Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-01 / 8406. szám

Köztársaság, 1993.jan.22.

31.

VAJDASÁG

Nemzetközi

segítséget kémek

Nekünk az élet mindennél fontosabb - mondta a VMDK elnöke, Ágoston András Szabó Józsefnek, aki lapunk számára interjút készített vele. - Ha a vajdasági magy arságot atrocitások érik, ha vér folyik, menekülésre szólítjuk fel a magyar lakosságot. A VMDK felszólítására egy hét alatt 100-150 ezer ember kelne útra és hagyná el a Vajdaságot

KÖZTÁRSASÁG: Ágoston úr, elégedett-e a VMDK decemberi választási eredményével?

ÁGOSTON ANDRÁS: A VMDK mint politikai érdekszervezet a tavaly decemberi választásokon érte el eddigi legnagyobb sikerét. Egységes fellépésünk eredménye a tartományi, tehát a vajdasági parlamentben megszerzett 18 képviselői hely a korábbi kilenc helyett. A köztársasági képviselőházban eddig nyolc képviselőnk volt, ezután kilenc lesz. míg a szövetségi parlamentben kenő helyett három.

KÖZTÁRSASÁG: Koalíciós partnerek nélkül indultak. Szövetségre lépnek-e valamelyik párttal?

ÁGOSTON: A VMDK nem párt. hanem érdekszervezet. Nem a hatalom megszerzéséért harcolunk, hanem olyan helyzetet akarunk teremteni magunknak. amelyben politikai téren - senkitől sem korlátozva - mindenkor azt tehetjük, ami a vajdasági magyarság érdekét szolgálja. Ebből a megfontolásból nem léptünk koalícióra senkivel sem, egyetlen eddigi választáson sem. A VMDK legitimitását a vajdasági magyarság biztosította, amikor a választásokon tömegesen rászavazott. Készek vagyunk az együttműködésre, de ez attól függ, kik keresnek meg bennünket. Az érdeklődés nagy. Minden demokratikus pártnak érdeke, hogy olyan koalíciós partnerei legyenek, mint a VMDK. Hogy végül mi lesz az egészből, azt nehéz előre megmondani, mert minden szinten másmás taktikát és más módszereket kell alkalmaznunk.

KÖZTÁRSASÁG: A választások előtt nyilvános vitára hívta ki dr. Váradv Tibort, a Panics-kormány igazságügy-miniszterét Miért?

ÁGOSTON: Nagyon örültünk annak. hogy végre a politikai színtéren is megjelent azoknak a magyaroknak a

képviselője, akik az úgynevezett simulékony taktikát alkalmazva szeretnének a kisebbségi jogokból minél többet megszerezni. Alapvető stratégiai eltérésről van szó a VMDK és dr. Várady Tibor koncepciója között. Mi ugyanis i követeljük a vajdasági magyaroknak, il' letve érdekszervezetüknek a politikai j szubjektivitást Váradv.úr ezt nem tartja : fontosnak. Mi dialógusra törekszünk a

Ágoston András: a magyarországi belpolitikai csatározásokba a VMDK nem avatkozik be

szerb hatalom képviselőivel, szerinte elég, ha a demokratikus pártokban szerzünk barátokat, akik majd hozzásegítenek, bennünket a kisebbségi jogokhoz. A legfontosabb különbség közöttünk mégis az, hogy mi úgy látjuk, elérkezett a történelmi lehetőség a vajdasági magyarság autonómiájának megteremtésére - külső, nemzetközi segítséggel. Ennek érdekében már lépéseket tettünk.

Az autonómia biztosíthatja a vajdasági magyarok megmaradását ezen a tájon az elkövetkező évszázadban. Várady úr ebben a történelmi helyzetben lehetetlennek tartja a magyarok autonómiájának megvalósítását. Ő belpolitikai porondon akar kiharcolni annyi jogot a kisebbségeknek, amennyit az adott pillanatban, a nemzetközi poliükai színtér megkerülésével lehetséges. Ezek minőségi és lényeges különbségek. Elismerem, hogy ő is jót akar a vajdasági magyarságnak, csak másként.

KÖZTÁRSASÁG: Nem illúzió, hogy a VMDK attól a nemzetközi közösségtől remél segítséget, amely végignézte Horvátország, majd Bosznia pusztulását?

ÁGOSTON: A polgárháborús őrületben sok minden tűnhet illúziónak. Abból indulunk ki, hogy a szocializmustól megszabadult országokban demokratikus politikai rendszerek mindaddig nem | jöhetnek létre, amíg a kisebbségek kérdését meg nem oldják. E kérdés megoldására ebben a pillanatban a lord Carrington-féle béketervben megfogalmazott alapelvek tűnnek leginkább elfogadhatónak, hiszen a dokumentum magába foglalja a politikai szubjektivitás és az autonómiák együttesének a lehetőségét. Ezt a lehetőséget szem előtt tartva fogalmazta meg autonómiakoncepcióját a VMDK. És hogy ez mennyire nem illúzió, talán abból látszik legjobban. hogy lord Owen, a genfi Jugoszlávia-békeértekezlet egyik társelnöke 1 immár három ízben nyilvánította ki: a vajdasági magyarságot is megilleti az úgynevezett különleges jogállás, tehát ugyanaz a speciális státus, amit a horvátországi szerbeknek biztosítottak. Ge; ért Aarens. a genfi Jugoszlávia-értekez| let etnikai és nemzetiségi közösségekkel és kisebbségekkel foglalkozó munkacsoportja vezetőjének helyettese peí dig megerősítette, hogy a békekonfe! rencia vezetősége egyetért abban: egy ilyen autonómia megvalósítható.

KÖZTÁRSASÁG: A szerb hatalom azonban nem támogatja a VMDK autonómiakoncepciójáL

ÁGOSTON: A szerb hatalom nem támogatja dr. Várady Tibor koncepcióját sem. Sem a szerbiai hatalmi párt, sem a magát demokratikusnak nevező ellenzék nem hajlik'arra, hogy autonómiát adjon a vajdasági magyarságnak. A hatalom - a jelenlegi helyzetben - nemzetközi nyomásra ezt mégis kénytelen lesz megtenni. Éne az esetre készültünk fel az autonómiakoncepciónkkal. Példaként említhető, hogy ez a hatalom külső nyomásnak engedve kezdett tár-