Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-24 / 8437. szám

Élet és Irodaion, 1993.márc.19.

34

“^össze, 's ^kijelentette,' hogy 'irta Izrael képviseli azt a rasszizmust amely hajdan a náci Németországé volt). .

Általában a zsidóság mai és múltbeli helyzetét a valóságnál kedvezőbbnek, a nem zsidó magyarságét pedig — a zsidóság hibájából, felelősségéből vagy bűnéből — rosszabbnak tünteti fel. Még abban sem biztos („utólag nehéz eldönteni"), hogy az olyan középkorias tilalmak, mint amilyen a helyhezkötöttség, a sárga , folt és az eltiltás különféle • pályáktól, sérelmesek voltak-e a zsidóság számára. Ügy véli, hogy a Magyarországra (ezúttal valóságosan, az elmúlt századokban) bevándorolt zsidóság túljárt a „gójak” eszén és meggazdagodott. Tudomást sem vesz arról a tényről, hogy a magyar zsidók százezrei a XIX, század óta szegénységben és nyomorúságban éltek. A Horthykorszak gazdasági antlszemitiz-. musát és összefüggését a zsidóság nagy részének alacsony életszínvonalával meg sem említi, még cáfolatra sem tartja érdemesnek — Valószínűleg azért, mert nem ismeri az idevágó tanulmányokat A kommunizmust, különösen annak sztálinista for-í: ■ májárazonoíitj áínS 'YsldWggafir •>' a kommunista társadalomirányítás története az ő szemében a zsidó bosszúállás históriája, .

Ilyen körümények között nem meglepő, hogy Benedek’ — Csoóri Sándornak lelkesen, helyeselve, de Csoórit 'túlszárnyalva — a mai magyarországi ellenzéket is nagymértékben azonosítja a zsidósággal. Mindazokat, akik a magyarországi állapotokról és az antiszemita jelenségekről külföldi újságoknak infórmációkat szolgáltatnak vagy cikkeket írnak, hazaárulóknak és nemzetellenes elemeknek minősíti. A sajtószabadságot a „sajtótisztesség” javára elutasító álláspontja a Magyar Újságírók . Közössége-beli ismételt szereplése óta közismert Tiszteletre méltó nyíltsággal elveti a demokráciát mint intézményrendszert és a „felvilágosult abszolutizmust" tartja a megfelelőbbnek. Tekintve, hogy Benedek István mind nézeteiben, mind pedig — ha úgy tetszik — „intézményiig" a Csurka István ' köré tömörülő erőkhöz áll közel, nem nehéz elképzelni, miként nézne ki ez a fajta kormányzati rendszer a gyakorlatban. A legkevesebb,-amit mondhatunk róla, hogy nagyobb mértekben lenne abszolutizmus, mint amenynyire felvilágosult.

Bár Benedek a hagyományos magyar és nemzetközi antiszemitizmus szárnoa toposzát variálja, eszmefuttatásai — ellen-1 tétben az olyan színvonalas magyar antiszemita teoretikusokkal, mint amilyen Németh László, Szabó Dezső vagy Szekfü Gyula volt — nem alkotnak rendszert, önmagukban is inkonzisztensek és ellentmondásosak. (Egy helyen azt Írja, a magyar zsidóság megőrizte különállását, néhány lappal odébb pedig közli, hogy úgy összekeveredett a magyarsággal,. hogy a kettőt s?ét sem lehet választani.) Stílusa nemcsak autoriter, fölényes és ellentmondást nem tűrő, hanem sok helyütt kifejezetten durva és alpári is; az utóbbi példáit azonban ezúttal mellőzzük. Ha összefoglalóan azt írjuk, hogy Benedek publicisztikájában nem csupán korábbi jobb, hanem gyengébb, művei színvonala alá is ’.‘“csúszott, lakkor nagyon* enyhén * fejeztük^ki magunkat. Benedek ’ itt és most nem annyira publicista, mint inkább szélsőjobboldali agitátor.

Benedek újabb írásainak elolvasása után logikusan merül fel a kérdés: ugyan, hogyan kerülhetett az Aranyketrec, a Semmelweis-életrajz és a Hügieia írója abba a társaságba, ahová az elmúlt években került? Hová lett a humanizmus, a szakirodalom alapos ismerete, a kifinomult stílus, hová az elnyomottak melletti kiállás? .

Sajnos, ezúttal lehetetlen eltekinteni attól az egyébként kritikán kívüli szemponttól, hogy Benedek túlnyomórészt maga Ls zsidó származású. Nagyszülei közül csupán Benedek Elek nem volt zsidó. Ez csupán látszólag teszi érthetetlenebbé a dolgot: Benedek István antiszemita megnyilvánulásai ennek a ténynek ismeretében a judaisztika szakirodaimából jól Ismert zsidó öngyűlölet kifejeződéseként értékelhetők.

Elsőre még el is lehetne fogadni Benedeknek azt a — bármily diffamáló formában előadott — állítását, hogy a zsidó származás nem azonos a zsidó identitással, a hovatartozási érzéssel. Benedek — saját nézetei felől logikusan — a „zsidó raszszizmus” formájának , tekinti, amikor „a zsidók” olyan, kereszténnyé vált zsidókat, mint Radnóti Miklós és Sárközi György, a zsidósághoz sorolnak. Mármost ha eltekintünk attól a ténytől, hogy Radnótit és Sárközit nem a zsidók, hanem az antiszemiták minősítették valóban halálos formában zsidónak (Benedek zsidó származására is hivatkozott már egy antiszemita ' állítás nyomatékosabb alátámasztása érdekében az Új Magyarország; Benedek ettől legjobb tudomásom szerint nem határolta el magát), akkor is lehe' tetlen megfeledkeznünk arról,

1 hogy a zsidó identitás, más nemzed identitásokhoz hasonlóan, belső feltételei felől sem változtatható meg olyan könnyen. Ezt Benedeknek, az egykori pszichológia-professzornak. tudnia kellene.

’*• A-Magyarországra felnőttként *\

bevándorló kínaiból sok minden lehet — törvénytisztelő állampolgár, derék' vállalkozó, Magyarország gyöngye és ékessége —, csak éppen magyar identitásit magyar nem. Gyermekeinél a magyar és a kínai identitás keveredni fog majd; csupán a harmadik nemzedéknél alakul ki az egyértelműen magyar identitás.

A nemzeti, etnikai, származási identitásváltás normális körülmények között háromgenerációs folyamat. Ezért logikus, hogy a tizennégy éves korában katolikus hitre áttért Lustiger párizsi érsek, akit gyermekként a katolikus egyház mentett meg a náci üldözéstől, és aki aztán tényleg eléggé katolikus, teljes magától értetődőséggel minősíti és vallja magát (természetesen nem vallási értelemben) zsidónak.

Benedek külsőleg elrúghatja magát a zsidóságtól, beállhat az antiszemiták közé, felöltheti a diszmagyart: úgy tűnik, saját, nyilvánvalóan súlyosan megzavart zsidó identitásától akkor sem tud szabadulni. Zsidóellenes propagandisztikus működése ennek a hovatartozási tudatnak az elhárítása és negatív túlkompenzációja. „En kiléptem a zsidóságból" — jelentette be a prágai egyetem egyik professzora a régi időkben, mire a fiatal Mar Brod közbekiáltott: ;,A zsidóság azonban nem lépett ki önből." Sapienti sat. .

A zsidó öngyűlölet pszichológiai alapja az az ösztönös formában szinte minden diaszpórazsidóban fel-íelbukkanó gondolat, hogy mennyi mindent megúszhatott volna az ember, ha nem zsidóként születik. Ettől azonban mindaz, amit Benedek a papírra veteft és agresszíven a világgá kürtőit, messze van. Bizony nagy kár, hogy Benedek István élete alkonyán, hetvenhetedik évében bemaszatolta azt is, amivel egy hosszú és termékeny pálya során gazdagította a magyar kultúrát