Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-24 / 8437. szám
Nyílt levél Jeszenszky Géza' ülügyminiszternek Élet és Irodalom, 1993.márc.12. 15 > Kedves Géza, Külügyminiszter Ür! Nem szívesen választom az érintkezésnek ezt a módját. De rákényszerülök. Részint azért, mert amiről írok, az nemcsak kettőnkre tartozik. Részint meg azért, mert szavaim különben aligha jutnának el hozzád. Végleg kitelték a szűrömet nz Űj Magyarországtól, és úgv értesültem, hogy ez a te lelkedcn szárad. Tulajdonképpen elűzetésem már előbb megtörtént, de az irodalmi rovatot munkaviszonyon kívüli szerződéssel akkor még megtarthattam. Most aztán ezt is elvették tőlem. Ráadásul a döntéshozók akik a napilap múlt szombati számában a főmunkatársságról való korábban kikényszerített lemondásommal manipulálnak, annyira sem méltattak, hogy közöljék velem, igy sem kellek, és abból kellett rájönnöm, hogy rovatom szőrénszálán eltűnt a lapból. De nem akarok panaszkodni, főként nem neked._ Engem ez ügyben most a te szereped foglalkoztat. Állítólag valamelyik soros kormányülésen felálltál — vagy ülve maradtál, ez egyre megv —, és kijelentetted, tűrhetetlen, hogy én még mindig a napilapnál dolgozom, hogy én egyszerre ott is, meg az Élet és Irodalomnál is vagyok, mert az nem lehet, hogy az Űj Magyarország irodalmi szerkesztője egy ellenzéki hetilap versrovatát gondozza. Ez nem vétetett jegyzőkönyvbe, napirenden kívül hangzott el. De hogyhogy nem, azonnal eljutott azok fülébe, akik ugrásra készen figyelik szavaidat. És máris ment a drót. És működésbe lendült a Hírlapkia-. dó és a Publica vezérkaraié?’ máris repültem. Ha nem lenne beavatkozásodnak az a ‘ következménye, ami, akár talán még hízelegne is, hogy lám, milyen fontos ember vagyok, velem foglalkozik a kormányülés. De az lett, és történetesen tudom, hogy egy magamfajta író nem oszt, nem szoroz. Így csak azt kérdezem inkább, mi közöd neked, mint külügyminiszternek ahhoz, hogy ki szerkeszti egy napilap irodalmi rovatát? De tegyük fel, hogy — és jaj akkor a magyar külügynek —, közöd van hozzá. Akkor meg miért nem lehet egyazon személy az Oj Magyarország, irodalmi szerkesztője és az ÉS versrovatvezetője? Miért zárja ki a kettő egymást? Miért nem tudod te összeegyeztetni, ha én összetudom? Milyen köz- vagy államérdeket sért e kettősség? Nem vesznek majd fel bennünket a Közös Piacba? Szlovákia eltereli a Balatont? Vagy netán Kubához csatolják Magyarországot? Nem hiszem, hogy egyetlen verset is olvastál tőlem, de bizonyára szeretsz regényeket olvasni, és jártas vagy a magyar prózaklasszikusok világában. És észrevetted, hogy alkotásaik nem egyformák. De szemlátomást elkerülte a figyelmedet, • hogy egy valami azonban közös bennük. Ez pedig az, hogy magyar nyelven íródtak, és irányzattól, iskolától, stílustól függetlenül ugyanannak a kultúrának, a magyarnak a termékei. Vagyis a szerzőkhöz hasonlóan maguk a müvek különfélék ugyan, de irodalom, magyar irodalom csal: egy van. És áll ez a kortárs magyar irodalomra is. Tehát, amikor én az Űj Magyarország irodalmi rovatát vezettem, ak-> kor én hétről hétre ugyanabból' a magyar novella- és verskínálatból válogattam, mint amelyikből az ÉS számára szemelgettem. Ugyanazzal n gonddal és ugyanazzal a mércével. Csak, sajna, a szerzők nem voltak ugyanazok, mert — jó, ha ezt is tudod —, kevés kivételtől eltekintve a magyar írók és költők valamely okból bojkottálták és ma is bojkottálják az új napilapot. Amivel csak azt akarom mondani, hogy nincsen külön kormánypárti, meg külön ellénzéki irodalom. Csak jó és rossz művek vannak. És maguk az írók sem oszthatók kétfelé, noha mint állampolgárok meglehetősen eltérő politikai nézeteket vallanak vagy vallhatnak. De talán magad se gondolod komolyan ezt az összeférhetetlenséget, és szerinted sincsen két vagy több magyar irodalom. Lehet. hogy valami egészen más mozgat téged velem kapcsolatban. Talán azt ülteted át ily módon a gyakorlatba, amivel an* nak idején nagy visszatetszést keltettél az Országgyűlésben, mikor a magyarságmérés ingoványos talajára tévedtél, és honfitársaink tekintélyes hányadát, beleértve a padsorokban ülő képviselők jó részét is, egyetlen mozdulattal, csak úgy visszakézből kirekesztetted a nemzet testéből. Igen, most, hogy jobban belegondolok, nem tudok szabadulni a gyanútól, hogy az van itt a háttérben, hogy azért csináltad te ezt velem, mert én neked nem vagyok eléggé magyar, mert én a te szemedben holmi gyanús, megbízhatatlan alak vagyok, akivel még véletlenül sem akarsz egy gyékényen árulni. Annak ellenére, hogy történetesen nem vagyok zsidó, nem tartozom ahhoz az etnikumhoz, amelyet történész létedre igen emlékezetkihagyásosan célba ...vettél, megvan „viszont az a fogyatkozásom, hogy néni Illek bele a te magyarságképedbe, mert szláv nevem van (mint Babits Mihálynak, mint Petrpvics Sán- . dórnak, mint neked), és egy sor : dologról másként vélekedem, sőt mit ad Isten, még arra is képes vagyok, hogy verseket olvassak ; az ÉS-nek, noha nem értek egyet minden közleményével. Bevallom, sejtelmem sincs, te hogyan állapítod meg, ki a magyar vagy magyarabb, hogy milyen műszereket' használsz, meg hogy hol tanultad ezt a szakmát. De nem is nagyon érdekel. Nekem elég az, ha tudom, hogy magyar az, aki magyarnak vallja magát. És mint szajlai parasztivadék talán vagyok olyan magyar, mint te. Vagy talán még olyanabb, hiszen a magyarsághoz talán az. is hozzátartozik, hogy nem vonjuk kétségbe mások magyarságát. Te viszont azt tetted egyszer, amikor burkoltan arra céloztál, hogy én voltaképpen tót vagyok. Igaz, ez régen történt, a nyolcvanas évek közepén, Amerikában, mikor együtt vendégtanároskodtunk a Kaliforiai Egyetemen, és még legmerészebb álmaidban sem hitted volna, hogy valamikor külügyminiszter leszel. De én emlékszem rá. ... ........ Lehet ' természetesen, hogy csak tréfáltál, szellemeskedtél, bár a humor nem erős oldalad. Mindazonáltal különös, hogy ottlétünk idején valóságos aknamunkát folytattál ellenem ahelyett, hogy támogattál volna, és a tetejében azt a képtelenséget terjesztetted rólam, hogy én a hivatalos Magyarország képviselője vagyok, amivel rontottad a hitelemet, és ennek többek közt az lett a következménye, hogy nem maradhattam még egy évig, noha tehettem volna még egyet s mást odaát hazánkért. Te nem bíztál bennem, holott, nekem lett volna okom gyanakvásra, bizalmatlanságra, hiszen te Itthon
