Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-01 / 8406. szám
168 Óra, 1993.jan.26. 28 koncertekre, ülhessünk ki a Duna partjára, szóval, élhessünk végre valamiféle emberhez méltó életet. Ne kopogtassanak be buzogánynyal nap nap után az életünkbe olyan emberek, akiket nem erre hatalmaztunk fel. ^Kopogtatás buzogánnyal B- Miért érezte úgy, hogy buzogánnyal kopogtatlak az ételébe, amikor «alaki mondott egy félmondatot?- Azért, mert egy folyamat rész.ckcnt mondta ezt a félmondatot. Es ebben a folyamatban bizonyos politikai funkciókat viselő emberek olyan kérdésekkel igyekeznek foglalkozni, amcíyckhczazégadla világon semmiféle közük nincsen. Meg akarják például szabni, hogy mi menjen a rádióban és a tévében, mit olvassunk az újságokban, milyen tanterv szerint tanuljanak a gyerekeink, hogyan gondolkozzunk. hogyan éljük meg az ellentéteinket. Bízzák ezt ránk, jó?- De akkor miért nem ezt mondja? Miért azt mondja, hogy Boross Péter, íki „FŐÉI PINCÉRI KONSPIRÁCIÓKKAL POL1-P TIK AI ZSETONOKRA ÁTVÁLTHATÓ W JATTOT SZIMATOL"?- Mert erős és ráadásul még megalapozott is az a gyanúm, hogy ezek az emberek a politikai vesztüket érzik. És politikai vesztük elkerülésének érdekében olyan játszmákba fognak bele. amelyek egyébként már nemcsak a mindennapi szellemi életünket veszélyeztetik, hanem a köznapi nyugalmunkat, sőt szép lassan a fizikai létünket is. Ri - Nem lehet, hogy ön túlérzékeny?- Lehet, hogy túlérzékeny vagyok, de bizonyára sokan Voltak lúlérzékenyek 1931-ben. Weimarban is. És bizonyára sokan nem hallgattak ezekre a túlérzékeny emberekre. Én azért vagyok túlérzékeny. mert ha egyetlenegyszer meghallom azt. hogy skinheadek embereket megtámadnak az utcán azért, mert más a bőrszínük - mint ahogy ezt itt megszoktuk -, és a rendőrség, amelynek pedig ez volna a dolga, nem csap le teljes apparátusával és szigorával rájuk, sőt esetleg épp ellenkezőleg, ugyanezeket a skinhcadckel hagyja, hogy szétverjenek vagy szétholrányozzanak egy állami ünnepel, akkor bizony elkezdek túlérzékeny lenni. I- De eközben mcgfclcdkezhet-e egy politikai és kulturális hetilap publicistája arról, hogy a kultuszminiszter személy éhen például egy köztiszteletnek Örvendő tudóst is támad, aki ma államférfi, köztisztviselő, és akinek talán más államok vezetőivel ildomos lojálisnak lennie, ráadásul olyan államokéival, amelyekkel diplomáciai kapcsolatban vagyunk?- Nem tudom, vajon megengedhetem-e magamnak, hogy azt mondjam: a diplomáciai érdekek fölölt is vannak még érdekek. Nem tudom, megengedhetem-e magamnak azt a talán kicsit lila elképzelést, hogy vannak bizonyos ideák - például az emberi szabadság, a szellemi szabadság ideája amelyek rangban fölötte állnak a diplomáciai érdekek pragmatizmusának. Aki a bűnnel toleráns, azt cinkosnak szoktuk nevezni. Cizelláltság radikalizmussal I- De amit leírt, az mégiscsak bántó, sértő, durva. Nem gondolja-e, bogy az eszközök a használójukat minősítik, nem azt tehát, akit megtámadott, hanem éppen önt ? És éppen azt a lapot, amelyben ez az írás megjeleni ?- Továbbra is szerelnénk, ha a Magyar Narancsot az az egyébként megalapozott hírnév venné körül, mely szerint ez bizony nem trágár, de szabad szájú, néha meglehetősen radikálisan fogalmazó újság. Véleményünket igyekszünk cizelláltan megfogalmazni, de a célunk az, hogy a cizelláltság ne vegye el az élét a radikalizmusnak. I- l-ebci-c cizelláltnak Dcvezni azt a megállapítási, mely szerint „EZEK MINI) K'L EG YPÁRTRENDS/.ER ÉRIELMISÉC1 B VÁ-i.ogaióu ja, amli.y most a hatalom UUOKKAKÁJÁN CSÜNG, CÖRCSÓSKN MARKOLVA A LEGITIMITÁS MINI) VÉKONYABB, MIND SZÁRAZABB ÁGÁT, AMELY 1994-BEN ÜGY SZAKAD LE EZEK ALATT, HOGY CSAK NA.”- Bizony, sajnos, ki kell mondani: nem ezek a mostani politikai és szellemi vezetők voltak azok, akik szellemi felsőbbrendűségüket csatarendbe állítva végül is azegypárti diktatúrát megdönlöu lék. Lehet, hogy azok, akik most vezető pozíciókat töltenek be, magánemberként, magánbeszélgetésekben kimondták, de nyilvánosságra a véleményüket nem vitték, legföljebb csendesen duzzoglak. Úgy érzem, ez a bizonyos duzzogás még most is él es befolyásolja a hatalom és az ellenzék párbeszédét. Meg vagyok győződve arról, hogy még akkor is, amikor mások ki voltak zárva az első nyilvánosságból, „ezek” valami módon irigyelték őket: annak ellenére, hogy egzisztenciálisan rosszabbul, kevesebb állás között válogatva élnek, miért élnek mégis jobban, mint mi? Miért röhögnek jobban, miért van az, hogy ők a jópofák, miért, hogy ők viszik el még a jó csajokat is? I- Megint eljutottunk oda, amit ebben a cikkben úgy fogalmazón meg, hogy Csurka és Csoóri „HIÁBA VOLT EGYIKÜK JÓ DRÁMAÍRÓ, MÁSIKUK VISZONYLAG EITOGADHATÓ ESSZÉISTA, ESÉLYÜK NEM VOLT ARRA, HOGY KONRÁDDAL VAGY ÖRKÉNNYEL ÖSSZEVESSÉK MAGÚKAT ÉS ÍRÓNAK AZÉRT EZ SZŐR N YÜ KUD ARC.” I tonnán veszi maganak a bátorságot, hogy dc azt mondja, én jobb írónak tartom Konrádot cs Örkényt,mint Csoóril és Csurkát, hanem azt mondja, az cg) ik jobb, értékesebb, mint a másik?- Azért vannak bizonyos, löbbé-kevésbé objektivnek tartható esztétikai kritériumok...'-Belügyminiszter, Csurkával I- A belügyminiszter viszont azt mondja, hogy Csurkát a század legnagyobb drámaírójának tartja...- Ne a belügyminiszter úr döntsön irodalmi kérdésekben. Neki tényleg nem ez a dolga. Másrészt amennyire a belügyminiszter urat, ha személyesen nem is, de a tömegtájékoztatás révén, ha egyoldalúan is, de megismerhettem, az a megyőzodés alakult ki bennem róla, hogy irodalmi erdések eldöntésére nem alkalmas ember. Ettől még lehelne persze egészen kilünő belügyminiszter. Csurkának pedig természetesen egészen kitűnő darabjai vannak. Sőt marhajó darabjai vannak, illetve voltak, meri, sajnos, már régóta nem ír darabot. m - És ezt mint színházi rendező is mondhatja... - Színházi rendezőként is mondhatom. és mondom is. Marhajó darabok ezek, de hát Örkény jobb. Sajnos, tényleg jobb a Pisti..., vagy a Tóték, s pláne a Macskajaték. Ez egyszerűen egy másik kategória. És ezt Csurka, aki.végül is kifinomult agyú ember, nyilván érzi. És borzasztó dolog az, ha valaki tudja, hogy ő a második legjobb. I- Nem merült fel önben az, bogy nem megnyeri, bánéin inkább dlaszilja olvasóit ezzel a becsmérlő, sértő, bántó hanggal? ' - Ez már nehezebb kérdés, elképzelhető, hogy c tekintet ben hibái követtem cl. Esetleges hibáin mentségéül szolgáljon: minden nyilvánosság előtt szereplő eniliernek, politikusnak tisztában kell lennie azzal, hoj>y az emberi méltóság mire kötelezi.' És amint ó maga az emberi méltóság ellen lép fel nagyon is erőteljesen - nevezetesen azzal a bizonyos Rushdic-val kapcsolatos kijelentéssel-.akkor számolnia kell vele, hogy a nyilvánosság elölt valahogy megfosztotta magát önnön emlreri méltóságától.- E*.zbizony könnyen megesnél,deinKano vállalom ezt a kockázatot, mint azt, hogy valamit ne mondjak ki... I — I la mindez így van, nem lenne-c érdemes mégis megfontolni azt, hogy nem várhat tnleraneiát az, aki maga sem toleráns, sfit végletesen intoleráns?- Nem toleranciát várok, hanem az alkotmányban rögzitett állampolgári jogaim tiszteletben tartását várom el. Mint ahogy én sem sértettem meg senkinek az állampolgári és emberi jogait, amikor intoleráns hangvételű cikkekben megfogalmaztam a véleményemet. ■i - És az emlieri méltóságát ?
