Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-12 / 8429. szám

Pesti Hírlap, 1993.márc.6. i A X. x szabadság, amdlyd tagjai, vezetői bőségesen élnek is. Az MSZMP pártdiktatúrájára visszagondolva ezen nincs is mit csodálkozni. Másfdői azonban mélységesen egyet kdl értenünk Michael GunUm­­ruü, az angol konzervatív párt volt sajtófőnökévd, aki ma­gyarországi tapasztalatairól pár hónapja egy tanul­mányában ezt írta: „Noha nem könnyű megfogalmazni, tény, hogy a magyar politikusok szí­vesen tetszelegnek új hdyze-. tűkben... A frissen megtalált szabadság azonban egyértd­­műén túlzásokhoz vezet, és növdi a vágyai, hogy a politi­kus mint egyéniség jdenjék meg, és ennek megfelelően fe­jezze ki magát. Azonban éppen a jden kö­rülmények között kell a fegyd­­met mint különösen fontos de­­met hangsúlyozni. Hiánya ese­tén komoly zavarok kdetkez­­nek. Politikai párton bdül a fe­gyelem dkenQlheteden: ndkő­ié nincs jő eredmény.” Hogy ez a fegyelem, illetve a tőle várt egységes arculat mennyire fontos, talán meg­érthető a következő összefüg­gésekből. Az MDF-hez „közei álló” közvélemény-kutatási adatok is megerősítik, hogy a potenciális választók között to­ronymagasan legnépszerűbb a Fidesz. Vajon mitől? Legszíve­sebben azt válaszolnám, hogy stmrrúíSL Nincs az MDF-étől, a kormányétól lényegesen dtérő gazdasági programjuk. Szociá­lis téren a kormányénál is ke­ményebb álláspontot képvisd­­nek. Szellemiekben sincsenek túl jól deresztve. Van viszont eg> viszonylag egységes és markáns arculatuk a közvéle­mény szemftjen: törekvő fiata­lok rádóra ' hajó;*: Jópofán szemtelen csoportja. Lám, ennyi is, ilyen kevés is dég! Az MDF, a kormány sokkal töb­bet tett, mégis sokkal kisebb a' népszerűsége De mitől volná­nak népszerűek, mitől lenne hitdük, ha már kormánypárti képviselők is — élükön Csur­­kával — szidják a kormányt? Csurka úgy érzi, joggal szidja, hiszen nem az MDF program­ját valósítja meg. A centristák úgy érzik, jog­talanul marasztalja d a kor­mányt, hiszen a törvényes le­hetőségek között, a realitásp­­kat figydembe véve, az MDF programját valósítják meg. A realitásokat mindenki kényte­len (lenne) figydembe venr^i, nem véletlen, hogy még iz MSZP sem tudott más gazdá­sági dképzelésekkd előruk­kolni: piacgazdaság is lenne, IMF is lenne, adósság is lea­nt Nem könnyű ddönteni, ki­nek van igaza. A demokrá­ciában azonban épp az a jó, hogy nem is kdl ddönteni! Nem igazságokat kdl érvényre juttatni, hanem játékszabá­lyoknak érvényt szerezni. Csak az tűnik biztosnak, hogy aki a maga igazságait kergeti, s köz­ben fdrúgja a játékszabályo­kat, az mindent, mindent tönkretesz. Képzdjük d, ho­gyan tud majd az MDF úgy kampányt folytatni, hogy saját tagjai, vezetői teszik hitdtden­­né a másikat, a másik állításait Ha az MDF egyik nap Antall­­arcát, másik nap Csurka-arcát mutatja. Ha a kormány egy­szer szociálisan érzékeny, másszor — saját párthíve sze­rint — érzéketlen. Ha egyik nap megtörtént, másnap nem történt meg a rend­szerváltozás. Ha egyszer a be­ígért rendszerváltozás végre­hajtója, másszor az idegenek száll ás esi nálója. Ha egyszer a sző es nyitás a cd, másszor csak igaz magyarokat szabad kép­­visdőjdöltkém támogatni. Ha egyszer a Magyar Ut Körök, másszor a Magyar Demokrata Fórum ítélkezik arról, ki alkal­mas képvisdőjdöltnek. Az MDF VI. Országos Gyű­lése mint a párt legfőbb „törvényhozó" testületé meg­­phpzta-« fmaf» általános.-éjvé-' "nyű döntéseit. A napi, operatív irányítás feladatát, az ehhez szükséges döntések meghoza­talát az Országos FJnökség ke­zdje adta, amdyik soraiból megválasztotta az Ügyvezető Elnökséget. Formailag tehát minden rendben. Most már csak élni kdlene a lehetősé­ged. Az MDF a mai politikai pa­lettán a keresztény, demok­ratikus, népi-nemzeti polgári eszmék szerves egységének legfőbb képvisdője. Ha az MDF 1994-ben akar még lab­dába rúgni, egyszer és min­denkorra ki kell mondani, hogy eg)’ dolog az dtérő vé­lemény, a bdső vita, és más dolog a döntésekkd szembe­ni külső fellépés, megnyilat­kozás. Szigorúan a választási remények fennmaradása ér­dekében véget kdl vetni az eufórikus szólás- és cselekvési szabadság korszakának, és «gyre súlyosabb szankciókkal kell büntetni a játékszabályok megsértőit. Utálom, utáljuk a szigorúságot, a fegyelmet, különösen a szankciókat, de ezzd az elképesztő fegyelme­zetlenséggel sem vihetők to­vább az ország meghatározó pártjának ügyei. Különös, hogy Antall József­nek általában nincsen gondja sem a nemzetközi, sem a hazai politikai del képvisdői­­vd — annál több saját pártjá­nak néhány meghatározó sze­mélyiségével. Amazok ugyanis jobbára kötik magukat a diplo­mácia iron és íratlan szabályai­hoz, emezek viszont inkább a maguk — vélt vagy valós — igazságaihoz kötődnek. Szigo­rúan a választási eredmények tekintetéből — miképp a Fi­­’ desz példáján láthattuk — má­sodlagos az igazságtartalom. Egyszer már idéztem Danid N. Odescalchitól, az amerikai kongresszus kampányszakem­­berétői: a látszat a valóság. Tu­dom, hogy ezt nagyon nehéz megemészteni. De azt is tu­dom, hogy bőven akadtak már olyanok a világon, akik a ma­guk küldetéstudatával, dtö­­kfltségévd boldogítani akarták a népet—:akarata ellenére. ! J . E kétségek felett lehet meg­nyugtatóan dönteni a többségi szavazatokkal. Itt nem szüksé­ges az egyetértés, utána pedig ki-ki gondolhat arra, az annyi­ra vágyott demokrácia nemes játékszabályai szerint győzetett le. Aki ezt nem képes meg­emészteni, az nem való a de­mokráciába. Aki ezt nem képes megérteni, azt ki kdl zárni a demokráciából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom