Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-24 / 8437. szám

Élet és Irodaion, 1993.márc.19. Dr. Jeszenszky Géza nyilatkozata Nemcsak a könyveknek, a lapoknak is megvan a magák ' sorsa... Amikor az Élet és Irodalom megindult, a levert forradal­mat gyászoló nemzet bojkot­táltn az írók sztrájktörőinek lapját, mely fölött egy báb­kormány bábáskodott. Mai -Olvasóik közül-talán-ncm—is ismerik az akkori ítéletet: „Nincs benne sem élet, sem irodalom.” így maradt az ÉS. Jóval később jött néhány év, amikor c lapba írni és e lapot olvasni a szellemi ellen­állás részévé vált. Amikor Megyesi Gusztáv sokunk „hőse” volt. Magam is előfi­zető lettem, elolvastam min­den számot, írtam is olykor a lapba. Március 5-i számukban közük, hogy Oravccz Imrét „kirúgták'’ az Üj Magyaror­szágtól, mert én egy kor­mányülésen nehezményeztem főállású foglalkoztatását lap­juknál. Senkiben ne marad­jon kétely: Oravecz Imre sze­mélye soha egyetlen kor­mányülésen sem volt téma. így tehát a semmiből startol 1>I. G. szép eszmefuttatása a kormánynak az irodalmi élet­be vagy az egyes szerkesztő­ségek összetételébe történő beavatkozásáról. Ugyanígy megalapozatlan a nemrég még kormányhivatalt is betöltött Oravecz egyik állásának meg­szűnését politikai okokkal magyarázni. Egyébként ha - valaki érdeklődött* volna ná­­‘“lam O. I; iránt,''"ákkóf‘£tiem ’ munkahelyei alapján iriond­­tam volna véleményt. Fel­idéztem volna, milyennek isr mertem meg őt, amikor egy éven át voltunk vendégtaná­rok Santa Barbarában. Budapest, 1993. március 9. Nyílt válasz Oravecz Imrének Kedves (7) Imrei Döbbenetét én érzek olvasva egy önértékelési zavarokkal küszködő ember bűnbakkere­sésének elképesztő fordulatait. Amint a lapnak a megállapo­dott időre eljuttatott nyilatkoza­tomban már szerepelt, a leghatá­rozottabban állítom, hogy neved nem azért nem található a mi­nisztertanácsi jegyzőkönyvek­ében,, mert onnan kitörölték vagy 1 restellkedve nem írták be, ha­nem mivel eddig sem irodalmi, sem újságírói munkásságod nem keltette fel a kormány figyelmét. Így jó hosszúra nyújtott leveled­nek közel a fele árnyékbokszo­­lás. A politikai felhang kitalálá­sában pedig már megelőztek. A politikai lnszinuációt tehát kollégáim nevében is — és az Űj Magyarország szerkesztősége nevében is — visszautasítom. Azt pedig teljességgel indokolat­lannak tartom, hogy nyílt levél­ben tetted közzé beképzelt sérel­meidet, hiszen engem telefonon, levélben, személyesen mindenki el tud érni, akinek reám tartozó mondanivalója van. ’Károsabbak leveled további állításai, illetve vélelmezései. Ezek súlyosan sértenek egyéni becsületemben, de érintik köz­funkcióimat is. Nagyon sajnál­nám, ha egyetlen magyar állam­polgár is a Te szavaidnak hitelt adva azt hinné, hogy felmenői, 1 származása alapján osztályozom. Ez ellentétes lenne eszmélésem óta vallott és hangoztatott felfo­gásommal. Rágalmaid gusztusta­lanabbak, mint a'Szuper Pszt nevetséges hazugsága Volt. Sza­rvaidból úgy látszott,1 hogy Soha* if*‘8eth 6tVaítatf'éi''1990. szeptember 11-i, egy interpellációra adott ' válaszomat, amelyben mindösz­­sze azt mondtam, hogy meggyő­ződésem szerint bizonyos politi­kai eszméket összességükben hi­telesebben, jobban képvisel a ■ koalíció, mint az ellenzék. Néze­temet csak tudatos politikai ma­nipuláció értelmezte valamiféle „kirekesztésnek”. Jobb tájéko­zódásod érdekében az ezt bizo­nyító jegyzőkönyvet mellékelten elküldöm, továbbá mellékelem „Magyarság és asszimiláció” c. esszémet is, amit eredetileg a „régi" Mozgó Világnak írtam a ’80-as évek elején, de végül csak 1988-ban, egy kis egyetemi kiad­ványban (Ef-lapok) jelent meg. Ebben is megmutatkozó nemzet­felfogásomat még középiskolás koromban tanultam Adytól, il­letve osztályfőnökömtől,. Antall Józseftől. Azóta is sokszor idéz­tem az először tőle hallott Ady­sorokat: „Kitárul a felé karom, / Kit magyarrá tett értelem, / Parancs, sors, szándék, alkalom”. Ebből — és nem nevemből, Túróc megyei származásomból — következik, hogy én sohasem vonhattam kétségbe magyarsá­godat, bár engem a legkisebb mértékben sem zavarna, ha Te , történetesen magyarországi szlo­váknak vagy kettős tudatúnak tekintenéd magad. Csak szemé­lyiségzavarnak tudhatom be azt a feltevésedet, hogy én Santa Barbarában „aknamunkát" foly­tattam volna ellened. Attól tar­tok, hogy a Te emlékezeted mű­ködik szelektíven, amikor meg­feledkezel arról, hogy feleségem­mel és gyermekeimmel együtt hogyan fogadtunk, az anyai be­leegyezés hiányában kicsempé­szett fiaddal együtt, hány órát töltött Máté nálunk, hogy Te ta­níthass. Sokadmagammal együtt ■valóban nem tartottam szeren­csésnek, hogy hatéves kisfiáddá! csak angolul. beszéltél, aminek rövidesen az volt a következmé­­; nye, hogy elfelejtetté anyanyel­­,• vét, és hozzátok kiutazó teStvé­­.reddel bem tudott beszélni. Ami jóval fontosabb: még Ameriká­ban előbb érzékeltettem, majd nyíltan megmondtam, hogy nem voltam elégedett azzal a munká­val, amit Te ott végeztél, azaz nem végeztél. Ezzel együtt sem 1986-os második emigrálási kí­sérleted, sem 1990-es diplomáciai ambícióidat nem én akadályoz­tam meg, és ugyancsak semmi közöm Jiem volt a miniszterei^ nöki tanácsadói testületből tör­tént távozásodhoz. Miután a nyilvánosság elé ál­fái üldözési fnániád termékeivel, kénytelen vagyok válaszomat azzal zárni, hogy elvárom, a fentiek alapján nyilvánosan is­merd be sértettségből adódó té­vedéseidet. Ha férfi vagy, ak­kor talán bocsánatot is fogsz kér­ni. Budapest, 1993. március 17. Jeszenszky Géza Oravecz Imre fiát nem Máté­nak hívják (továbbá nem is Lu­kácsnak vagy Jánosnak.) A gye­rek neve: Márk. A szerkesztőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom