Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-09 / 8426. szám

Népszabadság, 1993.márc.2 A bírálók voltak a kirekesztők Pozsgay Imre a kisújszállási konferenciáról A múlt hét végén kétnapos tanácskozás színhelye volt Kis­újszállás. A konferencia részt­vevői arra tettek kísérletet, hogy meghatározzák a népi po­litizálás esélyeit. Pozsgay Im­rét, az NDSZ társelnökét ezzel kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztük.- Az ellenzéki pártok vezetői szinte egységesen fenntartásokkal fogadtak a tanácskozást. Dombach Alajos egyenesen úgy fogalmazott, hogy állampartiak tanácskoznak majd Kisújszálláson.- Hisztérikusan vaklármát csaptak, ami előítéleteken ala­pul. Anélkül, hogy egyetlen szó elhangzott volna a tanácskozá­son, máns megkezdődött a han­gulatkeltés. Ha a nyilatkozók csak csekély fáradságot vettek volna maguknak, akkor egye­bek között megtudhatták volna, hogy a tanácskozást már egy évvel ezelőtt elkezdték szervez­ni. Ezért is viselte a konferencia a Számadás ’92 nevet.- Tavaly miért halasztották el a konferenciát?- Azért, mert 1992 novembe­rére hívták össze az MDF libe­rális köreinek fórumát a mi­niszterelnök részvételével, és a rendezők méltányosságból meg tapintatból akkor inkább le­mondták a konferenciát. Ha csak ennyit tudott volna valaki, akkor láthatta volna, hogy nem aktuálpolitikai ellenrendez­vényről van szó. Újabban me­gint furcsa osztályozások és címkézések tapasztalhatók. Olyanok, akik fenntartás nélkül egy levegőt szívnak a parla­ment kupolája alatt, s jogot for­málnak arra, hogy ítélkezzenek a civil társadalomról, ahelyett, hogy tudomásul vennék, milyen sokszínű a magyar közélet.- Nem lehet csodálkozni azon, hogy egyesek óvatosan nyilatkoztak a tanácskozásról, hiszen a nép-nem­zeti jelzőt mar többen elkoptattak, lejarattak.- Ez igy van, de a bírálók megvárhatták volna, amíg a fo­galmak csiszolása és tisztázása közben erről a problémáról is mond valamit a kisújszállási konferencia.- Es mondott?- Mondott, mindenekelőtt azt, hogy a magyar szellemi életben és a politikai palettán igen is helye van az ilyen szán­dékú és nem kirekesztő politizá­lásnak. Az eleve kirekesztő szándék a bírálók részéről volt tapasztalható. Mintha Magyar­­országon egyesek különleges és sajátos felhatalmazást kaptak volna arra, hogy ők döntsék el: ki a szabadgondolkodó, ki a to­leráns és hogy meddig terjednek a tolerancia határai. Sem a ma­gyar alkotmányban, sem a ma­gyar közmegegyezésben nem tu­dok ilyen felhatalmazásról. Ép­pen ezért veszélyes politikai irányzatnak látom az 1994-es választások előkészítése szem­pontjából azt a fajta hangolást, amely megismételné a ’90-es vá­lasztásokét. Ebből súlyos követ­kezmények születhetnek: me­gint nem többpártrendszerű vá­lasztás, hanem népszavazás lesz, illetve lehet Magyarorszá­gon. Megint nem a programok­nak, hanem valami egészen másnak lesz jelentősége.- Megrengette valami a világot Kisújszálláson?- Senki sem akarta megren­getni a világot. Az volt a szán­dékunk, hogy egybevessük a 1989-90 fordulóján megfogal­mazott szándékokat a társada­lom tapasztalataival. Az is szándékunk volt, hogy kimon­­dassék: ha valóban többpárt­rendszerben és plurális demok­ráciában gondolkozunk, akkor egy értékőrző és a hagyomá­nyokhoz következetesebben ra­gaszkodó politikai állásponton is lehet nemzetmegújító progra­mot alkotm. Különben, ha ez a fajta politizálás nincs jelen az országban, akkor a liberális gondolkodás is a levegőben lóg, éí minden ajánlata nem a nép által elfogadott politikai aján­latként, hanem valamiféle li­­cencként, modellkínálatként je­lenik meg. Ekkor a demokrácia megint nem berendezkedés, ha­nem hitvallás kérdésé lesz.- A kisújszállási tanácskozáson gyakran felidézték Szárszó szelle­met. Az akkori tanácskozás azonban kudarcot vallott. Nem kisértette ez önöket?- A párhuzam azért nem fo­gadható el, mert bennem leg­alábbis még él a remeny, hogy az ország dolgai nem olyan kö­rülmények között folytatód­nak, mint annak idején Szár­szó után. Szárszót nem a részt­vevői és az ott megfogalmazott gondolatok, hanem a háborús helyzet, a fasizmus totális megjelenése verte szét. Ha Kis­újszállásra és a majdani szár­szói emlékévre gondolok, ak­kor talán éppen arról van szó, hogy reméljük: van esély vé­gigmenni egy úton. Ezt 1993- ban persze nem lehet bizonyos­sággal mondani, de reményke­déssel igen.- Bíró Zoltánt, a Nemzeti De­mokrata Szövetség társelnökét, az MDF volt elnökét nem hívták meg a népi politizálás esélyeivel foglalkozó konferenciára. Nem furcsa ez?- Nem ismerem a szervezők minden megfontolását, és a dön­tés okait sem tudom igazán fel­fogni. de valószínű, hogy szerve­zési figyelmetlenség lehetett.- Komolyan mondja, hogy csak szervezési hiba történt?- Igen. Bíró Zoltánnak ott lett volna a helye. Pogonyi Lajos t

Next

/
Oldalképek
Tartalom