Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-24 / 8437. szám
Tallózó, 1993.n\árc.18 12 kedésct, amelyet ezért hibáztatott Nevezetesen az eljárásokat, amelyek a Rádió és «Televízió elnöke ellen indultak, és azt, hogy a Rádió és a Televízió költségvetéséi a miniszterelnöki hivatal alá helyezték. Ez december 10-« körül volL Másfél hónappal később lezajlott az MDF országos gyűlése, további egy hónap elteltével, elhatárolta magát az elnökség a Magyar ŰttóL Most úgy néz ki, hogy egyáltalán nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy ön akkor mondta. Sót, tuhgdonképpen a kormány és a sajtó között nagyon javulnak a kapcsolatok. D.: — Én nem az egész MDF-es politikával kívántam szakítani, vagy gesztust tenni az MDF politikájával szemben, hanem az ön állal említett lépésekről tartottam úgy, hogy ezek nem nagyon vállalhatók, én legalábbis az ilyen típusú politizálásban nem tudok szerepet vállalni. Tehát én csak a sajtóiroda vezetéséről mondtam le. Azt természetesen reméltem, hogy az MDF-ben a helyzet javulni fog. Az országos gyűlés óta, azt hiszem, nyilvánvalóak azok a lépések, amiket részben föl is sorolt: a jobboldalt radikalizmus, amely az MDF alapirányát veszélyeztette, nagyon komolyan, Csurka István személyében, ez visszaszorul és elszigetelődik. És minden remény megvan arra, hogy az MDF visszatalál a középpárti szerepéhez. (Bekiabálások. ) II.: —Valahol érzékelhető egy olyan folyamat, hogy ez a párt már nem az a párt, amely 1983 szeptemberében zászlót bontott, És valóban, ha van egy organikus fejlődés, akkor érdemes-e egy ilyen folyamatnak elébe állni, és megpróbálni megakadályozni? Lehet, hogy ennek a pártnak ez a természetes útja. D.: — Nagyon sok minden változott, termék szelesen. Minden párt változott, a változó helyzetekben. 1987-ben a lakileleki sátor alatt még nagyon sokan ott voltak, Pozsgay Imrétől Gombár Csabáig. Talán kevesen tudják, a bekiabáló úr is lehet, hogy meglepődik ezen: Gombár Csaba olt volt, ő beszélt először arról, hogy csak többpártrendszer formájában képzelhető el a demokrácia. Nagyon sok minden változott, de hát én úgy gondolom, hogy az a folyamat, ami ellen mi nagyon erőteljesen tiltakoztunk, az tényleg megállt, és tényleg úrrá lett az MDF, ezen az előbb már említett, jobboldali Csurka-féle tendencián. Minden jel arra mutat, hogy egyre jobban elszigetelődik és egyre inkább talaját veszti ez a fajta szélsőség. II.: — Pedig ha végignézünk a régió országain, akkor azt láthatjuk, hogy nacionalista, jobboldali. konzervatív pártok kerülnek hatalmi pozícióba. Nagyon sokan azt mondják, hogy a régióban csak az a rajta liberális alternatíva van, amit emlegetnek, egy szocialista és az Antall-féle centrum politikával szemben. Ez nem valódi alternatíva. D.: — Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben jó lenne a harmadik utat megtalálnia Magyarországnak. De csak ebben az értelemben. Tudniillik egyfelől valóban ezek a jobboldali nacionalista tendenciák teret nyernek a környező országokban. A másik pedig az, hogy a volt kommunista pártok azok, akik újra hatalomra jutnak Szlovákiában vagy Litvániában. Tehát rendkívül jó lenne, ha Magyarország se jobboldalra nem menne d, a szélsőséges nacionalizmus irányába, se baloldalra, hogy az egykori kommunista pártok kerülnének kormányra, hanem meg tudná őrizni ezt a fajta konzervatív, liberális vonaláL B.: — A liberális szárny az MDF-tan gyarapodik-«? Eiről mi nem tudunk semmit. Az elég látványos, bogy Csurka tábora gyarapodik. Párton belül nem tudom mennyire,de mindenesetre párton kívülről nagyon Is. D.: — A parlamenti frakcióban Csurka tábora nem gyarapodik, hanem nagyon jelentős mértékben elszigetelődött. Ha arra gondolunk, hogy Csurka Istvánt nem választotta be az MDF-frakció a frakciója elnökségébe... B.: — A tagságról van szó! Azl tudom, hogy a frakcióban Csurka István számára kedvezőtlenül alakultak a fejlemények, de az MDP-tagsághan, szimpatizánsai körében az embernek az a benyomása, hogy egyedül ó tud nagyobb tömegeket mozgósítani. D.: — Erre is van egy adatom! Tudniillik ahogyan a frakcióban nem választották be az elnökségbe, úgy a hívei is nagyon csekély számban kerültek be az országos gyűlésen az MDF elnökségébe. A legoptimistább számítások szerint isazőoldalukon mindössze öten vannak, a huszonegy tagú elnökségben. Ha valóban úgy lenne, hogy Csurka hívei többségben vannak az MDF-cn belül, akkor az ó hívei uralnák az elnökségei Bekiabálás: — Haver, hol élsz le!? B.: — Az úr azt kérdezte: haver, bol élsz te? Szerintem a kérdésben van ráció. Azt látja mindenki, hogy akármi történt az országos gyűlésen, Csurka István képes megmozgatni olyan ezres nagyságú tömeget. Vajon a liberálisok tudnak-e növekedni az MDF-tag&ágban, vagy nem? 11.: — Éppen ön figyelmeztetett rá, hogy Csurka zseniálisan csalta el a Torgyán-lábor egy jelentős részéi Azt hiszem egy békéscsabai példát mondott, hogy a korábbi Torgyán-hívók közül Csurka zászlaja alá mentek ál nagyon sokan. Ebben az értelemben majdnem azt lehetne mondani hogy az MDF szempontjából küIdetéses ember lehet Csurka. D.: — Ha úgy válna a helyzet, hogy egy sportcsarnok választana, egy sportcsarnoki közönség, akiket Csurka oda be tud hívni, be tud csalogatni, akkor nagyon jó lenne az MDF-nek, mert akkor nyilván megnyerné a választási De 1994-ben az ország fog szavazni, és nem azok, akik Csurka gyűléseire elmennek, és nagyon lelkesek, valóban. Minél inkább közeledünk 1994-hez, annál inkább fontos, hogy mit gondol a közvélemény Csurkáről és az MDF-ről, és annál kevésbé fontos, hogy egy-egy tüzes hangulatú gyűlésen milyen légkört tud teremteni. H.: — Hol van az ország? Teljesen mindegy, hogy azMDF-ról van szó. Nagyon kevesen vannak a Fidesz mögött szervezett tagok, az SZDSZ-nek is csökkeni a taglétszáma. Minden párt azzal a problémával küzd, hogy az ország nemigen politizál nem pártközi keretek között fejti ki közéleti tevékenységéi Lehet-e egyáltalán tudni hogy az ország mii akar? Abban teljesen igaza van: hogy milyen a hangulat itt; hogy kJ kiabál közbe; egy sportcsarnokot hogyan lehet megtölteni lelkes zászlós hívekkel — az egy teljesen más kérdés. D.: — Az valóban igaz, hogy általában a hevesebb vérmérsékletű, vagy a vehemensebb emberek járnak politikai gyűlésre mostanában. És csakugyan nehéz azt tudni, hogy akik otthon maradnak, azok mit gondolnak, vagy miképpen vélekednek. A közvélemény-kutatások nyilván valami támpontot adnak, bár korántsem szabad ezekből messzemenő következtetéseket levonni. Az viszont biztos — és ennek az országnak a történelme 1989-óta bizonyítja —, hogy a magyar nép a radikális, handabandázó, erőszakos politikára nem „vevő”. Innen gondolom én azt, hogy a Csurka-féle politikára sem lenne vevő 1994-ben. H.: — Ami receptet ön kínál az mennyire megoldás arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum elvesztette azt az értelmiségi tábort, amely nemcsak Lakitelekhez kapcsolódóik hanem ahhoz a rendkívül fontos, a pártállami időszakban meghatározó jelentőségű eszmerendszerhez, amit nép-nemzell eszmerendszernek nevezünk? Ezek az emberek megunták azl hogy handabandázó emberekkel azonosítják őkeL Mit lehet kezdeni ezzel az elveszett táborral? D.: — Egyrészt van egy természetes oka annak, hogy az értelmiség egy jelentős része viszahúzódott a politikától. Nagyon sokan úgy kapcsolódtak be 1988, 1989 tájékán, ahogyan én is. Egyszerűen kötelességüknek érezték, hogy a régi rendszer lebontásában, megdöntésében közreműködjenek.Tehát addig, amíg a rendszerváltozás megtörténik, amíg az egypártrendszer helyébe, a többpárti demokráda'lép, addig kiveszik ebből a részüket. De nem akartak az intézményes keretek között politizálni, nem akartak profi politikussá válni. Ez a legfőbb oka annak, hogy az értelmiség a pártokat otthagyta. Nemcsak az MDF-et, hanem a többi pártot is sújtja ez a dolog. Másrészt viszont való igaz, hogy Csurka árnyéka, amelyik rávetódött az MDF-re, nagyon sokakat elriasztón Én úgy vélem, hogy ha nyilvánvalóvá válik, hogy ez a fajta politika, a Csurka-féle radikalizmus kiszorul, illetve elszakad az MDF-től, akkor nagyon sok szimpatizánsukat visszanyerhetjük. H.: — Nagyon sokan azt mondják, a miniszterelnök legélesebb kritikája is azért illette Csurkil mert csinált egy kész, jobboldali pártoL Egyszerűen megvan a párt kerete, megvan a párt alapja. Mire számít ön a következő időszakban? Csurka megy-e és pártot csinál? Vagy elhúzódik ez a dolog olyan sokáig, hogy akár a választások előtti hónapokban kerülhet sor egy kényszerű szakadásra? Ez az MDF végét jelentheti D.: — Úgy látom, hogy aki komolyan odafigyel a politikára, az előtt nyilvánvaló, hogy Csurka Istvánnak egyre kevesebb a mozgástere az MDF-ben. Ó maga manőverezte bele magát ebbe a lehetetlen helyzetbe. Én azt hiszem, hogy magának köszönheti azt, hogy mindinkább elszigetelődik. Kérdés, hogy vajon van-e esélye, hogy új pártot alapítson, vagy a Magyar Útból lesz-e valami? Ó maga írja a Magyar Fórumban, hogy pénz híján, nyilvánosság híján, támogatottság híján nem nagyon van értelme új pártot alapítani, és ilyen kondíciókban választási küzdelmekbe bocsátkozni. Lehetséges, hogy azt a megoldást választja, hogy esetleg visszavonul a politikától újra az irodalomba, és azt fogja gazdagítani. B.: — Ön egy érvel választások után azt mondta a Petőfi Népének, bogy rosszul élte meg a bizalomvesztési ami érte önl mint MDF-es képviselői az első év után. Mosl a mai MDF-tagság körében Is meg kellett élni egyfajta bizalomvesztést az álláspontja miatt Akkor azl mondta, bogy elég rosszul aludt és altatót is kellett szednie. Most mit szed? D.: — Most inkább úszom és futok helyette! Rájöttem, hogy az altató nem megoldási Rosszul élem meg, természetesen, hogy az MDF-en belül, nyilván jelentős mértékben, elszigetelődtem, elszigetelődtünk liberális barátainkkal. De úgy gondoljuk, hogy ha a Csurka-kérdés megoldódik, és az MDF visszatalál az eredeti középpárti szellemiségéhez, akkor ezek a dolgok is rendeződnek, és újra megtaláljuk a helyünket a párton belül.
