Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-12 / 8429. szám

Pesti Hírlap, 1993.márc.6.

i A

X. x

szabadság, amdlyd tagjai, vezetői bőségesen élnek is. Az MSZMP pártdiktatúrájára visszagondolva ezen nincs is mit csodálkozni. Másfdői azonban mélységesen egyet kdl értenünk Michael GunUmruü, az angol konzervatív párt volt sajtófőnökévd, aki magyarországi tapasztalatairól pár hónapja egy tanulmányában ezt írta: „Noha nem könnyű megfogalmazni, tény, hogy a magyar politikusok szívesen tetszelegnek új hdyze-. tűkben... A frissen megtalált szabadság azonban egyértdműén túlzásokhoz vezet, és növdi a vágyai, hogy a politikus mint egyéniség jdenjék meg, és ennek megfelelően fejezze ki magát.

Azonban éppen a jden körülmények között kell a fegydmet mint különösen fontos demet hangsúlyozni. Hiánya esetén komoly zavarok kdetkeznek. Politikai párton bdül a fegyelem dkenQlheteden: ndkőié nincs jő eredmény.”

Hogy ez a fegyelem, illetve a tőle várt egységes arculat mennyire fontos, talán megérthető a következő összefüggésekből. Az MDF-hez „közei álló” közvélemény-kutatási adatok is megerősítik, hogy a potenciális választók között toronymagasan legnépszerűbb a Fidesz. Vajon mitől? Legszívesebben azt válaszolnám, hogy stmrrúíSL Nincs az MDF-étől, a kormányétól lényegesen dtérő gazdasági programjuk. Szociális téren a kormányénál is keményebb álláspontot képvisdnek. Szellemiekben sincsenek túl jól deresztve. Van viszont eg> viszonylag egységes és markáns arculatuk a közvélemény szemftjen: törekvő fiatalok rádóra ' hajó;*: Jópofán szemtelen csoportja. Lám, ennyi is, ilyen kevés is dég! Az MDF, a kormány sokkal többet tett, mégis sokkal kisebb a' népszerűsége De mitől volnának népszerűek, mitől lenne hitdük, ha már kormánypárti képviselők is — élükön Csurkával — szidják a kormányt? Csurka úgy érzi, joggal szidja, hiszen nem az MDF programját valósítja meg.

A centristák úgy érzik, jogtalanul marasztalja d a kormányt, hiszen a törvényes lehetőségek között, a realitáspkat figydembe véve, az MDF programját valósítják meg. A realitásokat mindenki kénytelen (lenne) figydembe venr^i, nem véletlen, hogy még iz MSZP sem tudott más gazdásági dképzelésekkd előrukkolni: piacgazdaság is lenne, IMF is lenne, adósság is leant

Nem könnyű ddönteni, kinek van igaza. A demokráciában azonban épp az a jó, hogy nem is kdl ddönteni! Nem igazságokat kdl érvényre juttatni, hanem játékszabályoknak érvényt szerezni. Csak az tűnik biztosnak, hogy aki a maga igazságait kergeti, s közben fdrúgja a játékszabályokat, az mindent, mindent tönkretesz. Képzdjük d, hogyan tud majd az MDF úgy kampányt folytatni, hogy saját tagjai, vezetői teszik hitdtdenné a másikat, a másik állításait Ha az MDF egyik nap Antallarcát, másik nap Csurka-arcát mutatja. Ha a kormány egyszer szociálisan érzékeny, másszor — saját párthíve szerint — érzéketlen. Ha egyik nap megtörtént, másnap nem történt meg a rendszerváltozás. Ha egyszer a beígért rendszerváltozás végrehajtója, másszor az idegenek száll ás esi nálója. Ha egyszer a sző es nyitás a cd, másszor csak igaz magyarokat szabad képvisdőjdöltkém támogatni. Ha egyszer a Magyar Ut Körök, másszor a Magyar Demokrata Fórum ítélkezik arról, ki alkalmas képvisdőjdöltnek.

Az MDF VI. Országos Gyűlése mint a párt legfőbb „törvényhozó" testületé megphpzta-« fmaf» általános.-éjvé-' "nyű döntéseit. A napi, operatív irányítás feladatát, az ehhez szükséges döntések meghozatalát az Országos FJnökség kezdje adta, amdyik soraiból megválasztotta az Ügyvezető Elnökséget. Formailag tehát minden rendben. Most már csak élni kdlene a lehetőséged.

Az MDF a mai politikai palettán a keresztény, demokratikus, népi-nemzeti polgári eszmék szerves egységének legfőbb képvisdője. Ha az MDF 1994-ben akar még labdába rúgni, egyszer és mindenkorra ki kell mondani, hogy eg)’ dolog az dtérő vélemény, a bdső vita, és más dolog a döntésekkd szembeni külső fellépés, megnyilatkozás. Szigorúan a választási remények fennmaradása érdekében véget kdl vetni az eufórikus szólás- és cselekvési szabadság korszakának, és «gyre súlyosabb szankciókkal kell büntetni a játékszabályok megsértőit. Utálom, utáljuk a szigorúságot, a fegyelmet, különösen a szankciókat, de ezzd az elképesztő fegyelmezetlenséggel sem vihetők tovább az ország meghatározó pártjának ügyei.

Különös, hogy Antall Józsefnek általában nincsen gondja sem a nemzetközi, sem a hazai politikai del képvisdőivd — annál több saját pártjának néhány meghatározó személyiségével. Amazok ugyanis jobbára kötik magukat a diplomácia iron és íratlan szabályaihoz, emezek viszont inkább a maguk — vélt vagy valós — igazságaihoz kötődnek. Szigorúan a választási eredmények tekintetéből — miképp a Fi’ desz példáján láthattuk — másodlagos az igazságtartalom. Egyszer már idéztem Danid N. Odescalchitól, az amerikai kongresszus kampányszakemberétői: a látszat a valóság. Tudom, hogy ezt nagyon nehéz megemészteni. De azt is tudom, hogy bőven akadtak már olyanok a világon, akik a maguk küldetéstudatával, dtökfltségévd boldogítani akarták a népet—:akarata ellenére. !

J . E kétségek felett lehet megnyugtatóan dönteni a többségi szavazatokkal. Itt nem szükséges az egyetértés, utána pedig ki-ki gondolhat arra, az annyira vágyott demokrácia nemes játékszabályai szerint győzetett le. Aki ezt nem képes megemészteni, az nem való a demokráciába. Aki ezt nem képes megérteni, azt ki kdl zárni a demokráciából.