Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-24 / 8437. szám
Mérlegen n magyar külpolitika BvsaviffvtcH A'oróc« I>í*sf«raf Közel két hónapja választották meg az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökévé. Akkor úgy nyilatkozott, hogy szeretné, ha a bizottság nagyobb szerepet kapna a magyar külpolitika alakításában. Változatlanul indokoltnak érzi-e ezt a törekvést, és ha igen, mik a tapasztalatai? — kérdeztük Kovács Lászlót, a testület MSZP-s elnökét. — Szükségesnek tartom a külügyi bizottság részvételének növelését, ez az Országgyűlés és bizottságai alkotmányos szerepéből is következik. Hozzáteszem: a többi bizottságtól eltérően a miénknek alig van törvényelőkészítő feladatköre. Az Országgyűlés ritkán hoz a külpolitikával összefüggő törvényeket, határozatokat — bár legutóbb éppen ilyen volt a biztonságpolitikai alapelvek meghatározása. — Meggyőződésem, hogy a magyar külpolitika eredményességének egyik legfontosabb feltétele a konszenzus, a minél szélesebb körű, de legalább hatpárti egyetértés. Ennek folyamatos biztosítása, állandó megújítására nincs jobb fórum, mint a külügyi bizottság. Biztos vagyok abban is, hogy a nemzetközi feltételrendszer mérlegelése, a magyar külpolitikai kezdeményezések kimunkálása során jól hasznosíthatók a pártok tapasztalatai. A magyar külpolitika törekvéseinek érvényesítését a külügyi bizottság tagjai is előmozdíthatják, hiszen részt vesznek minden fontos nemzetközi parlamenti szervezet — többek között az Európa Tanács, az Északatlanti Közgyűlés — munkájában, -nem is szólva a kétoldalú parlamenti kapcsolatokról. — Az elmúlt két hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy van lehetőség az előrelépésre. A külügyminiszter úr elfogadta azt a javaslatomat, hogy a külügyi bizottság és a Külügyminisztérium vezetői negyedévenként közösen tekintsék át a fontosabb nemzetközi folyamatokat és mérlegeljék a magyar külpolitika szükséges, illetve lehetséges lépéseit. Az a kezdeményezésem is egyetértésre talált, hogy a bizottság vezetőinek és tagjainak külföldi partnerekkel — képviselőkkel vagy akár kormányzati tényezőkkel — folytatott tárgyalásait használjuk fel Magyarország és a különböző országok közötti kétoldalú kapcsolatok konkrét ügyeinek előmozdítására. Ehhez persze az szükséges, hogy a külügyi bizottság megfelelő tájékoztatást kapjon az esetleges problémákról. Biztos vagyak abban, hogy megéri a fáradságot az ilyen előkészítés, mert így a parlamenti találkozók sokkal hasznosabbak, mint ha csupán kölcsönös tájékoztatók hangzanak el a parlamentek felépítéséről, működéséről, vagy netán a magyar történelem egyes fejezeteiből kapnak leckéit az ide látogatók. — Milyennek ítéli a külügyi bizottság szakmai színvonalát? — Sok olyan tagja van a bizottságnak, aki az elmúlt három év alatt nagyon sok munkával és a külpolitika iránt tanúsított kellő szakmai alázattal sokat tanult. Állná az összehasonlítást bármely fejlett parlamenti demokrácia hasonló testületének tagjaival. Ennek azért is örülök, mert minél magasabb a szakmai színvonal, annál kevesebb indulat, vélt, vagy valódi pártérdek befolyásolja a bizottság tagjait az állásfoglalásokban, a döntéshozatalban. — Az ön megítélése szerint mi mutatja, hogy eredményes egy ország külpolitikája? — Semmi esetre sem az, hogy a kormány vagy a parlament tagjai sokat utaznak, fontos országok vezetőivel leveleznek, vagy telefonbeszélgetések sorozatát bonyolítják le naponta. Ez csupán a külpolitika nélkülözhetetlen eszközrendszere. Ettől akár még sikertelen is lehet j a külpolitika. Például, ha az irányvonalat rosszul, nem a nemzetközi feltételeknek megfelelően választják meg, vagy ha a végrehajtásban zökkenők adódnak. Sajnos kedvezőtlen befolyást gyakorolhat a külpolitikára egyegy meggondolatlan nyilatkozat, vagy valami olyasfajta belpolitikai jelenség, ami az ország nemzetközi megítélését rontja. Véleményem szerint a külpolitikát akkor tekinthetjük sikeresnek, ha hozzájárul az ország biztonságának garantálásához és előmozdítja gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését, a gondok megoldását. Ha ezt nem sikerül elérnie, akkor kár az utazási, vagy postai költségekért. Valószínűleg sokan emlékeznek arra, hogy a Németh Miklós vezette kormány idején gyakran minősítették sikerágazatnak a magyar külpolitikát, de ezt sohasem a Külügyminisztérium vezetői mondták. Nem éreztük volna ízlésesnek saját . munkánk ilyen felmagasztalását. A mostani magyar külpolitika megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a nemzetközi feltételek gyökeres megváltozását. Magyarország ma katonai-politikai szövetségi rendszerhez nem tartozó, független ország, nemzetközi mozgástere összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint korábban volt. Külpolitikai lépéseinél nem kell tekintettel lennie valamiféle „közös érdekekre”, csak a magyar nemzeti érdekeket — és természetesen a nemzetközi feltétélrendszert — szükséges mérlegelnie. Korábban tehát az volt a siker mércéje, hogy menynyire tudjuk bővíteni Magyarország nemzetközi mozgásterét az adott, igen „szigorú” feltételrendszerben — Varsói Szerződés és KGST- tagság, szovjet csapatok jelenléte, „kétpólusú” világrend és ezen belül ez a térség, mint szovjet befolyási övezet. Ügy gondolom, hogy ez nem kis mértékben sikerült. Most viszont az a mérce, hogy ki tudja-e használni teljes mértékben a magyar külpolitika a sokkal jobb lehetőségeket. Én úgy érzem, hogy nem eléggé. Közismert, hogy komoly feszültségek co Népszava, 1993.márc.20.
