Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-12 / 8429. szám
VÁLASZTÁSOK ELŐTT AZ MDF ESÉLYEIRŐL Pesti Hírlap, 1993.márc.6.13 ^ioka nem könnyű megfogalmazni, tiny, hogy a magyar fiolitikuiok tzívaen tetzzeiegnek új helyzetükben... Azonban éppen a jelen körülmények kö- . nőtt kell a fegyelmet mint külö- _, nözen fontot elemet hangiúfyoai Hiánya eleién komoly zavarok keletkezhetnek. Politikai párton belül a fegyelem elkerülhetetlen: nélküle atact jó eredmény.“ VARSA DOMOKOS CYŐRCT A sajtóban és nagypolitikában tart a mérsékelt idő: a legkedveltebb szocialista napilap már csaknem egy hónapja türtőzteti magát, csupa megértő, kedves cikk az MDF-ről, népi-nemzeti kezdeményezésekről, hasonlókról. Hovanyea László sajnálkozik, hogy Csurka rendszerváltozáskor nem kapta meg az őt megillető Kossuthdíjat. Aczil Endre kijelenti, hogy ... alábecsülték Antall Józsefet mint taktikust vagy mint stratégát, vagy mindkét minőségében." Kóváry E. Piter Kisújszállás után kétségtelennek ítéli: „... sikeresnek bizonyult a kísérlet: szélsőséges hangoktól és megnyilvánulásoktól mentes, felelős gyülekezetben kezdődött párbeszéd eltérő pártállásúak között nemzeti sorskérdésekről ebben az alföldi kisvárosban.” Tartja még magát a friss törekvés: nem összemosni, hanem szétválasztani a szélsőségeseket és mérsékelteket. És mintha tudatos volna az is: a kötőanyag nélküli, szabadosságával irritáló és romboló ultraliberalizmus helyett — amelyből ugyancsak egyenes út vezet a ultranadonalizmushoz és fasizmushoz — mintha elfogadást nyerne a mérsékelt nacionalizmus, a maga nyilvánvaló kötőanyagával, békességre hajló, építő patriotizmusával. Az MDF, a kormány kapott talán egy utolsó lehetőséget. Most már az az esély sem maradt meg nekik, hogy eredménytelenségüket,, hibáikat — okkal, ok nélkül — a gátlástalan ellenzékre fogják. Az MDF, mint legnagyobb kormányzópárt számára most óriási a tét: ha kiderül, hogy másoktól immár különösebben nem zavartatva sem tudja rendezni sorait, kevéske töretlen híve előtt is végleg elveszíti hitelét. E pillanatban minden jel arra mutat, hogy ez fog bekövetkezni. Nem gyengíti, hanem erősíti ezt a megállapítást az a tény, hogy a Fórum VI. Országos Gyűlése sikerrel akadályozta meg a pán szétrobbanását, széthullását. F.z ugyanis csupán annyit bizonyított, hogy egyegy komoly, halaszthatatlan feladatra össze tudnak fogni a párt meghatározó erői. A sikeres gyűlés óta tapasztalható visszásságok ellenben azt bizonyítják, hpgy a gépezet hibás. A rendszerrel, a működési mechanizmussal van óriási baj. Hiányzik az a mechanizmus, amelyikkel kezelni lehetne a százfelé húzó, rángató hatalmi törekvéseket. Az országos gyűlés választási eredményei szerint olyan országos elnökség alakult ki, amelyben kisebbségben vannak a Csurkahívők. FJthez képest az alakuló ülés óta a pártban, párton kívül az történik, amit (iurkáék akartak: az Országos Hivatal, a szervezet, az adminisztráció szétverése, illetve a Magyar Út Körök mozgalmának erősödése. Anélkül, hogy bele kívánnék szólni abba, ezek a változások helyesek-e, üdvözítendőek-e, vagy nem, két dologra hadd hívjam fel a figyelmet. Egyfelől: a szocialista rendszerben is addig keresték a bűnbakokat, amíg ki nem derült: a rendszer a hibás, azt kellene megváltoztam. Ha évek óta nem akad olyan személy, aki megfelel akár a központi, akár. a képviselői sajtóiroda vezetői posztjára, talán leszögezhető, hogy jobb esetben a kiválasztási szisztémában, rosszabb esetben a ha tál, mi mechanizmusban keresendő a hiba. Másfelől: nagyotrfog ‘csalódni az, aki egy pillanatig is abban a reményben ringatja magát, hogy az új szervezeti, személyi felállás önmagában bármit is megoldhat. Son mit nem oldhat meg. Ezek a területek ugyanis csupán kényszerű hadszínterei a különféle erők, ideológiák összecsapásának. Amely erők egyébként az országos elnökségben koncentrálódnak — tehát az lenne a logikus és kívánatos, hogy csatáikat is itt vívják meg. Ehhez hiányzik egy jól működő döntési mechanizmus. Egy ilyen mechanizmus szükségessége a demokrácia lényeg&>ől fakad. Nem dönthető d, ki az igazság letéteményese, döntsön a többség, érvényesüljön a többség szava, akarata. Az MDF-en belül viszonylag markánsan elkülönül egy pragmatista, centrista vonal és két ideológiai vonal. A pragmatisták Antall centrumpolitikája mögé sorakoznak fd, a másik két csoportot pedig a kis létszámú liberálisok és a nagyobb létszámú Csurkahívők képezik. A liberálisok fó szóvivőiből (különösen Debreczeniből) mintha a reálpolitika maradéka is kiveszett volna — mániákusan Csurkát és hívat osztják, anélkül, hogy a legcsekélyebb megértést is tanúsítanák. Ezzel legfdjebb saját ambíciójuknak szolgálnak (mint a vegytiszta, kortól és időtől független liberalizmus, demokratizmus, antiíasizmus töretlen hívei), de nem a kormányzó párt MDF-nek. Kár azzal áltatni magukat, hogy fdlépésükkd az MDF szalonképességét növelik mások — például a közvélemény vagy dlenzéki pártok prominepsd — szemében, ugyanis ezek számára csak a centrum viselkedésének, véleményének van jdentősége. Csurka és hívd reálisabbnak tűnnek. A Magyar Utat valóságos igények szülték — a jóléti társadalmak önző fogyasztói szemléletének egyre nyilvánvalóbb hátrányai, intemadonálódott veszélyei. Sajnálatos is lenne, ha az általuk képvisdt eszmék, törekvések többsége — leszámítva tehát a szélsőségesnek tekinthetőeket ír- sehol nem kaphatnának nyilvánosságot, nem nyerhetnének teret. A-nagy baj — a Fórum számára — abbéi származik, ha a különféle törekvések nyíltan és nyilvánosan egymás dien dolgoznak, és nemcsak egymást ol lógatják ki, de viharos gyorsasággal leépítik, lerombolják az egész MDF-et Márpedig ma már ennek lehetünk tanúi. Az MDF-nek kétségkívül egyik legvonzóbb tulajdonsága az a szólás- és csdekvési A látszat a valóság
