak a nemzeti kérdéshez való viszonyát, az erről vallott felfogás domináns irányzatait is megpróbáltuk tetten érni. Mivel a vizsgált kérdéskör igen bonyolult és szerteágazó, most csak a kutatás legfontosabb és viszonylag egyszerűen értelmezhető eredményeit ismertetjük. kos - a cigányságot jelölte meg a nemzetet fenyegető kisebbségként. Az összes többi népcsoport messze elmarad emögött, és mindössze két-három százalékos említési gyakorisággal szerepel. (A zsidóság említési aránya alig egy százalék.) Ez a jelenség arra mutat, hogy igen erőteljes a cigányellenes beállítódás, és ez komoly fenyegetettséget jelenthet a cigány lakosság számára. Amint a válaszok elemzése alapján is kiderül, e kérdéskörről sokszor zavaros, önellentmondásokkal terhes vélemények és képzetek élnek az emberek fejében. Úgy tűnik, hogy egymásnak teljességgel ellentmondó vélekedések, ítéletek is jól megférnek ezzel kapcsolatban az egyének gondolkodásában. Az ezek mögött megbúvó motivációkat, ideológiákat csak a vélemények mélyrétegeinek elemzése útján lehet felderíteni. Ugyanakkor már az adatok elsődleges elemzése során is kimutathatók olyan egyértelmű tendenciák, amelyek a közgondolkodás alapvető sajátosságait mutatják fel. Nincs központi helyen A felnőtt lakosság döntő többségének gondolkodását a jelen és a múlt történelmi sajátosságaival és legendáival átszőtt nemzeti öntudat megléte, ám a túlhajtott magyarkodás és a kirekesztő gondolkodás elutasítása jellemzi. A magyarsággal, a nemzettel kapcsolatos kérdések az emberek többségének gondolkodásában nem foglalnak el központi helyet, mindössze öt százalékukat foglalkoztatja nagyon ez a kérdés. Az emberek 31 százaléka válaszolta azt, hogy foglalkoztatják, 40 százaléka azt, hogy' kevéssé, 23 százaléka pedig azt, hogy egyáltalán nem foglalkoztatják a magyarsággal kapcsolatos kérdések. Ennél is kevesebben vannak, akik aziránt mutatnak különös érdeklődést, hogy ki a jó magyar, ki a jó hazafi. Mindössze a lakosság négy százalékát érdekli különösen ez a kérdés, 20 százalékát érdekli, 43 százalékát kevéssé, 32 százalékát pedig egyáltalán nem. Hogy ez a kérdés sokkal nagyobb helyet kap a nyilvánosság különböző fórumain, a tömegkommunikáció napirendjén és a politikai argumentációban, mint amennyire ez az embereket a valóságban foglalkoztatja, azt bizonyítja, hogy a válaszolók jelentős része úgy érzékeli: másokat jobban érdekel ez a problémakör, mint őt magát. Az összefüggések elemzéséből az is kiderül, hogy az emberek többsége sem bűntudatot nem érez, sem eltitkolni nem akarja, hogy őt magát kevésbé érdekli ez a problémakör, mint ahogyan ezt környezetében tapasztalja. Ezt nemcsak az előbb ismertetett válaszmegoszlás bizonyítja, hanem az is, hogy a lakosság döntő többsége úgy véli: manapság azért beszélnek annyit a magyarság sorskérdéseiről, hogy eltereljék a figyelmet az ország valódi problémáiról. A megkérdezettek 59 százaléka teljesen, további 25 százaléka pedig részben egyetértett az utóbbi állítással. Nem mentes az előítéletektől és az aggodalomtól a lakosságnak a nemzet létével összefüggő veszélyérzete. Az emberek 41 százaléka véli úgy, hogy van olyan veszély, amely komolyan fenyegeti az országot, a nemzetet. Az ekképpen vélekedők közül a legtöbben a környező országokban dúló háborúk és feszültségek továbbterjedését látják komoly veszélynek. A lakosság öt százaléka véli úgy, hogy a bevándorlás, a menekültek beáramlása veszélyezteti az ország biztonságát, négy százalék pedig az alacsony születésszám miatt a nemzet kihalásától tart. Mindössze három százalék azok aránya, akik az itt élő „nem magyarok” által érzik fenyegetve a nemzetet. Ugyanakkor a kutatás egyik legmegrázóbb tapasztalata, hogy amikor konkrétan arra kérdeztünk, van-e a kérdezett szerint olyan itt élő népcsoport, nemzetiség, amely veszélyezteti a magyarságot, akkor a válaszolók 31 százaléka adott igenlő választ. Kétharmaduk - minden ötödik felnőtt laKis nép létünkre... Viszonylag széles körű konszenzus érvényesül annak megítélésében, hogy kit tekintenek az emberek magyarnak. Ebben a többség azt tartja a legfontosabb tényezőnek, hogy az illető magyarnak érzi-e magát. A második leginkább meghatározónak a magyar nyelvűségét tartja a közvélemény, a harmadik ilyen momentumnak pedig a magyar állampolgárságot. Ezzel szemben mindössze a megkérdezettek tizede gondolja úgy. hogy a magyarságot elsődlegesen a származás határozza meg, és ennél is kevesebben, nyolc százalékuk válaszolta azt, hogy a születés helye játssza a legfontosabb szerepet. Az emberek többsége büszke nemzeti hovatartozására, és ez a büszkeség elsősorban az „ahhoz képest, hogy milyen kis nép vagyunk...” típusú megközelítésből táplálkozik. A megkérdezettek 81 százaléka értett egyet azzal az állítással: „ahhoz képest, hogy milyen kis ország vagyunk, igazán sok nagy tudóst és művészt adtunk a világnak”. A magyar néppel, nemzettel kapcsolatos ítéletekben, abban, hogy „milyen is a magyar” és vajon kúlönb-e más népeknél, nemzeteknél. meglehetősen nagy zavar és bizonytalanság jellemzi a közgondolkodást. Számos, nemegyszer egymással is szöges ellentétben álló vélemény megfér ugyanannak az embernek a gondolkodásában. Míg az emberek kétharmada teljesen egyetért azzal, hogy „a magyar nép egy a sok közül, nem jobb, és nem rosszabb más népeknél”, ugyanezeknek az embereknek az 51 százaléka teljesen, további 38 százaléka pedig részben egyetértett azzal az állítással is, hogy a magyar különösen tehetséges nép. A véleményeket a válaszok egészének összefüggéseibe helyezve ugyanakkor egyér-
