Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-15 / 8414. szám
MAGYAR DEMOKRATA MARADOK Tallózó 1993.febr.4 Oá Horváth Balázs: Bellen: — Horváth Balázst, a Magyar Demokrata Fórom országgyűlési képviseljél, tárca nélküli minisztert, majdnem ügy jelentettem be, bogy még minisztert Most zajlott le az Országos Gyűlés, és önt nem választották be az elnökségbe. Miért? Horváth: — Azl hiszem, hogy ez a demokrácia természeles velejárója. Most nem választottak be. A legutóbbi, hasonló tisztújító közgyűlésen azt hiszem talán én kapum sorrendben a negyedik-ötödik leglöbb'szavazatot. Most kevesebbet kaptam. Megmondom őszintén, én ebben semmi különöset nem látok. Megvan a magyarázata nyilván. Keresem a magyarázatát, indokát, megpróbálja földolgozni magában az ember, de jelentősége nincsen. Havas: — Rosszul esett? Ho.: — Nem esett rosszul, mert akkor, amikor a Magyar Demokrata Fórum, ez a kör kezdett öszszeállni, akkor mindenki tudta azt, miért keveredett oda. Én azt hiszem, és ebben biztos is vagyok, hogy a társaság döntő többsége ezt most is szolgálatnak tekinti. B.: — Az ember azl hallja, hogy egy bizonyos kemény magra szűkül össze a tagság. Ho.: — Nem éreztem ezt. Nem mondanám. Én nem mondanám, hogy a kemény mag a meghatározó. Az a leghangosabb. B.: — On azt mondta: azért nem választották meg, mert ön elsőként fordult szembe Csurka litvánnal. Ho.: — Azt hiszem, hosszú, bonyolult elemzés az egész Csurka-ügy. Csurka nagyon sok igazságot, nagyon sok részigazságot leírt. Egy-egy részigazság túlhangsúlyozásával lehet berobbantam egy társaságot. Egyszer szinte hajnalig beszélgettünk erről, és nekem most is az a véleményem, amit akkor mondtam neki, hogy a részigazság túlhangsúlyozása maga a demagógia. Ezzel soha nem szabad élni, ez életveszélyes dolog. Csak az igazat, egészében, lehet kimondani. B.: — Mégis mivel magyarán», hogy at Országos Gyűlésen Csurka István a negyedik helyen került be az elnökségbe, és ön, aki szintén tagja volt az elnökségnek és fölszólalt Csurka Istvánnal szemben az Országos Gyűlésen, nem kapta mega szükséges szavazatokat? Ho.: — Azt hiszem, itt nem a személyek * döntőek. Ennek az Országos Gyűlésnek három nagyon lényeges üzenete volt, és ez a meghatározó. Az, hogy ki kerüli be, az is lényeges, bekerüli abba az olyan gondolatkörben élő-létező ember, mim Borosa Péter, és még jő egynéhányat sorolhatnék, és még más személycsere is volt. De nem ez a lényeges. Itt a meghatározó az, bogy... B.: — De melyik gondolati körhöz tartozik? Ho.: — Azt hiszem, azt a cenlrumpolitikál képviseli, ami az egész MDF-el lefedi. Nyilvánvaló dolog, hogy Borost miniszter úrnak plusznyomalékot adott, bogy rendkívül határozón kiállású, egyértelműen fogalmazó belügyminiszter. Most az sem kétséges, hogy az egész ország nagyon határozott: ugyanazt akarja, mint régen. Ennek az Országos Gyűlésnek három nagy üzenete voll, és meghatározó, hogy ezt a három üzenetet összefogta az Országos Gyűlés minden dokumentuma. Az egyik üzenet a Ugságnak szólt. Ezt úgy fogalmaznám meg, hogy nyitni a társadalom felé. Nem lehet ezt a belterjes politikát folyutni. Amikor én fölszólaltam, ha jól emlékszem azt mondum: vegyük végre tudomásul azt, hogy nem minden magyar demokrata ugja a Magyar Demokrata Fórumnak, sőt, nem is kell minden magyar demokratának a Magyar Demokrata Fórum Ugjának lenni.Tehát ezzel a belterjességgel végre föl kellene hagyni. Ez az MDF felé az üzenete. B.: — Miből gondola, hogy a kongresszusnak ez volt az üzenete? Ho.: — A politikai nyilatkozatból, állásfoglalásból ez teljesen egyértelműen kiderül. A szekcióállásfoglalásokból, egyértelműen ez állapítható meg, ilyen következtetés vonható le. Volt egy üzenete a magyar polgárok felé és az ellenzéki pártok felé az Országos Gyűlésnek. Erről még szinte senki sem beszélt. Az eszenciája az egésznek az, hogy a rendszer tudatos megváltozutása mindenki felelőssége. Ha közönségesen akarom kifejezni magamat, akkor azt mondom, mindenkinek a „balhéja”. Az az iszonyú sok gond, teher, ami most együtt jár az életünkkel, az a tudatos rendszer változtatásból következik. Azl a következtetést kell ebből levonni, hogy a rendszerváltozással együtt járó gyötrelmek mindenkinek a felelősségét jelentik, akik tudatosan rendszert akarnak változutni. Tehát az ellenzék jó nagy része is beletartozik. De beletartozik, fokozottabb mértékben, az MSZP, akinek „hazulról” jóval nagyobb a felelőssége, hogy meg kellett ilyen formában vállozUtnunk a rendszert, a gazdaságot és a társadalmat. Tehát ez egy közös felelősség, ez egy nagyon lényeges üzenete a politikai nyilatkozatnak i • ' -B-: — Nem értem egészen ezt az MSZP-L Ho.: — Aki szellemében, gondolatiságának a gyökereiben a régi múlthoz így kötődik, annak azért több a felelőssége a rendszerváltoztatásával együtt járó gondok elviselésében, mint annak aki alakító módon nem működött közre előtte. De hát ez megközelítés kérdése. B.: — Dehát ók Is benne voltak a rendszerváltozásban! Ho.:— Igen, ez egy másik nagyon nehéz kérdés: mennyire volt tudatos ez a rendszerváltoztatás, mennyire készült rá az egész társadalom, és készült rá az (akkor még) MSZMP. Hogy tudatosan adta ál a hatalmat azért, hogy a későbbiek során egy szabad választással legitimálja magát! B.: — Ezt szabad. Ho.: — Ezt szabad. H.:—A rendszerváltásnál, mint a legjobb szándékkal elvégzett életmentő műtétnél is előfordul, hogy rosszul altatnak el, elpatkol a beteg, bent hagyják a gyomorban a szikét meg a tampont. A rendszerváltást Is — feltételezem én, nagyon profán hasonlattal — el lebet rontani, nem? És az ellenzék azt mondja, hogy ml nagyon akartuk ezt a rendszerváltást, csak éppen nem így , nem ennyi fajdalommal. Egy rossz életmentő műtéthez nem feltétlen lesz mindenki partner. IIo.: — Ez cgv nagyon természetes ellenzéki alapállás. Ha én lennék ellenzékben, ugyanezt mondanám. Csak szerintem sokkal jobban monda - nám. Nyilván azért, men a magon belül vagyok, úgymond a kormányon belül. Tudom, bogy hol vannak a hibák, bot vannak a nagy gondok. Nem vitás, bogy tudom azt, hogy én amikor beiügymi-
