Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-03 / 8407. szám
Pesti Hírlap, 1993.jan.28. 27 kMTÚZ GÁBOR Dr. Kádár György: — December kilencedikén napközben csak a feleségem tartózkodott otthon, én távol voltam. Hazaérkezésem előtt, este tíz óra tájban telefonon felhívtam a lakásomat. Feleségem elmondta, hogy a kora délelőtti órákban négy civil ruhás személy jelent meg nálunk, bemutattak neki egy „Határozat, lefoglalás, házkutatás” feliratú, ügyszám nélküli „határozatot”, és álTamtitoksértés miatt házkutatást tartottak. A határozatot — már amennyiben annak nevezhető az említett papiros — előző nap töltötték ki Budapesten, legalulra gépiéivé dr. Donnán Tivadar osztályvezető neve szerep>el rajta, és egy főhadnagy írta alá, olvashatatlanul. Hazaérkezve teljes rémületben találtam a feleségemet, sírva újságolta el újra a nap történéseit, hozzátéve, hogy a rendőrük üsszeganajozták a lakást. Annyival azért a feleségem is tisztában van, hogy a házkutatást végrehajtó rendőröket sem mentették fel a civilizált viselkedés szabályai alól, így az eljáró nyomozóknál megpróbált a kutatás módja ellen kifogássál élni. Azt a választ kapta, hogy panasszal csak abban az esetben élhetne, ha a csempét is leverték volna. Értett a szóból. Másnap, december tizedikén a helyi ügyészségi nyomozóhivatalnál bejelentéssé és önfeljelentéssel fitem. A bejelentésben részletesen beszámoltam az előző nap a lakásomon lezajlott eseményekről, és annak a gyanúmnak adtam hangol, hogy tekintettel az eljárás súlyos - waJtmai -fogyatékosságaira, elképzelhetőnek tartom, álrendőrök áldozata lettem, önfeljelentést azért tettem, hogy vizsgálják meg az előző három könyvemben leírtakat, véletlenül nem tartalmaznak-e azok is államtitkokat. Tizennegyedikén, gyanúsítottként kihallgatásomkor ugyancsak bejelentettem a panaszt, tizenötödikén pedig részletes panaszt nyújtottam be. Az egész házkutatás megalapjozatlan. Mi bizonyítja azt, hogy én bűncselekményt követtem el? Hói az alapos gyanú? Büntetőeljárás megindításához ugyanis bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja szükséges. A következő: az ügyiratszám nélküli határozat olyan súlyos formai hiányosság, ami bármiféle közokirat hitelességét alapjaiban kérdőjelezi meg, amiért is a panaszomban sem tudtam megjelölni, milyen számú bűnügyben élek kifogással. Azonban, még ha tökéletesen kiállított is lett volna a határozat, sem kutathattak volna a lakásban, ugyanis nem az enyém, a feleségem nevén van. A házkutatás során alapvető büntetőeljárási törvényt megszegve a feleségemnek kérdéseket tettek fel, anélkül, hogy figyelmeztették volna, a férje ügyében nem köteles nyilatkozatot tenni. Annak idején egy kezdő rendőr őrmesternek nem néztem volna el ekkora baklövéseket, átharapom a torkát, ha ilyesmikre vetemedik. Szerzőtársam, feleségem ugyancsak panasszal éltek. A beadvány elbírálására a jogszabályok nyolcnapos határidőt szabnak, ennek ellenére választ csak több mint egy hónap elteltével kaptam. A panaszomat, mellőzve a részletes indoklási, elutasították. — Teljes tudatlanságát az ön által felhozott váddal izemben ol dotta-t valamelyest a kihallgatás? — Dr. Kelemen Miklós ügyvéddel jelentem meg,_______ A Gyorskocsi utcába szólt az idézés. Valamikor ez volt a belügyminisztérium legzártabb objektuma, itt székelt a politikai vizsgálati osztály. Teljesen korrekt eljárással találkoztam, leszámítva természetesen azt, hogy más ügyszámú ügyben hallgattak ki, mint ami a gyanúsftotti idézésemen szerepelt. A vizsgálatot folytató főhadnagy elém akart tárni egy általam papírhulladéknak minősített úgynevezett előzetes szakvéleményt, amiben állítólag az szerepelt, mi az államtitok a könyvemben. Közöltem vele, hogy nem vagyok rá kíváncsi, amely lépéssel a konszenzusnak még a reménye is szertefoszlott. Az előttem továbbra is ismeretlen vádpontokra nem tudtam reagálni, ő nem mondta el nekem, nem olvasta fel, bár kísérletet tett rá. Abból sem kértem, mondván, ilyen fecnit akármenynyit gyárthatnék én is. Mindezt azzal indokoltam, hogy mivel nem a büntetőeljárási törvény szerint történt a szakértő kirendelése, a szakvélemény elkészítése, ezért azt bizonyítékként nem tudom elfogadni, más bizonyítékot piedig az államtitoksértés vonatkozásában a főhadnagy nem jelölt ^xneg. Mintegy másfélóra-roúltán,, kellemes ünnepeket kívánva úgy’, búcsúztam d, hogy nem tettem vallomást. Azóta se találkoztunk, az ügy állásáról semmiféle információm nincsem. Annyit tapasztalok — lehet ez psersze csupán üldözési mánia —, hogy bizonyos személyek, olyanok, akikkel annak idején bizalommal voltunk , egymás iránt, és akiket most kénytelen vagyok spicliknek és provokátoroknak tekinteni, a könyvem egy-egy példányát akarják minden áron kicsalni tőlem. • • * — Honnan származnak a könyvei megírásához szükséges információk? •— A debreceni városi kapitányság vezetőhelyetteseként tudhattam, kötelességem volt tudni arról, hogy a rendőrség titkos szolgálati módszereket alkalmaz.^! F.lméletileg tehát én is hozzáférhettem bizonyos adatokhoz, de ezzel nem mondom azt, hogy a könyvemben szereplő információk innen származnak. — A katonai ügyészségen valc munkába állásakor esküt tett. Ami kor átkerült a rendőrséghez, újrc felesküdött a Magyar Népkóziársa tág alkotmányára? — Nem. F.gy különleges titok tartási nyilatkozatot kellett aláír nőm. — Érvényesnek tartja-e az eskü jét és a titoktartás vállalását? — Nem. Miután a rendsze; melyre felesküdtem, megszún ehhez még csak külön felold* sem kell. Nem véletlen, hogy aki továbbra is a rendőrség köteléke ben szolgálnak, új esküt tettel
