Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-11 / 8412. szám
05 Magyar Nemzet, 1993.febr.6.- Nem látok szükségszerű kapcsolatot a kettő között. Vitán fölül áll, hogy kívánatos a gazdasági együttműködés erősítése. S ugyancsak az a szabadkereskedelem minél gyorsabb megvalósítása, kiterjesztése. Hiszen száz évvel ezelőtt az egész régió egy hatalmas közös piacot alkotott, s rendkívül káros volt. hogy az I. világháború után sok terület peremv idékké vált, és több forgalmas út szinte zsákutcává silányodott, vasútvonalak szűntek meg. Ezeknek a régi gazdasági ereknek a visszavonása, újjáélesztése önmagában is egyfajta gazdasági újjáéledést, prosperitást eredményezhet, tehát ez nagyon fontos irányvonal, s a magyar kormányzat ezt messzemenőkig támogatja. képviseli. Biztosra veszem, hogy egy ilyen program megvalósítása lehűti a szenvedélyeket, és megfelel a kölcsönös, reális éneknek. Valószínű, hogy a pénz, az anyagi érdek erősebbnek bizonyul a szenvedélyeknél. Tehát ilyen szempontból is kívánatosnak tartom ezeket a lépéseket, de a kisebbségi kérdés elemzésekor mind kifelé, mind befelé nagyon fontosnak gondolom annak tudatosítását, hogy nem Magyarország „kreálja” a kisebbségi konfliktusokat. A kisebbségek az elnyomatás után élni akarnak a nagyobb szabadsággal, és sajnos, félnek is. Nem csupán egyes politikusok kijelentéseitől vagy megengedhetetlen lépéseitől, hanem - féltik a jövőjüket. Az etnikai tisztogatás nem most kezdődött Boszniában, az Európa Tanács is megerősítette, hogy az etnikai viszony ok mesterséges megváltoztatása - teljességgel megengedhetetlen. De figyelembe kell venni, hogy az elmúlt évtizedekben a magyarlakta vagy vegyes lakosságú területeken óriási mértékben változtak meg az etnikai viszonyok. E folyamat miatt a kisebbségek önnön eltűnésüktől félnek, még akkor is, ha ez akár egy-kétszáz évig is eltarthat - tehát ezt a foly amatot mindenképpen föl kell tartóztatni. Ez áll a kisebbségek által megfogalmazott önkormányzati, autonómiatörekvések hátterében. Ezeket a törekvéseket nem a magyar kormány találja ki, s hogy mi sugalmaznánk, azt nagyon határozottan visszautasítom.- Az elmúlt időszakban olykor bírálat érte a Külügyminisztérium döntéshozó tevékenységét és személyzeti politikáját is. Mi erről a véleménye?- Úgy gondolom, hogy a parlament külügyi bizottsága - hasonlóan magához a parlamenthez - nem „csinálja” magát a politikát, hanem törvényeket készít elő, s a külügyi bizottság már csak tevékenységének időtartama miatt sem képes arra, hogy a napi munkát elvégezze. Irreálisnak tartom tehát azokat a véleményeket, így legújabban a külügyi bizottság frissen megválasztott elnöke, Kovács László múlt szombaton ugyanitt megjelent nyilatkozatát, hogy a bizottsággal folyamatosan egyeztetni kellene a lépéseinket. Az elmúlt évben több alkalommal is szóvá tette az ellenzék, hogy bizonyos javaslataimat nem vitattam meg velük. Megkockáztatom, hogy sem a NATO, sem az EK, sem a szomszéd országok felé egyetlen olyan javaslatot sem tettünk, amelyben legalább a pártprogramok szintjén nem támaszkodhattunk a politikai pártok egyetértésére. De a napi politikában szükség van a gyors reagálásra, s a csúcsdip-' lomácia - az EK-ban is - éppen ezért került soha nem látott mértékben előtérbe. Sokszor nincs lehetőség a napi kapcsolattartásra, de szükség sincs rá. A kormányzat viseli a felelősséget a diplomáciai lépésekért.- Ami a személyzeti munkát (leginkább a Külügyminisztériumból önként eltávozou volt munkatársak részéről megnyilvánuló) bíráló megjegyzéseket illeti, teljesen alaptalan az az állítás, hogy az apparátusnak csaknem a fele kicserélődött. A természetes fluktuációt is beleértve, az elmúlt két és fél évben az állománynak mintegy a negyede újult meg. Azt hiszem, indokolt, hogy a rendszerváltozás utáni Magyarországot - főleg a nyugati fővárosokban - olyan nagykövetek képviseljék, akik korábban nem úgy tekintettek a NATO-ra és a demokratikus országokra, mint ellenségre, hanem akik belülről és igen alaposan ismerik ezeket az országokat, nyelvüket és kultúrájukat. A vérfrissítés révén és sikeres felvételi vizsga után felvett új diplomaták döntő többsége nagyon jól megállta a helyét, hamis és méltánytalan az a gyakori beállítás, hogy ők jó szándékú, de dilettáns kezdők. Nem tudok arról, hogy kiváló nagyköveteket hívtunk volna vissza, nem kínálva nekik tehetségükhöz méltó új posztot. Nem szeretem a „régiek” és „újak" közötti megkülönböztetést, de meg kell jegyeznem, hogy a Külügyminisztériumban egyetlen „új” helyettes államtitkár s két „új” főosztályvezető dolgozik, viszont vezető pozícióba került a „régiek” harmincas, negyvenes éveikben járó nemzedéke, akik bírják a kormányzat teljes bizalmát. Tehát sem azoknak nincs igaza, akik szerint minisztériumomban túl kevés változás történt, sem azoknak, akik szerint túl sok. S talán az sem baj, hogy nemcsak a bölcsészek aránya nőtt meg némileg az állományban, de a nőké is. Sem jelenleg, sem 1994 után nem látok indokoltnak jelentősebb változásokat a személyzeti politikában, a szolgálat összetételében.- Véleménye szerint van-e hatpárti, nemzeti egyetértés a külpolitikában?- Úgy találom, hogy a magyar külpolitika fő tendenciáiban, kapcsolataink megítélésében és az előttünk álló feladatok megítélésében nincs koncepcionális különbség a kormány és az ellenzék között. Ez az egyes pártok programjaiból is következik, ezért sem igényel formális egyeztetést. A hangsúlyok eltérhetnek, egyes lépéseket eltérően lehet megítélni, de úgy érzem, hogy az utóbbi időben az egyetértés még erősödött is. Biztatónak látom, hogy az ellenzék egy része fölhagyni látszik azzal a korábban érezhető gyakorlattal, hogy a belső politikai vitáinkat külföldre vigye. Az MSZP korábban azzal vádolta a kormányt, hogy elhanyagolja a keleti kapcsolatokat. Nos. az új jelcini vezetéssel kialakított sokoldalú együttműködés ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A liberális jelzőt magúknak előszeretettel kisajátító ellenzéki pártok is - úgy tűnik - belátták, hogy a kormány orientációja kiegyensúlyozott. A jelenlegi képlékeny, sok kiszámíthatatlan tényezőt tartalmazó nemzetközi helyzetben fontosabb nemzeti érdekeink közös, egymással harmonizáló képviselete, mint 1945 óta bármikor. Martin József
