Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-24 / 8437. szám

Élet és Irodalom, 1993.má4c.12.16

akkor a Marxról elnevezett

egyetem, a hivatalos ideológai fellegvár egyik oszlopos tudora voltál, amíg én csak egyszerű üldözött, többszörösen betiltott szellemi szegénylegény, és éppenhogy csak megtűrt szerkesztőségében az akkori ÉS, ám hála néhány, a hatalom éberségét kijátszó, tisztességes kultuszminisztérium! tisztviselőnek, sikerült Fulbrighthoz jutnom. De nekem nem voltak' előítéleteim veled szemben, és soha,, sehol,

semmivel nem Irtottam neíte’d. Ha csak azt nem számítom, hogy amikor mégis megpróbáltál irányítani, értésedre adtam, hogy nem vagy a főnököm, hogy a magam ura vagyok, miként te is az voltál, ami igaz Is volt, meg más-más tárgyakat is tanítottunk, más-más tanszékeken. Ez legfeljebb hiúságodat sérthette, de kárt nem tett benned.

Szóval, úgy látszik, én neked már akkor a begyedben voltam, és ösztönösen már akkor készültél erre a szerepre. És odáig mentél, hogy még azt is kifogásoltad, hogy velem lévő kisfiámmal csak angolul beszélek, pedig megérte, mert azóta megnőtt é3 szerinted magyartalan igyekezetem eredményeképpen ma kétnyelvű. És azután is, hogy hazajöttünk, és elváltak útjaink, szemmel tartottál, és nem enyhült buzgalmad. Ellenkezőleg, inkább növekedett, miután a történelem mintegy lovat adott alád. Mert amikor a

diktatúra bukása után azmledbe hullt a .. külügyminiszterség, nyomban megakadályoztad, hogy diplomáciai szolgálatba lépjek. És nincsen ugyan rá bizonyítékom, de az az érzésem, hogy részed volt abban is, hogy később távoznom kellett a miniszterelnöki tanácsadói testületből is, és a végén az Új Magyarországnál kötöttem ki, .

Ha erről van szó, ha vélt idegenségem, drótosságom, tutajosságom miatt penderítettél ki, ha ezzel azt folytatod, mit Santa Barbarában kezdtél, akkor még rosszabb a helyzet, és méltatlan lépésed még jobban elszomorít. De, mert nem tehetek ellene mást. minthogy n nyilvánosság elé tárom, mit gondolok, ezen a ponton leteszem toliamat, és várom, mikor rúgaLsz ki a Pesti Hírlaptól is, ahová időközben átigazoltam, mert hátha ott se vagyok ínyedre.

Döbbenettel: Imre, Oiavett Imre