Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-15 / 8414. szám

Beszélő 1993.febr.6.

máshogy nem, hát A ezé! elvtárs ezen a vonalon próbálja majd megfojtani a szervezetet.) A számvitel nagyon fontos! A revizorok nem győzték hangsúlyozni, hogy az Újcsaköben nem jegyzőkönyvezték pontosan a segélymegállapító teamek megbeszéléseit, nem hoztak mindig hivatalos határozatot, nem olvasható mindig a kifizető aláírása, nem készítettek mindig tételes leltárt a Szegénységellenes Hétvégék minden adományáról... A revizor is ember, a krumplit kimérő szociális munkás is ember. Nehéz ügy

Mezei elég sok „disznóságot" csinált (létminimum-számítás Soros-pénzből, mert Újpest nem adott; Twist Olivér Alapítvány a főváros, a minisztérium pénzéből, mert Újpest csak nem ad hajléktalanmehelyre; Lehetőség Alapítvány az adományokból), így hosszúra sikeredett a revizori jelentés. Meg is jelent Derce és Nagy István Demszky Gábor főpolgármesternél Ga fővárosnál"), hogy .baj lesz a Mezeivel, ötvenoldalas a revizori jelentés". Hogy ne legyen baj, kitalálták, mondjon fel Mezei jól kitalálták. Csak Mezei nem akart felmondani. Miért is tette volna, hogy odahagyja többéves munkáját, mert ők ezt kitalálták, jó, akkor baj lesz, legyen fegyelmi. A fid eszes Nagy István nagyon jól látta a helyzetet: 6 az asztalra tesz egy jelentést, és Mezei végre csöndben eltávozik, vagy ha nem teszi akkor végigcsinálják ezt a bQlenékeny eljárást, s ebből az SZDSZ-en belül konfliktus lesz. Lett.

Az eljárás elindult, és - a sajtóbeli hivatkozásoknak megfelelően - a Hankiss-fäe fegyelmivel párhuzamosan, megtorpanásokkal és huzavonákkal folyt, ami csak azért érdemel figyelmet, mert a sajtót éppen eléggé elfoglalta a körülötte folyó csatározás, semhogy e szociális, önkormányzati, SZDSZ-es konfliktussal foglalkozzon. Mindkét oldalról megkeresték a párt elnökét,hogy próbáljon kielégítő megoldást találni, de sem ő, sem az ügyvivői testület nem tudta összeegyeztetni az újpestiek és a párton belüli és kívüli szociális szakmabeliek egymástól eltérő szempontjait. Közben a fővárosi családsegítősök egy része és egy tucat szociálpolitikai szakmai szervezet vezetői nyílt levélben fordultak Dercéhez, hogy döntésüknél megfelelően mérlegeljék az Újcsakő szakmai teljesítményét is. A „fővárosiak", látván, hogy egyre fenyegetőbben presztízskérdéssé válik az ügy, és Dercééi már-már rendőrért kiáltanak, felajánlották: fővárosi intézményként átveszik az egész cssk-t, hogy a műhely tovább dolgozhasson. Az újpestiek ezt elutasították. Holott „a fővárosiak" - magam is és mások is - végig nem Mezei megmentéséért vagy egy ügy eltussoló iáért emeltük fel szavunkat, hanem egy cssk-önkormányzat-konfliktus kulturált megoldásáért, azért, hogy egy fontos műhelyt ne romboljanak le (azt viszonylag könnyű), inkább építsünk ezekre az értékekre.

Ezen az ajánlaton kívül -«sajnos nem ez az első fővárosi intézmény, melynek megmentésére kellett sietni - nem derült ki.

hogy mit is akarnak az újpestiek a fővárostól „Mezej-ügyben", bár lehet, hogy a „túszt fogtam, váltságdíjat kérek érte" logikáját nem akarták megérteni a fővárosiak.

A „kísérlet” vége vagy kezdete?- A „kísérlet", úgy tűnik, nem sikerült S különösen fontos, hogy éppen egy SZDSZFidesz vezetésű önkormányzat bizonyította be magáról, hogy nem fogadókész egy megújult, nyitottabb szociális hálózat működtetésére, éppen ellenkezőleg. Az Újcsakö-ügy csak újabb adalék ahhoz, hogy egyre nyilvánvalóbban kiderüljön: „baj van" a Fidesz és az SZDSZ helyi és központi szervezeteinek háza táján, ha a hazai szociálpolitika koncepcionális átalakításáról van szó. Mind a programokban, mind az önkormányzatok napi gyakorlatában tisztázni kell, hogy ténylegesen mennyit és mit vállalnak fel (vagy mit nem) ezek a politikai irányzatok a szociális válság akutális kezeléséből és egyben a szociális rendszer fokozatos modernizálásából. Az elvtelen maszatolások és indulatos rögtönzések ideje lejárt.

(A cikk írója szociológus, a Fóodrosi önkormányzat szociális bizottságának dnSke.)