Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-24 / 8437. szám

Llet és Irodaion, 1993.márc.5. 28 keveredett az új fiúk között, így a határozott rendszerváltás he­lyett, szürkén egymásba mosó­dott a két képződmény. A ka­rakterisztikus régi és a képzelet­ben élő, de megfoghatatlan új. Mindenki demokrata lett, s a de­mokrácia bajnokaiként vadul ri­­szálni kezdték magukat Nyugat előtt. Aláírtak egy csomó,- jó, de számunkra előnytelen szerződést is. Nyugat unottan elfordult, a foga között talán sercintett is egyet. Nagy igyekezetükben) li­hegve megígérték a világbanki hivatalnokoknak, akik lényegé­ben csak kurvázni jártak hoz­zánk, hogy jó tanítványok le­szünk, azonnali kapitalisták. Ez ipar. volt, .csak fordítva. A Világháború -üTáH?r áEükot-> ■ a ■ szovjet tankok ..'támogatásával;' Rákosi Mátyás Kommunista Pártja megszerezte a hatalmat, azonnal elhatározták, hogy a szocializmust, amivel a nagy Szovjetunió képzett kommunis-­­tál már harminc éve kísérletez­tek, Magyarországon három év alatt megvalósítják. 1919-ben Kun Béla és társai, hat hónap alatt igyekeztek átállítani az or­szágot. Ehhez képest a három év már nagy türelmi idő volt. Most éppen a kapitalizmust akarjuk felépíteni három-négy év alatt, méghozzá a szocializmus alap­jaira, amit Kádár János és elő­­(Tel álUtólág már leraktak. A for" dulat éve után minden kutyaólat államosítottak, Most mindent magánkezekbe erőltetnek. A pri­vatizáció lobog, mint egy zászló, csattog a szélben és végigvág rajtunk. Gyárat, szállodát, orvo­si rendelőt, kutúrházat, ruhás­boltot, kis büfét, útszéli bódét, mindent privatizálnak. Erőltetett menetben, s közben újra és újra felhördülnek egyes képviselők: ,.Nem elég gyors a privatizáció! Lemaradunk!” — Honnan va­jon? Csehországban mindezt körül­tekintő óvatossággal végzik. ; igy az átmenet időszakában is j működik a gazdaság, s a munka* 1 nélküliség mindössze 3 százalék. Amerikában az új Clinton-kabi­­net az egészségügy állami kézbe vételét fontolgatja, mert a pri­­,vát körülmények között a lakos­ság nagy része ellátatlan maradt. Angliában, a nemrég még ünne­pelt Vaslédi privatizációs hadjá­rata most hozza a gyümölcsét, a munkanélküliség hivatalosan is elérte a 10 százalékot, de a való­ságban állítólag a 13-at. Nyugat sok .országában éppen most mér­legelik, hogy az állam szerepet az energiaellátásban, kulcsipar­ágakban ajánlatos lenne növel­ni. Magyarországon minden ela­dó. Olcsón. A nemzeti kótya-ve­­tye híre idecsalta a fél világ szél­hámosát. Kisüzemet és nagy élel­miszer-ipari gyárakat röpke egy év alatt kifosztottak, tönkretet­tek az új tulajdonosok. Nyuga­ton rég kiselejtezett gépsorokat hoztak Vas megyébe és a manu­faktúra körülményei között dol­goztatnak nőket és férfiakat. Aki öltözőt, mosdót reklamál, azon­nal kirúgják. Nálunk megtörtént az a csoda, hogy egy négymilli­ós öröklakás áráért, szállodát privatizáltak annak az olasznak a kezébe, aki éppen erre járt. Nagyobb üzlet Budapesten alig maradt hazai kézben. Kleider Baueréktől a Meinl-en át, He­mingway úrig, mindenki árat emelt. 1 Nyereséges, Jól működő gyá­rakat, üzleteket miért kell min­denáron, erőltetetten privatizál­­ni 7 Ez alig érthető. Volt itt a kö- 1 zelünkben egy ABC-áruház. Jól, közmegelégedésre 'működött-tíz évért át. Várátlanúl elSdták.*' 'hí új tulajdonos vonalkódos pénz­tárgépeket állított be, de az áru j egyharmada kódtalan, így a pénztárnál állandó a torlódás. Az árukészlet a felére apadt, meg­szűnt a választék. Eltűnt a megbízható félbarna kenyér, helyette maszek pék, maszek­fehér kenyérimitációit árulják, nagyon drágán. A Zalahús friss, gusztusos felvágottal is eltűntek az üzletből, s valamilyen barna, félig elfeketedett gusztustalan­­ságokat árulnak helyette. A borválaszték megszűnt, az üveg­visszaváltó nem működik. A i gyekben áll. Az asszonyok újabban buszra szállnalC'tnáa városrészekbe járnak vásárolni. Nagy kérdés az is, hogy a gyár, üzlet, épület, amit eladnak, kié? Aki éppen bent ül? Vagy a Va­gyonügynökségé? Talán a kép­viselők tulajdona? Esetleg a munkásoké is, akik erősen csök­kentett ' bérért robotoltak bent évtizedeken át? Ez szóba sem kerül. Pedig nyugodtan kijelent­hetem, azokban a gyárfalakban, melyeket most fillérekért oda- • ajándékoznak egy-egy külföldi­nek, az én verejtékem is bent van. Ezek a nagyüzemek.-szállo­dák. üzletek abból az extrapro­fitból épültek, amit a mi mun­kabérünkből elvontak. De van­nak olyan államosított üzemek; épületek is, melyeknek a tulaj­donosai élnek. Az elveszem, oda­adom, eladom játék tovább fo­lyik. A tulajdon körül, a jogbiz- : tonság bizonytalant Képviselőink nem adták vissza a földet azoknak a parasztok­nak akik vállalkoztak'a gazdál­kodásra. Helyette kárpótlási je­gyeket osztogattak. Aki előbb megkapta, lecsapott a jó földek­re, aki ezután jut hozzá, annak az értéktelenebb parcellákkal^ kell beérni. A közös gazdaság és i a magánfarm között ingadozik a vidék. Tanakodnak, várnak, ma­rakodnak. A földet közben fel-S veri a gaz, az istállóból kidögle- - nek az állatok. Mindenki viszi, ami éppen a keze ügyébe kerül, így aztán hol van tej, hol nincs, gabonából már az állami tarta­lékot is megőröltük. A nagybani piacon 180 forint egy kiló zöld­ség. Amikor kiderült, hogy a nép által befizetett tb-járulék beol­vadt a korábbi pártállami költ­ségvetésbe, s fgy eltűnt, tervek születtek a társadalombiztosítás vagyonhoz juttatásáról. A mai. napig megoldatlan az ügy. Sok gyárat, üzlethálózatot eladtak, de a társadalombiztosítás még nem kapott semmit A vállalkozásokhoz infrastruk-­­túrára van szükség. Szó volt a., hazai- telefonhálózat gyors kiépí­téséről, Szó volt, de nem történt semmi. Ma ugyanolyan keser­ves vagy lehetetlen a telefoná­lás, mint-három évvel ezelőtt. Szó esett állampolgári hitelről is, amivel a munkavállaló az üz­letből vagy gyárból, ahol évti­zedek óta dolgozik, megvásárol­hatná a maga részét. A hitel ügye lekerült a napirendről. Az embereknek ma, kényszerűségből egyszerre kellene megvásárolni­uk a tanácsi lakásukat és • munkahelyüket. Erre, hitel nél­kül képtelenek, igy másodosztá­lyú állampolgárrá válnak a sa­ját hazájukban. A munkanélküliség és az inf­láció demoralizálja a lakosságot. Az országra szabadult csaló ban­dák, s a bűnözés, fokozatosan el­veszi a maradék életkedvét is az embereknek. Működik persze a szentgott­hárdi Opel gyár, az esztergomi Suzuki üzem, ahol a 700 ezer fo­rintos magyar népautó készül (viccnek is rossz), sikeresek- a Pintér-, Morvái-, Kovács- és má3 vállalkozások, magánkézben tal­pon maradt a Videoton, Özdon is egy kis gyárrészleg. Itt-ott a magánkereskedők tisztességes haszon mellett b képesek to­vábbélni. Képviselőket választottunk, s azok döntő ügyekben nem, Vagy csak rosszul képviselik érdékéin­­ket. Ennek ellenére nem értet­tem egyet Valencsik Ferenc par­­lament-feloszlató mozgalmával. Ha sok minden késik is. a par­lamentáris demokrácia legalább megvalósult. Legközelebb job­ban megnézzük, hogy kire sza­vazunk. Pár éve éppen egy taxiban Ül­tem, amikor egy szökött orosz katona, valahol a városban le­lőtt egy taxist. Az én sofőröm felsóhajtott: „Ha ezek kimenné­nek, egy kis Ausztria lenne itt...” — A kis Ausztria árak­ban, portálokban azóta mégvan, csak koszosabb, nyikorgóbb, mint az igazi. Az a bai. hogy mi, a „kis Ausztriában", tízszer ke­vesebbet keresünk, mint az osztrákok az igaziban."

Next

/
Oldalképek
Tartalom