Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-24 / 8437. szám
Magyar Nemzet, 1993.márc.20. SZOMBATI MH-EXTRA Horn Gyulával, az MSZP elnökével „Mindenki megvívja a maga csatáját” A legnagyobb kormányzó pártban a vezetőség mintha elhatározta volna a szélsőséges irányzat eltávolítását, nincs jele azonban politika- és stílusváltásnak az MDF-ben. „Mindenáron a hatalomban akarnak maradni, és ennek rendelik ata a gazdasagpolitikat, a kormányzati feladatokat. Pénzekét, tulajdonokat és állásokat osztogatnak. Maguk alá akarjak gyűrni az ügyészségét, a bírói kart Tovább nehezítik az onkormanyzatok helyzetét” — jelentette ki a Magyar Hírlapnak Horn Gyula. A Magy ar Szocialista Párt elnöke szerint itt az ideje, hogy a Fidesz ne csak kinyilvánítsa jobboldali liberalizmusát, hanem közölje is a választókkal, hogy ez mit jelent. .Az elmúlt hetek esemény ei Horn Gyula számára azt bizonyítottak, hogy „az SZDSZ végül is nem tudja eldönteni, milyen irányba mozduljon. Ha mégis szocialliberalis pártként határozna meg magat, az sem jelentené szükségszerű szövetség létrejöttei az SZDSZ és az MSZP kozott a választások előtt”. Az MSZP elnöke megjegyezte, „egyáltalán nem kizárt, hogv akár három-négy hónapon belül felbomlik az SZDSZ és a Fidesz most kötött erdekhazassága. Ha ígv lesz, az nem a Magyar Szocialista Parthoz fűződő viszony miatt következik be". A szocialista politikus szamara a KDNP „arc nélküli, jellegtelen, sokat hajbókoló” part, s ez annak ellenere igaz, hogy vannak keresztény demokraták, akik ,ágen tiszteletre méltó módón mindenképpen meg akarnak felelni az áltáluk vállalt keresztény énekeknek”. Horn Gyula szerint „egyetlen olyan alakulófélben levő párt van, amely nemi sikerre számíthat, s ez a Palotás Janos vezette köztársaság Párt”. Az MSZP elnöke hangoztatta, nem igaz, hogy a politikában nem lehet korrektnek lenni „Ha sok keserűség ér, ellátogatok egy-egy választókerületbe, részt veszek egy-egy fórumon, és rájövök arra, hogv mindaz, ami miatt mi izgatjuk magunkat, elhanyagolható ahhoz kepest, ami az embereket valójában foglalkoztatja.” —Az utóbbi hetek eseményei hozzájárultak-e ahhoz, hogy az ön pártja pontosabban meghatározza a helyét a magyar politikai életben? Vagy — másokhoz hasonlóan — ön is visszautasítja a kérdést azzal, hogy „a hely régóta megyan, csak a paletta változott" ? — Nem utasítom vissza a kérdést, mivel nem állítom, hogy minden fontos kérdésben kiforrott a véleményem. Azt sem próbálom leplezni, hogy a magában rágódó típushoz tartozom, akit időnként túlságosan is megviselnek a történések vagy mások hirtelen véleményváltogatásai. Ami azt illeti, minden pártnak megvan az oka az önvizsgálatra. Nekünk is — annak ellenére, hogy az elmúlt két és fél év eredményei alapján elégedettek lehetnénk, hiszen előnyösen módosult a Magyar Szocialista Párt helyzete, s kedvezőbb lett a társadalmi elfogadottsága. — Ha ebből indul ki, mit tart tennivalónak a megváltozott helyzetben? — Munkatársaimmal egyetértésben kezdettől fogva arra törekedtem, hogy ez a párt ne ideológiai, hanem szakmai szempontok szerint szervezze munkáját. Alighanem az egyedüli parlamenti párt vagyunk, amelyben ezen az alapon jöttek létre a tagozatok, s ez lesz érvényes az újabbakra is. Tovább növekszik a szakmai szempontok szerepe egy tervezett társadalmi párbeszédben. Felhívással fordultunk a párt tagjaihoz, a párt iránt érdeklődőkhöz, hogy társadalmi, gazdasági és szociális kérdésekről fejtsék ki véleményüket, javaslataikat, nevezzék meg azokat, akiket a Magyar Szocialista Párt színeiben szívesen lámának a következő parlamentben. — Ez akár kitörési kísérletnek is minősíthető, hiszen sokan állítják: hiába növelte népszerűségét az MSZP, s 1994-ben esetleg hiába tesz szert a korábbiaknál több szavazatra, nincs párt, amely kinyilvánítaná vele együttműködési szándékát. Mennyire aggasztja ez önt? — Az 1994-es választásokig hátralevő időben aligha képzelhető el, hogy a hat parlamenti párt közül az egyik nyíltan, választási szövetséget hirdetve összefogjon a másikkal. Mindenki megvívja a maga csatáját. A Szabad Demokraták Szövetségének és a Fiatal Demokraták Szövetségének megállapodása sem a választásokra, hanem az addig terjedő időszakra érvényes együttműködésre szól. Ha a hátralevő időben egyáltalán alkotni akarunk kétharmados többséget igénylő törvényeket, elkerülhetetlen lesz a hatpárti egyeztetés. Az MSZP-t mindenekelőtt az ilyen értelmű szövetkezés gondolata foglalkoztatja, mi ugyanis még semmilyen módon nem foglalkozunk a lehetséges koalíció összetételével. Nemcsak azért, mert — mások vélekedésével ellentétben — ehhez még irreálisan korai az idő, hanem azért sem, mert a koalíció összetételéről egyértelműen az addig megfogalmazó érdekek fognak dönteni. Ha az MSZP olyan arányú választási eredményt ér el, hogy nélküle aligha képzelhető el az új kormány megalakítása, akkor a mai elutasító nyilatkozatok fabatkát sem érnek majd. Várhatóan sokan fognak magyarázkodni majd jelenlegi kijelentéseik miatt. Most a legtöbben nem érvekkel, hanem retorikai fogásokkal támadnak bennünket, s azt remélik, hogy így elrettenthetik a velünk rokonszenvező választókat. A többek által fenyegetésként emlegetett litván példáról csak annyit: Brazauskas baloldali pártja a nép akaratából került kormányra, s az is tény, hogy elődjével ellentétben ez a kormány szakértőkből áll. — Miért ennyire bizonyos ebben? — Mert szoros és személyes kapcsolatban állok, állunk a társadalommal. amely két dolgot feltétlenül méltányol az MSZP-ben: a szakmai hozzáértést és a tényt, hogy ez a párt mentes az anyagi visszaélésektől, a botrányoktól és a korrupciótól. Ezt nem minden párt mondhatja el magáról. A közhangulatból ítélve már most megmutatkozik visszafogottságunk eredménye. Vannak ugyanis sértések, amelyekre mi egyszerűen nem válaszolunk, ellenfeleinket pedig nem sértegetjük. — Sokan feljlgyelrek arra a megállapításra, amelyet Csépe Béla. a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakciójának vezetője tett két héttel ezelőtt ebben a sorozatban: „Az utóbbi időben az SZDSZ és a Fidesz megingott, s így — tetszik, nem tetszik — az MSZP a választások során meghirdetett elveihez leghűségesebb ellenzéki erő." Az MSZP és a KDNP hűvös viszony ában mit jelent az ön számára egy ilyen mondat? — Elsősorban tisztességes ténymegállapítást, valóban ragaszkodunk 1990-ben vállalt céljainkhoz. Rögtön hozzáteszem: 1994-ben egyetlen párt sem élhet meg az 1990-ben meghirdetett programból, ehhez túl sokat változtak, vagy éppen előre nem látható módon állandósultak a viszonyok. Ki gondolhatta volna, hogy 1993-ban még mindig nem indul meg a gazdasági növekedés? Ki számíthatott arra. hogy a privatizációs folyamat ennyire ellentmondásos lesz? Ki indulhatott ki abból, hogy 1993-ban még olyan igazságtételi törekvések tanúi leszünk, amelyek csekély számú politikus kompenzációs hajlamait hivatottak kielégíteni? Józan ésszel nem lehetett előre látni, hogy ekkora károkat okoznak a magyar mezőgazdaságnak és ellehetetlenítik a falvak lakóinak életét. Erre a helyzetre nem elég egy 1990-re kidolgozott álláspont, ide új megoldd-
