Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-12 / 8413. szám
Haraszti Miklós Olyan kedvesen kér a Vágvölgyi, hogy ifjak a Narancsba. „Miről?" „Bármiről." „Még nem tudok írni, a libidóm a médiában van." „Ugyan, hol van már a média? De hát akkor írjál a médiáról. Mit fogsz írni?" „Hogy nincs már média.” Mármint vita. Azt íija a Népszabadság: „információink szerint Haraszti fontolgat-, ja. hogy visszavonul a médiavita frontvonaláról." Szólásmondásos füzetemből a kővetkezőt ajánlom fel a legnépszerűbb napilapnak: „Fontolgatja, mint Balázs a lövetést" Ebben az a nagyszerű, hogy csak akkor nem igaz, ha már ténylegesen lövetett A szilveszteri szavazás óta úgy vagyok a médiavita frontvonalával, mint Csíkszereda Magyarországgal Trianon után. Dehogy vonultam vissza, meg sem mozdúltam. De a médiavita eltűnt a láthatárról. A különbség Csíkszereda és köztem; meg vagyok szómon tva, de meglepve nem. Én Ugyanis már olvastam Bibót, mikor a médiaháború elkezdődött Kezdettől mutatta magát az eltorzult alkat a zsákutcában. Tetszenek emlékezni Bibónál: az. alkat mindvégig derekasan jogászkodik a zsákutcában, pedig az alapvetéssel van a baj: a kiegyezést csak csűmi-csavami lehet, fejleszteni nem. Ugyanis vagy nem kellett volna kiegyezniük a feleknek, vagy nem nekik kellett volna kiegyezniük. A zsákutca végén, akárhogy Ficereg a hamis reali.sta meg a túlfeszült lényeglátó, ott az igazság pillanata: vagy lesz törvény, s Balsai típusú találkozás vár rád, vagy a médiatrianon: a kétharmadától megfosztott törvény. A te dolgod, boldogtalan, hogy válassz. S még örülhetsz, hogy választhatsz, hosszabb távon melyik fajta kudarc nyújt több esélyt a sajtószabadságnak.. Nem így a köz írói. Ha Trianon, akkor a kedvenc társasjáték kezdődik. Szabályai: 1. Bibó-felejtés. 2. Keresd a tőrdófot. Mert nincs Trianon tőrdöfés nélkül. Félreértés ne essék, most nem a népkedőről, a nemzetkedőről és a fajkodóról van szó. Ez éppenséggel joggal mulat rajta, hogy itt egyesek azt hitték, nem Kelet- Közép-Európában vannak, hanem a művelt Nyugaton, ahol már több száz éve Hanem a becsületes fajtalankodó értelmiségiről beszélek, a kivétel kivéteiével. Éz azt jelenti...? Igen. Bizonyos fokig, úgy kb. 1 ()0%-ig színjáték volt az egész. A paktum után az első percben eldőlt a dolog sorsa, mert Antall József nem azt mondta az MDF-alapító atyáknak, amikor beszámolt nékik a hátuk mögött kötött médiasemlegesítési megállapodásról, hogy: „Fiúk, ez van, aki nem tud belenyugodni, tegye le az asztalra a stukkert, mert itt demokrácia lesz, és ilyen hosszú távra szóló konszenzusos törvényeket kíván a köztársaság érdeke, benne a mi saját jól felfogottunk.” Hanem azt mondta, amit Lenin a ' NEP-rőI: „Bocsánat, Fiúk, az imperialisták rákényszerítettek bennünket, de nem adjuk fel a harcot, most egy lépés hátra, később két lépés előre, tekintsétek balí-oco Kezdettől mutatta ma<?át az eltorzult alkat a zsákutcában* nyitják a sajtószabadságot, s ezért az már nagyon erős gyökereket eresztett. Hogy azt hiszik egyesek, csak megfelelőén rugalmas tárgyalás' kérdése lett volna, átnyújtja-e tálcán a médiának a szabadságlevelet az állam, lekötözi-e a saját kezét a kormány, pedig imádja a médiahokit, garantálja-e, hogy függetlenek lesznek a vezetők, pedig „történelmileg úgy alakult”, hogy a miniszterelnöki hivatalban szerkeszthetnék az esti híreket és a regionális tévéengedelyekeL esetnek a tévé és a rádió függetlenségét, ígérem, mozgásterápiával két éven belül olyanok leszünk, mint annak előtte, ígérem, vagy a kormány hatalmát fogja biztosítani a törvény, vagy nem lesz." Miért ne rakták volna fel a Fiúk a pontot az i-re, amikor már csak az aZ utolsó heti megái lapodásszegés hibádz.ott? Hát ezért egyesítették a pártállami lapkiadót az állampártival? Ezért mondták el az egész Brehmet az újságírókról, adtak fel hirdetést, uralkodó párt létükre, egy szegény Magyar Narancs, 1993.fébr.4.
