Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-15 / 8414. szám

Tallózó 1993.febr.4 U niszter voltam, majd azt követően bármikor, mit csináltam rosszul. Nagyon sok dolgot másfélekép­pen csinálnék De azt hiszem, a miniszterelnök mondta egyszer, a partvonalon kívülről bedumálni egy meccsbe — a világ legkényelmesebb dolga. H.: — Halljuk a harmadik üzenetet. Ha: — A harmadik nagy üzenete az Országos Gyűlésnek a kormány felé volt, és ez volt az egyik nagy vízválasztó az MDF-en belül. Nevezetesen azt tartalmazza ez az üzenet, hogy ugarai, de határo­zottabban. Tehát nem mást határozottabban, ha­nem ugyanezt vagy ugyanazt, de határozottabban. Ez nagyon pontosan kijön az úgymond igazságtéte­­li bizottság munkájából, illetve az ott született szek­ció-állásfoglalásból. Nagyon pontosan érzékelhető az Országos Gyűlésen, következésképpen az MDF tagságának egyértelmű döntése, hogy egy igazság­szolgáltatás, igazságtétel nem azért kell, hogy bün­tessünk, hanem hogy megnyugtassuk azokat, akik­re a büntetés nem vonatkozik. És ez a társadalom döntő többsége. Tehát gyakorlatilag el kell kapni mondjuk kétszáz embert azért, bogy a tízmillió megnyugodjon. B.: — Ezért kellett a törvény'? Ho.: — Nem arra van, hogy büntessen. B.: — Am való, bogy büntessen. Ho.: — A büntetőjog arra való... B.: — Nem arra való, bogy politikai célokat szolgádon. Ho.: — Ez így van, de az okos ember nem a büntetés miatt büntet, hanem hogy ne kövessenek el a jövőben bűncselekményt. Egyszer írtam az igazságtételről valamit, vagy összefirkáltam vala­mit, hogy Orbán Viktornak az egyik közkeletű par­lamenti szlogenjét idézzem. Az pedig arról szólt, hogy az igazságtétel, az igazságszolgáltatás maga a tudatos rendszerváltoztatás. Tehát a rendszer tu­datos megváltoztatása. A rendszer tudatos megvál­toztatásába kell beépíteni azokat az öntisztító au­tomatizmusokat, szűrőberendezéseket, amelyek kidobják a fölösleges embereket, rendszereket, konstrukciókat. Ennek csak egyik eleme a büntető felelősségrevonás. De kérem, tán nem gusztusos, hogy most erről beszélek, de ha Eörsi Mátyás is beszélt erről, akkor egy mondat erejéig én is beszél - hetek. Holnap délelőtt lesz a tárgyalás. B.: — Arról van szó, hogy Eörsi Mátyás azt a kifejezést használta, hogy a taxisblokád idején ön, belügyminiszterként, azt fontolgatta, bogy a tö­megbe löveL Emiatt a kormány följelentést lett í Az ügyészség hivatalos személy megsértése címén Eörsi Mátyás ellen vádat emelt. Az első fokon elvesztette az ügyészség a peri, és most Jön a má­sodfok. Ha: — Büntetőügy volt. Első fokon fölmentet­ték Eörsi képviselő urat. Engem az ítélet egyik mondata döbbenteti meg. Ez a mondat pedig — inplicile—úgy szól: a tömegbe lövetés akkor,1990. október mit tudom én hányadikán —jogszerű volt. Ezt én soha nem fogom elfogadni. Egy rendőr használhatja jogszerűen a fegyverét, de tömegbe lövetni nem lehet. Ilyen nincsen. H.: — Tehát nem eszköz a rend helyreállítá­sára? Ha: — Nem. Ebből következik logikusan a vá­lasz: ha az akkori jogszabályok szerint, mivel tör­vényes volt a Kossuth Lajos téri tömegbe lövetés, akkor törvényes volt Salgótarján, Eger, vagy... H.: — Hogy lebet tzl összehasonlítani!? Egy forradalmi hevülettől lángoló tömeget, amely ne­mes politikai célok miatt tüntet, össze kell vend. De egy fosztogató csőcseléket, amely miatt ég a város? Mindenki tudja, hogy lömegszerencsél­­lenség, tömeg katasztrófa esetén helyben agyon­lövik, áld fosztogató. Miért ne lehetne, mondjuk, fosztogató bordákba beletövelnl? Nem a taxisblo­kádról beszélek, hanem arról, bogy a belügy­miniszternek ez a lehetősége, bogy a tömegbe lö­vessen, miért ne állna meg egy rendkívüli hely­zetben? Ha: — Más a tartalma. H.: — Beszédjük meg. Ha: — Beszéljük meg. Én szeretném ezt a kér­dést nagyon pontosan tisztázni. Hj — Elképzelhetetlen olyan betyárt? Ha: — Egyszerűen szeretném a társadalmat megnyugtatni. A magyar társadalmat, hogy elkép­zelhetetlen olyan helyzet, hogy a magyar rendőrfő­kapitány vagy kapitány, vagy a magyar belügymi­niszter a tömegbe lövessen. Elképzelhetetlen. Olyan helyzet elképzelhető, hogy a magyar rendőr­főkapitány, Pintér tábornok úr azt mondja, hogy a fegyverhasználatra utasítást adok. Ha annak a tör­vényi feltételei fönnállnak, akkor a rendőr használ­hatja a fegyverét, de én soha nem fogadom d tör­vényesnek a tömegbe lövetésl. , B.: — Úgy érti, hogy célzott lövést le lebet adni, célzaliánt nem? Ha: — Pontosan így van. H.: — Ne haragudjon, Illene tudnom, de nem emlékszem a tanulmányaimból, hány embertől Iomega tömeg? Jogi kategória a tömeg? A tömeg ' mikortól tömeg? Nyolc ember vagy büsz ember J tömeg? V Ha:—Tömegnek fogja föl, ha jól emlékszem, a büntető jogtudomány és a tételes büntetőjog is azt az embercsoportosulást, aminek létszáma első pil­lantásra nem állapítható meg. Rendkívül nehezen körülírható. H.: — És abba nem lebet lőni? Ha: — Az én véleményem az, hogy a rendőr tömegbe nem lőhet Én nem tudom elképzelni, hogy ilyen parancsot ki lehessen adni. H.: — Semmilyen körülmények között? Az előbb én hoztam egy két példák Ha: — Akkor sem. Amit ön példaként hozott, ott nem a tömegbe lőttek. H.: — Az Eörsi kontra Horváth ügyben Eörsi Mátyás egyik védekezési eleme nem az volt, bogy a belügyminiszter jogszerűen fontolgathat még Ilyen lépést Is? Ha: — Én pedig azt mondom, hogy a jogon túl van egy morális üzenete is ennek a bírói állásfogla­lásnak. Nevezetesen az, hogy egy bírói döntés ne­­tántán kimondhatja azt, hogy a magyar rend­szerváltoztatás hajnalán törvényes eszköz lehelen a tömegbe lövetés, a megszámlálhatatlan ember megölése, vagy megölelésére kiadón parancs. Én pedig azt mondom, hogy nem volt ilyen. (...) H.: — Azt beszélik, bog) kormányátalakítás lesz, és azt beszélik, bogy ön kiválik a kormányból. Sokan ezt összefüggésbe hozzák azzal, bogy önt nem választották újra be az MDF elnökségébe. Mit tud most erről mondani? Ha:—Ószintén megmondom, bogy különöseb­ben nem érint. Ennek van egy históriája. Tudtuk azt, hogy ez egy furcsa, különös, sorsokat, nem egy esetben életet megroppantó munka, amit vállal­tunk annak idején. Pontosan ezért, tán az első kormányülésen, mindannyian, egybecsengő aka­rattal közöltük a miniszterelnök úrral*azt, hogy soha nem akarjuk olyan furcsa, különös helyzet elé állítani, hogy valakit visszahívjon úgymond, és így emberileg konfrontálódjanak. Röglön fölajánlot­tuk neki, hogy ha erre sor kerül, magától értetődő, hogy mindenki tudomásul veszi, hogy a körülmé­nyek megváltoztak, és elbúcsúzik a bársonyszéktől. (...) Következésképpen ilyen bármikor várható.. Az, hogy kinek recseg úgymond a széke, vagy kinek) nem, azt most az atyaúristen sem tudja megmon­dani. (...) Roppant furcsa, hogy ezek a híresztelé­sek kél olyan lapban jelenlek meg, amelyekről ne­kem az a véleményem, hogy a kormánynak nem nagy barátja egyik sem. A Magyar Hírlap és a Népszabadság. A Kurírt természetesen nem soro­lom ide, miután nem tartom lapnak. Az a vélemé­nyem, hogy ezeknek a lapoknak, amelyek fölröp­pentették ezt, nem érdekük, hogy nyugodtan, sta­bilan üljön a kormány. (...) Biztos vagyok abban, bogy a párton, bármelyik párton belüli erőviszony­módosulásokkal összefüggésben lenne a kormány­átalakítás. Erről nem beszéltünk a mai kormány­ülésen sem. Nyilvánvaló dolog, hogy ezt meg fogja a pártokkal beszélni a miniszterelnök úr. H.: — Ha most, ne adj Isten, elvesztené a mi­niszteri bársonyszéket, akkor Is képviselő marad, •grebár? Ha: — És magyar demokrata miradok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom