Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-12 / 8429. szám
Népszabadság, 1993.márc.8.05 A NATO védelmet jelent - Kissinger szerint Ma Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall kormányfő és Jeszenszky külügyminiszter is tárgyal Henry Kissingerrel. Az Egyesült Államok volt nemzetbiztonsági főtanácsadója és külügyminisztere, a világ egyik legismertebb külpolitikai szakértője, vasárnap interjút adott a Népszabadságnak.- Vajon végleg elveszett a remény, hogy az új világrend jobb és biztonságosabb lesz a réginél?- Az új világrend más lesz. Jobb, de időbe telik, amíg kialakul. Amikor az új világrend először került szóba, Bush elnök úgy' állította be, mintha a régi és az új minden előnye keveredne benne és mindez egyik napról a másikra menne végbe. Az új világrend azért lesz más, mert nem* a szuperhatalmaké lesz. Sok más hatalmi központ van, amelyik független módon cselekedhet, több helyről jöhetne^ a kezdeményezések. Persze ott van az etnikai ellentétek ügye, egy sor új probléma, amelyek megoldása időbe telik. De ha történelmi távlatból szemléljük, mindig ez történt, ahányszor új rend született.- Gyakorlatilag az Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom...- Igen és nem. Az Egyesült Államok az egyetlen katonai szuperhatalom. De egyre kevesebb az olyan probléma, amelyet katonai erővel lehetne megoldani. Tehát az a terület, amelyen az Egyesült Államok dominál, egyre veszít jelentőségéből. Ami más kérdéseket, például a gazdasági erőt illeti, az Egyesült Államok csupán egy nagyhatalom. Vannak mások is, akik összehasonlithatóak vele. Ott van Japán, bizonyos mértékben Európa, néhány éven belül Kína, valami, ami a volt Szovjetunió helyén jön létre. Szóval óvatosan kell használni a „szuperhatalom" szót.- Magyarország egy forrongó térséggel határos. Mi a véleménye a Balkánon kialakult helyzetről?- Nagyon kiábrándító, hogy a XXI. század küszöbén, ötven évvel a holocaust után megtörténhet olyasmi, mint az etnikai tisztogatás. Az is érdekes, hogy az a fajta nacionalizmus éled újjá, amely leginkább az első világháború előtti időkre emlékeztet. Gyakorlatilag egy, az első világháború időszakát kutató történész jobban eligazodik a mai helyzetben, mint a hidegháború szakértője. Ugyanis az egész nagyon emlékeztet az 1912-es vagy 1877-es balkáni háborúkra. Már 1877-ben sem tudták, mit csináljanak Boszniával! Ez egy szomorú helyzet. Én személy szerint elleneztem az amerikai szárazföldi erők beavatkozását, mert azon kevesek, akik foglalkoztak Szerbia történelmével, tudják, hogy egy ottani háború hosszú, elkeseredett és fájdalmas lenne. Nem az lenne az igazán fontos, mit csinálunk az elején, hanem az, mi történik a végén. Nem hiszem, hogy Amerikában ma meglenne ehhez a támogatás. Az egyetlen, amit el tudok képzelni, az az, hogy ha bizonyos atrocitások történnek, fenntartjuk a jogot egyes szerb célpontok elleni megtorló akciókra. De a gyakorlatban még ezt is nagyon bonyolult lenne végrehajtani. Ezt vérző szívvel mondom, mert számomra nagyon fájdalmas ennek a folyamatnak a figyelemmel kísérése.- Ha a kizárjuk az Egyesült Államok katonai beavatkozását, lát-e egyáltalán kiutat a válságból?- Nemigen. Ami a katonai beavatkozást illeti: A sors engem azzal büntetett, hogy be kellett fejeznem a vietnami háborút, amelyet nem mi kezdtünk el, csak örököltünk az előző kormányzattól. Egyet mondhatok, nem lehet úgy háborúzni, hogy közben folyton arról beszélünk, mi mindent nem akarunk csinálni. Ezért, ha katonai lépésre kerúksor, nagy erővel kell lecsapni, talán még brutálisan is. De még a légi segélyezésnél is azt hajtogatjuk, hogy háromezer méter magasról dobjuk le a szállítmányokat, és nem bánjuk, ha a szerbek vagy a horvátok is részesednek belőlük. Ez nem kelti a hajlithatatlan eltökéltség benyomását. Persze nem akarom mindezért Clinton elnököt kárhoztatni, ez csak tükrözi a mi közvéleményünket.- Mit tenne, ha közvetítésre kérnék fel Jugoszlávia ügyében?
